Mint korábban már többször beszámoltunk róla, bő hónapja biztossá vált: az Európai Bizottság döntése értelmében Budapest adhat otthont az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek (EITI), az EU jövőbeni versenyképességét erősítő ügynökségnek. Lapunk a beruházás kapcsán interjút készített a Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter által kinevezett miniszteri biztossal. Dvorszki László, aki a tudományos tárca jóvoltából az EITI megalakulásáért felel, mások mellett azt mondta: Magyarország az EU átlagnál alacsonyabb összeget fordít vissza GDP arányosan K+F, illetve innovációs kiadásokra. Ebben Dvorszki szerint kevéssé az állam, mint inkább a magánszektor a ludas. A megbízott szerint ugyanis az állam által biztosított intézményi keretek nem hiányoznak Magyarországon a kutatás-fejlesztéshez, plusz a szellemi tőke is adott, így már csak a cégeknek kellene elindulniuk egy eredmény centrikusabb irányba. Dvorszki szerint egyébként az Európai Unió is ezt a vonalat szorgalmazza.

A hazai K+F és innovációs szektor életereje (vagy épp erőtlensége) nem csak az unió, hanem Magyarország versenyképességét is meghatározza. Ezért arra gondoltunk, hogy megszólaltatunk pár prominens személyt, aki kifejtheti álláspontját az idetelepülő innovációs és technológiai központról, annak hozományairól, s egyáltalán: hazai „újítóipar” állapotáról.

Az alapfeltétel: kiszámítható gazdaságpolitika

Monszpart Zsolt, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) általános elnökhelyettese rögtön árnyalni kívánja a miniszteri megbízott által festett képet. A MISZ még 2007-ben készített a nagyvállalati körben egy felmérést, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a nagyvállalatoknak az innovációs aktivitásuk szempontjából legfontosabb tényező a gazdasági feltételrendszer (adó, járulék stb.) kiszámíthatósága, tervezhetősége – kezdi az elnökhelyettes. De könnyen belátható, hogy nincs ez másként kis- és közepes vállalkozások (röviden: KKV-k) esetében sem. Az állam szerinte abban az esetben segíti leghatékonyabban a vállalati szféra innovációs beruházásait valamint a K+F tevékenységet, ha átlátható és kiszámítható gazdasági feltételrendszert biztosít. Ebbe a kritériumba pedig nem fér bele az évközi adó és járulékmódosítás, vagy a vállalkozói szférát terhelő költségek meglepetésszerű emelése – mondja Monszpart.

Továbbra is a kiszámíthatóságnál maradva: a MISZ helyettes vezetője szerint a tőkeerős vállalatok akkor fognak többet beruházni, ha a gazdasági megtérülés legalább középtávon jó valószínűséggel tervezhető lesz. Persze, - mint Monszpart Zsolt fogalmaz – sok egyéb tényező is közrejátszhat a cégek újító hajlamában. Ilyen például a felsőoktatás struktúrája, minősége, illetve ezzel összefüggésben a friss diplomások felkészültsége. Jelenleg sem a felsőfokú képzés összetétele (rendkívül kevés a természettudományos vagy mérnök végzettségű pályakezdő), sem a minősége nem megfelelő az iparvállalatok K+F programjainak a támogatásához, az innovációs folyamatok erősítéséhez – állítja az elnökhelyettes.

Súlyos következményekre kell felkészülni?

A MISZ egyébként „nagyon súlyos” következményeket vetít előre, már ami a változatlanságot illeti. Ha a kormányzat nem segíti hatékonyan a vállalati ritmusváltást az innováció felpörgetésében, még jobban lelassul a gazdasági növekedés, amely elviselhetetlen adó és járulékterhekkel, tovább csökkenő életszínvonallal jár majd szerintük. Minden borúlátása ellenére Monszpart Zsolt azért amondó: már a puszta tény, hogy az EITI hazánkba kerül, segít abban, hogy a kormány napirendjén maradjon az innováció ügye.

Az Innovációs Szövetség élenjárójánál is élesebben reagált Dvorszki László szavaira Baldauf Aladár, a Vállalkozók Szövetségének (VSZ) elnöke. Az érdekvédelmi vezető határozottan visszautasítja a miniszteri biztos diagnózisát, miszerint a réveteg hazai innovációs és K+F tevékenységért elsősorban a magánszektor hibáztatható. Baldauf Aladár azt mondja, először a megfelelő feltételeket kellene biztosítani, például a fejlesztéseket végrehajtó cégek adókedvezményével. A VSZ elnök egyébként örvendetesnek tarja, hogy hazánkba kerül az EITI, de egyúttal rámutat: „ez a mintegy 40 000 hazai KKV számára sovány vigasz, mert jelenleg a túlélésért küzdenek”. Márpedig elvileg ők és a nagy cégek lennének azok, akik K+F-re fordítani tudnának, nem a mikro vállalkozások. Minél kisebb egy vállalkozás, annál kisebbek a lehetőségei ezen a téren – mondja.

Mit csinál az állam?

Az állam jelenleg azt csinálja, hogy „lenyúlja” a cégektől a pár ezrelékes K+F adót, majd abból nagyon keveset forgat vissza nekik – állítja Baldauf Aladár. Így hiába ismeri fel egynéhány cég, hogy az innováció az egyik leggyorsabban megtérülő befektetés, ha nincs miből költeniük rá. A vállalkozásnak különben van választási lehetősége: vagy a központi költségvetésbe dobja a tudományadót, vagy cégen belül használja fel. Sokszor azonban még egy mini projektre sem elég a potenciál, ezért jobb híján az államkasszába kerül mindenféle képzési alapokba.

Sok kicsi sokra mehet

A VSZ azon az állásponton van, hogy nem érdemes az államra bízni ezt a pénzt, mert nem bizonyul jó gazdának. Szerintük több cégnek kellene összedolgoznia, és a forrásokat együttesen fölhasználni. A nagyok azok, akik inkább élhetnek a „megtartás” lehetőségével, ám leginkább csak olyan cégek jöhetnek szóba, akiknek eddig is volt már saját fejlesztésük – teszi hozzá.

A már említett összefogás mellett a vállalkozószövetség az adókedvezményt hangsúlyozza lehetséges megoldásként. Baldauf Aladár álláspontja szerint ily módon kellene támogatni minél több olyan terméket, amely hazai fejlesztés eredménye. A dotáció koordinálására egy állami ügynökséget kellene létrehozni, hogy nem csak alibi fejlesztések történjenek – fűzi hozzá.

Mi lesz, ha nem történik meg a remélt előremozdulás? – tettük fel a kérdést a VSZ elnökének is. „Ha nem felejtjük el az ellentéteket, a széthúzást országos szinten, nem fogunk előrébb jutni, utolsók leszünk Európában” – érkezik a (bal)jóslat.

A VSZ-nél egyébként tervezik a kapcsolatfelvételt a leendő technológiai központtal, mint mondják, hamarosan utána néznek, hogy mikortól lehet kommunikálni az EITI-vel, és amint ezt feltérképezték, azonnal továbbítják információikat a tagvállalataiknak. Az EITI érkezése egyébként visszafogott, de határozott optimizmussal tölti el a szövetséget: „mindenképpen lehetséges pozitív elmozdulás” – fogalmazott Baldauf Aladár.