A dokumentum szerint az algaösszetétel gyorsan reagált az elmúlt hetek változó időjárására - a kánikulai melegre, majd a gyors lehűlésre és a nagy esőkre. Ennek köszönhetően július végén nagyon kevés lebegő mikroszkopikus alga volt a Balatonban.

Az algák mennyiségét mérő a-klorofill koncentráció a Keszthelyi-medencében 16 mikrogramm volt literenként, a tó keleti területein pedig 4 mikrogramm. Ez lényegesen kevesebb, mint két héttel ezelőtt. A csökkenés oka az elmúlt hét rendkívül hideg időjárása.

A melegigényes kékalgákat (cianobaktériumok) megtizedelte az elmúlt hét rendkívüli időjárása. A tóban nagy mennyiségben van jelen a Balaton két legelterjedtebb faja, a hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Ezek a fajok a Balaton mind a négy medencéjében megtalálhatóak, azonban a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencékben képeznek nagy kiterjedésű összefüggő hínármezőket, amelyek főleg a nádasok előtt találhatóak, de nem ritkák a parttól távol a 2-2,5 méteres vízben.

A Balatonban most jelenik meg nagyobb tömegben az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a nagy tüskéshínár (Najas marina), amelyek esetenként elszakadva az üledéktől elérhetik a víz felszínét.

A két faj túlzott elszaporodása (jellemzően a Keszthelyi és a Szigligeti-medencékben) zavarhatja a fürdőzőket, mert leveleik kellemetlen, szúrós nyúlványokkal rendelkeznek. Azonban ezek a hínárok számos élőlénynek (a halivadéknak, a kisebb-nagyobb gerinces és gerinctelen állatoknak) nyújtanak szaporodási- és búvóhelyet, így biológiai szerepük nem elhanyagolható.

A nád már legalább két hete elérte múlt évi méreteit. Az utóbbi évek mesterségesen stabilizált és feleslegesen magasan tartott vízszintje azonban negatív hatással volt a Balaton náddal borított területeinek méretére, romlik a nádasok állapota is.

A víz gyors felmelegedés következtében intenzív volt az árvaszúnyograjzás. Ennek nyomait a víz felszínén összegyűlt, olajfoltszerű hatást keltő, levedlett bábbőrök tömege jelezte mindaddig, amíg a szél és a hullámzás el nem tüntette.

Július közepén végezték el a keszthelyi és a tihanyi hajókikötők előtt a nyílt vízen gyűjtött minták ökotoxikológiai vizsgálatát a Thamnocephalus platyurus héjnélküli édesvízi kisrák lárváinak alkalmazására épülő bioteszttel.

Ellenőrizték mind a szűretlen víz, mind a lebegőanyagból nyert kivonat toxikusságát.(Utóbbi a szűretlen víz százszoros töménységű változatát jelenti.) A nyers vízminták lebegőanyag-tartalma szárazanyagban kifejezve Keszthelynél 325 milligramm volt literenként, míg Tihanynál 252 milligramm. Júliusban, ahogy az előző hónapban is, egyetlen vízminta sem bizonyult toxikusnak, ugyanis mind a szűretlen vízben, mind a tömény kivonatokban a lárvák túlélése 100 százalékos volt.

A dokumentum szerint a Kis-Balaton vízminősége az évszakhoz képest jónak mondható, halpusztulást a tározókban nem figyeltek meg, és az alga mennyisége is alacsonyabb volt a szokásosnál. Csekély mértékű volt a kékalga-virágzás, az oldott oxigén koncentrációja a normál tartományba esett. A víz hőmérséklete 26-28 C fok volt, s a tározókban nagy számú halivadékot, főleg keszegféléket figyeltek meg.