Szétszaggatott székek, félig romba döntött stadion és féktelen indulatok. A szombat esti Honvéd-Graz Intertotó kupa mérkőzés közben és után várta ez a látvány a Bozsik-stadion lelátóit vizslató szemeket. Legalább öröm az ürömben: ezúttal nem a magyar huligánok miatt alakult így…

Öreg huligán nem vén huligán

Megkérdeztük tehát a honi huligántársadalom egyik jeles képviselőjét, Hypós Ferit, a hírhedt Ferencvárosi szurkolóvezért is, mik is igazak a városi szóbeszédekből. „Ezek kajak úgy készültek, hogy itt megcsinálják a balhét." – kezdte Hypós. "Értesüléseim szerint az osztrákokkal tartott húsz-huszonöt St. Pauli szurkoló is, akik hírhedten kemény hamburgi huligánok. Tehát a csoport egyértelműen azért jött, hogy a kispestiekre ráugorjon. Az első mérkőzés ugye kinn volt Grazban, az is lehet, hogy ott a kispestiek csináltak valamit.” Na, ez a dolog, ami talán soha nem fog kiderülni. Érdekesebb azonban egy öreg huligán véleménye a vendégekről. „Ezek az osztrákocskák teljesen el vannak szállva maguktól. Úgy jöttek, hogy azt gondolták, most megtehetik, hogy Kelet-Európában ők lesznek a huligánok. S hogy mit tudtunk volna tenni, ha mi ott vagyunk? Úgy megverjük őket, hogy beszarnak. Ha megtámadnak, megvédjük magunkat, ez így működik. Márpedig ők támadnak…” Bizony, öreg huligán nem vén huligán.

Közösek a huligánjaink is

Ha pedig a huliganizmus gyökereit és okait akarjuk kideríteni, a legjobb, ha az egyébként néhány éve a témában „Futballhuliganizmus” címmel könyvet publikáló professzort, Szabó Jánost kérdezzük. „Azokat nevezhetjük magyar futballhuligánnak, akiket a társadalom azzá tesz. – kezdte értékelését a Hírextrának. A legkülönbözőbb rétegekből kerülnek ki, de egy közös bennük: a társadalmi integrációjuk alacsony fokú. Az mindegy, hogy gazdag gyerek, és csak rossz viszonyt ápol akár a szüleivel, vagy teljesen kilátástalan élettérből származó, ámde erőteljes ember. Teljesen mindegy. A dolognak az a lényege, ha lehetne számítani egy társadalmi integrációs indexet, az nagyon alacsony lenne.” – tudtuk meg a téma magyarországi szakértőjétől.

Mégis, az ember érzése az, hogy ha valamiben, hát futballhuligánok tekintetében nem vagyunk lemaradva Európától. Még akkor is, ha nem lehet elégszer hangsúlyozni: szombaton az osztrák szurkolók miatt folyt vér a Honvéd pályáján. „Meggyőződésem, hogy amennyiben országok közötti együttműködés van, akkor ennek vannak intézményei, amelyek elejét tudják venni annak, hogy nagyobb mennyiségű huligán érkezzen ebben jól ellátott országokból. A rendfenntartó szerveknek egyértelmű a felelősségük.” – szól Szabó a globális problémáról. Igen, így kellene mennie: vízum, beeresztés, igazoltatás. „Itt, Európában ebben is osztozunk, a futballhuligánjaink is közösek. Feltehetően az EU-s országokban ki kellene találni, hogy hogyan kezeljék egymás futballhuligánjait. Mindezt hosszú távon tervezni jobb volna, de nem tudok róla, hogy akár csak a szövetségek között mondjuk tárgyalások zajlottak volna ez ügyben. Azt gondolom, hogy egyelőre az udvariasság jegyében feltételezik egymásról, hogy mintha senkinek nem lennének futballhuligánja, holott mindenkinek van.” Bizony, van. Nem is kevés.

Begőzöltek és begőzöltettek

De csak van valami, amiért különlegesek vagyunk! Azaz miben különböznek a magyar huligánok az európai átlagtól? „A szurkolási kultúrában mindenképpen különböznek, a másik pedig, hogy míg Nyugat-Európában sokkal nagyobb kínálata van annak, hogy alternatív életmódként éljék meg a szurkolást, szigorúan huliganizmus nélkül. Elnevezni ugyanis nagyon könnyű valakit akár a külsőségek alapján is, nem is kell hozzá verekedni. Ott megélhetik alternatív önkifejezésként, hogy futballszurkolók, nálunk viszont inkább a társadalmi gőzkieresztés, az önmagukra való figyelemfelhívás, és az ösztönkiélés a célja a szurkolói rendbontásoknak.” Szóval semmi gáz sincs, ha randalírozó, csuklyás huligánt látunk, gondoljunk arra, hogy szegény csak épp kiereszti a gőzt.

