Kapolcs: Pepin bácsi sörözője

Galkó Balázs szerint az életünk tele van "csupa Hrabal-i történettel": elmesélte, hogy egy taliándörögdi srác nagy rockimádó volt - meghalt két kocsma között egy futóversenyen -, s jó barátságban volt a legtöbb ismert magyar gitárossal.

Meglátogatta egyszer egy neves gitáros, iszogattak, ám a zenésznek este Balatonfödváron volt fellépése: Zoli, a taliándörögdi srác a motorjával - és rocker barátjával - száguldott Tihanyba, hogy elérjék a Szántódra menő kompot.

Ahogy Galkó Balázs mondta: "Lélekszakadva rohantak és elérték. A komp két méternyire volt a parttól, a srác átdobta a gitárját a kompra ő is átugrott... és akkor a komp kikötött".

Micsoda tükör ez nekünk magyaroknak, hogy halált megvető bátorsággal felugrunk az érkező kompra - mondta Galkó Balázs, megjegyezve hogy Hrabal szerint minden kocsmában mondott már valaki valami jót. Hrabalt idézve mondta: "Egyszer a Pikk Ászban egy vendég belesírt a sörébe és azt mondta: az igazi műveltség nem más, mint az elzüllés tudománya".

Itt Kapolcson Cili mamához bejött egyszer egy ember és azt mondta: kérek két sört... először egyet" - mesélt Galkó Balázs a nevetéstől dőlő, hálás közönségnek, majd a kötetből néhány levelet idézett, amelyeket Bohumil Hrabalnak írtak az olvasók. Például: "Hrabal úr! Mióta olvastam a könyveit, nincs egy perc nyugtom, szüntelenül üldöz és gyötör a kimondhatatlan szépség, kópéság, fájdalom és bölcsesség. A fenébe is: maga egy szent".

Ám ezt is a nagy cseh írónak írták: "Ez a disznó gondosan kiválogatja azokat a helyzeteket, ahol a perverz nemisége érvényesülhet. Nincs egy perc nyugtom, hogy micsoda rombolást okoz ezzel felnövekvő ifjúságunk soraiban".

Avagy: "Te undorító alak, a dutyiban a helyed, az erkölcsrendészetnek kellene kezelésbe venni. (...) Szerinted ugye a vasútnál mást sem csinálnak, csak kefélnek az állomásfőnök kanapéján? Mit gondoljunk erről mi nevelők, apák és családfők, akiknek serdülő gyermekeik épp a legkényesebb életkorban, a pubertásban vannak".

"Az ember valahol belül mégis csak jó, s az ön művei éppen azokat a legfinomabb húrokat rezegtetik meg, amelyekből a legeszményibb hangszer, az emberi lélek van szőve" - idézett a kötetből Galkó Balázs, majd felolvasta Hrabal Lakoma című hosszú, ám mulatságos fordulatokban gazdag novelláját.

Amelyből kiderül - mondta a színművész -, hogy "hogyan kell megoldani a világ konfliktusait". No, persze a Hrabal-i kópésággal és bölcsességgel - jegyezte meg a felolvasó művész. (Jirí Menzel ebből a novellából készítette a Hóvirágünnep című filmjét.)

Pepin bácsi sörözőjében kiállítás is látható; izgalmas, érdekes tárlat, fotókkal, dokumentumokkal illusztrálva a XX. század egyik legnagyobb közép-európai írójának életútját. Itt van minden és mindenki a fotókon, írásokban: a nymburki sörgyár és a gimnázium, Brno, Polna, Hradec Kralové, Prága, az oly kedvelt sörözőkkel, kocsmákkal: az U Karla restaurant, az U Jarolimkú, a Fekete Ökör söröző, az U Kocoura (A kandúrhoz) és az U dvau Kocek (A két macskához).

De itt van a képeken Kladno és természetesen Kostomlaty vasútállomása is, Hubicka forgalmistával és Zdenicka távírásznővel és persze itt a pecsét is, csak ez azt nyomtatja a látogatók tenyerébe, kézfejére, hogy: "Fekete Ökör Baráti Kör. Kapolcs".

S itt látható Prága Liben városrésze (külvárosa) is, ahol a nagy író a Gát utca 326. szám alatt a legszebb éveit töltötte. S hát látható a Hrabal-villa és a nagy író sírja is.

Ezt a kiállítást látni kell!
Itt van a teremben a bejáratnál egy tablón a következő ídézet is, mely Bohumil Hrabal írói hitvallásaként is felfogható: "Igyekszem formába önteni a környezetemben látott és hallott névtelen megnyilvánulásokat, a gorombaságokat és a gyengeségeket is, s ezt a többdimenziós valóságot próbálom nagy türelemmel átvezetni az írógép egydimenziós soraiba, a kéziratba, amellyel a nép beszélte nyelvet akarom ünnepelni. Mivel a hétköznapi beszélt nyelv az én írói nyelvem".

S egy másik Hrabal-ídézet a falon: "Jobb inni egy kis kocsmában, mint dolgozni egy nagy gyárban. Helyesen mondta Bohus bácsi Koprivnicében".

És helyesen mondta Frantisek Dvorák professzor is a nagy cseh író búcsúztatóján: "Bohumil Hrabal nem halt meg, csak befejezte az írást".