A University College London és a King,s College London pszichiátriai intézetének munkatársai, akik kutatásaikról a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban számoltak be, háromezer 8 és 11 év közötti gyermeknél vizsgálták, hogy az FTO-gén miként befolyásolja az étvágyat, valamint a kalóriák elégetését.
A résztvevőknél megmérték a magasságot, a testsúlyt, valamint a derék körfogatát, majd a gyermekek szüleivel kitöltettek egy kérdőívet, amelyben csemetéjük étkezési szokásairól vallottak.
Mint kiderült, azok a gyermekek, akik a gén "kockázatosabb" változatát hordozták, az átlagnál nehezebben voltak képesek megállapítani, hogy jóllaktak-e vagy sem, s ily módon rendszeresen többet ettek a kelleténél. A gén és az étvágy kapcsolata azonos volt, függetlenül a résztvevők korától, nemétől, családi háttérétől és testtömegindexétől.
A kutatást irányító Jane Wardle professzor szerint a gén jelenléte nem jelenti automatikusan, hogy hordozóik túlsúlyosak, ám hajlamosabbak többet enni a kelleténél.
"Ez védtelenebbé teszi őket a modern környezet ártalmaival szemben, miközben állandóan a bőséges ételkínálat és a hatalmas adagok kísértésével kell megküzdenünk" - mondta a tudós.
Jane Wardle hozzátette, hogy a gén izolált hatása viszonylag csekély volt, ám valószínűleg az elhízásért és az étvágyért több gén felel. Ezek mindegyike csupán kis részt vállal a folyamatban, ám együttes "hozzájárulásuk" lényeges hatást ér el.
David Haslam, a National Obesity Forum klinikai igazgatója nagyon érdekesnek nevezte a vizsgálatot, ám, mint mondta, egy "ezerdarabos kirakós játékról van szó, amelynek csupán az első két elemét sikerült összeilleszteni".
"Jó irányba tettük meg az első lépést, de nem mondhatjuk, hogy megtaláltuk az elhízás génjét, s mostantól gyógyítani tudjuk a kövérséget - erre még sok évet kell várni" - emelte ki David Haslam.