Amíg ezt szépen, erőszakkal telve megteszik, addig bizony egy sokkal szélesebb társadalmi koncepciónak kellene megvalósulnia az antihuliganizmusért. „Az erőszakmentes társadalom megszervezése egy nagyon népszerű társadalmi program lehetne, mert a többségi társadalmi támogatás szinte garantált. Mégsem tűzik zászlajukra a parlamenti pártok. Egy biztos: egy átfogó társadalmi program ezzel kapcsolatban nem indult. Azzal lehetne kezdeni, hogy egy  erőszakellenes programot kialakítanak: sajnos vannak hosszú távú, stratégiai fejlesztési lehetőségei, vannak középtávú, intézményi elemei, és vannak rövid távú, közvetlen beavatkozási elemei. Parlamenti pártokat kellene megkérdezni, miért nem kezdenek bele, s ezt a választóknak kellene elmondaniuk, hogy az ő számukra erőszakmentes társadalmat létrehozni miért nem buli, miért nem vállalják fel.” Ezen a ponton a szakértő rátapintott a lényegre: ez már eleve veszve van, ha a pártokon múlik – mondhatják magukban most és lehet, hogy igazuk van.

Szabó János szerint a folyamat megállítása, és megoldása mindenképpen hosszabb távú feladat. Egyébként pedig léteznek hosszú távú dolgok, amik nem biztos, hogy tudatosan, de javítják a helyzetet. Ha a társadalom jellemzően sok olyan marginális figurát termel, akik dezintegráltak a társadalomban, vesztesei a folyamatoknak, akkor azok gőzkieresztési alkalmakat fognak keresni. „Ha a futballpályákról száműzni tudjuk őket, akkor majd jönnek például a koncerteken, ha pedig ott is megoldjuk a problémát, jönnek máshol, és így tovább. Van ugyanis egy erőszakpotenciál minden társadalomban, ami vagy itt, vagy ott, de kifröccsen a társadalom eresztékein.”

Ez nem hangzik túl jól, de legalább az biztos, hogy a huliganizmus visszaszorítása nem feltétlenül pénz kérdése. „Társadalmi koncepció, politikai akarat kérdése, semmi másé” – oszlatta el kétségeinket a szakértő.

A normális huligánok világa

Néhány gondolat erejéig azonban térjünk vissza Hypóshoz és a magyar valósághoz. „Normális huligánok már nincsenek. – mondta meglepő módon a szurkolói balhékon szocializálódott „mester”. Azok mi voltunk, amikor tényleg csak összecsaptunk az ellenfél szurkolóikkal. Most meg már megy az ostoba rombolás, már előkerülnek kések – a mi időnkben ez sohasem volt. Ez az új nemzedék már nem normális, ezek bolondok. Régen bezzeg: ököl-ököl, mint a Pál utcai fiúkban, aztán szia.” Na, de mielőtt még olvasóink már látnák maguk előtt Nemecsek közlegényt, meg a többieket baseball ütővel közeledni a stadion bejárata felé, jusson eszükbe: a szerencsétlen közlegény is meghalt a végén…

Az örök és izgalmas kérdés azonban még megválaszolatlan, azaz hogy mennyi közük van a huligánoknak a politikához – lehet, hogy kicsit álnaiv is a felvetés. Időnként ugyanis kétségtelenül a politika sodrásába kerülnek. „Például, ha úgy adódik, hogy a Fradi elvonul vidékre. Egy igazi fradista élszurkolónak olyan megalázó vidékieket verni, hiszen ő mégiscsak fővárosi verekedésekhez szokott, az azért mégis csak nívósabb. Vidéken lehet, hogy meg sem emlékeznek róla, hiába verekszik szegény. Amikor ilyenek vannak és van egy jó buli máshol, ahol ugyanazt a gőzkieresztést meg lehet csinálni, ugyanazzal a feltűnéssel, akkor átöltözik szélsőséges politikai mozgalmak ilyen-olyan szimbolikájába, és mindegy neki, hogy a Fradi-balközépből jött, vagy az Újpest ultrája.” Végre kimondta a lényeget – sajnos, hogy ez a lényeg – a huliganizmus tudora is, sajnos immár teljesen eltávolodva a sporttól.

„A politikai szélsőségek erőszakos szabadcsapatainak társadalmilag fenntartott toborzóbázisát adják tehát a futballhuligánok. És higgyék el, ez a bázis bármikor átöltöztethető, bármikor.” – teszi még hozzá Szabó. Elhisszük? Sajnos el.