Az olimpia idején Pekingbe látogató turistákat futurisztikus épületek sorozata üdvözli, amelyek között a madárfészekre emlékeztető Nemzeti Stadion, a buborékokból épült Nemzeti Uszodaközpont és egy pár, tízfokos szögben egymás felé hajló irodatorony is látható.

"Építészeti szempontból Peking a világ egyik legizgalmasabb helye, és ezért építészek és konstruktőrök ezrei látogatnak el ide" - mondta Roy McGowan, aki a kínai főváros számos nevezetes beruházásban részt vevő Arup brit tervező- és mérnöki iroda pekingi igazgatója.

Az ország gazdaságának közel húsz évvel ezelőtti fellendülésekor elindult változásokhoz hasonló arculatformáláson esik át a kínai főváros is, ahol tradicionális kínai udvarházak, gyárak és szürke, kommunista ihletésű lakótömbök sorait rombolták le a földig, hogy olyan hangzatos nevű toronyházaknak teremtsenek helyet, mint a Soho, a Fortune Plaza vagy a Park Avenue.

Az olimpiai előkészületek azonban további építkezések sorozatát indították el, amelyekkel a város egy újító, jövőbe mutató metropolisz képét kívánja mutatni, és ez a törekvés érthető is, főként, ha Pekinget az építészeti sokszínűségéről híres Sanghajhoz viszonyítják.

A pekingi olimpia szimbólumát az alakja miatt csak Madárfészekként emlegetett Nemzeti Stadiont a svájci Jacques Herzog és Pierre de Meuron tervezte. Az olimpiai nyitó és záróeseményeknek valamint az atlétikai versenyeknek otthont adó stadion építészet kategóriában idén tavasszal a londoni Dizájnmúzeum formatervezői díját is elnyerte. A zsűri szerint a Madárfészek az utóbbi 36 év legjelentősebb stadionépítészeti eredménye.

A látszólag találomra összerakott, semmi mással össze nem téveszthető acélszerkezetű stadion mellett áll Peking talán legfurcsább épülete, a Vízkockaként ismert Nemzeti Uszodaközpont, amelyben az ötkarikás játékok idején az úszó és szinkronúszó számokat rendezik.

Az építők a világon elsőként négyezer, levegővel töltött áttetsző műanyagbuborékkal burkolták be a 17 ezer néző befogadására alkalmas csarnokot. A speciális műanyag a fényt átengedi, a medencében csobbanó víz hangját pedig kívülről is hallhatóvá teszi. Az olimpia után ezt a közel 70 ezer négyzetméteres területet szabadidőközpontként hasznosítják.

Peking keleti felében a Kuomao (Guomao), azaz a Kínai Világkereskedelmi Központ mellett épül a Kínai Központi Televízió (CCTV) új székháza, amelyet Rem Koolhaas világhírű holland építész tervezett. A 37 emeletes, fekete üvegburkolatú épület ahelyett, hogy beszállt volna a magasságért folytatott versenybe, sokkal egyedibb kialakítású lett.

A két torony tízfokos szögben hajlik egymás felé, majd egy vízszintes, előrenyúló konzollal kapcsolódik össze, a kiugró rész kilenctől tizennégy emelet magasságig rézsútosan emelkedik. Az egész épület talán egy bermudanadrágra hasonlít a legjobban, a pekingiek csak a "nagy rövidnadrág" becenéven emlegetik.

A rendkívüli szerkezetek sorát a Norman Foster tervezte új, 3-as számú repülőtéri terminállal vagy a Paul Andreu-féle tojás alakú Nemzeti Színházzal lehetne folytatni. A város gyorsan változó látképének, azonban nem mindenki örül annyira.

"A tervezők többsége külföldi, akik nem ismerik eléggé a kínai kultúrát" - mondta Csang Szung(Zhang Song) a sanghaji Tungcsi (Tongji) Egyetem Építészeti és Várostervezési Intézetének professzora.

"Jórészük a szürrealizmus, az avantgárd stílus és a posztmodernizmus felé hajlik. Ez a gondolkodásmód talán rövid távon jó, azonban az idő múlásával kérdéses, hogy ezekre az épületekre a klasszikus dizájn példájaként tekintenek majd" - hangsúlyozta Csang.
A változás szédítő, a különleges szerkezetek többségét az utóbbi évben adták át, a felmerülő kritikákkal a várostervezők azonban nem sokat törődnek.

"Nem hinném, hogy a gyors változás miatt aggódni kellene" - mondta Tan Hszü-hsziang (Tan Xuxiang), a Pekingi Városi Tervező Iroda helyettes vezetője. Szerinte a kínai főváros leginkább egy 12-14 éves, növésben lévő gyermekhez hasonlít, akinek az egészséges fejlődéséhez hozzátartozik a növekedés.

Sokan a régi Peking eltűnését siratják - a Tiltott Város és a számos turista látványosság kivételével - a hutongok udvarházai gyakran váltak az útszélesítések és a nagyszabású építkezések áldozataivá.

A város fejlődését eddig még sikeresen átvészelt ingatlanok közül mintegy 1500 épületet újíttatott fel a kínai kormány az olimpiára készülve. A főváros négy belső kerületben található műemlékvédelmi beruházásokat a Kínai Népköztársaság kikiáltása óta a legnagyobb szabású helyreállításként tartják számon.

Ennek a törekvésnek az egyik leglátványosabb eleme a Tienanmen tértől déli irányban húzódó, sétálóutcává alakított Csienmen (Qianmen), ahol a Peking első modern közlekedési eszközének számító villamosok 1958-ig közlekedtek. A Jüan-dinasztia (1206-1368) uralkodása alatt is fontos kereskedelmi központnak számító utcát a fáklyás váltófutás egyik állomásaként az olimpia kezdete előtti napon adják át. A régi hangulatot idéző, de már akkumulátorral üzemelő villamosok ötven év szünet után egy 840 méter hosszú pályán viszik majd az utasokat.

A több mint 600 éves múltra visszatekintő Csienmen renoválásakor a korabeli fényképek alapján a huszadik század eleji utcaképet állították vissza, s a kivitelezők arra is törekedtek, hogy a környék üzletei közül több mint százat eredeti formájában őrizzenek meg.