A Fővárosi Önkormányzat által üzemeltetett Illatos úti kutyatelep alapítványa ezért egy bulvárlappal összefogva augusztus 10-én (most vasárnap) örökbefogadó napot szervez a Ferencvárosba. Lapunkhoz eljutatott közleményükből kiderül: a legnagyobb fővárosi befogadó állomáson jelen pillanatban 94 helyen kénytelenek elhelyezni valamennyi, Budapest területén befogott vagy a tulajdonosa által magára hagyott kutyát. Márpedig évente megközelítőleg háromezer eb kerül be a telepre az említett okok miatt.

Nyáron a legnehezebb

A tájékoztatás arról is szól, hogy habár az elmúlt években az Illatos út dolgozói és támogatói által létrehozott „Vigyél Haza Alapítvány” nagy erőfeszítéseket tett a telepen sínylődő állatok gazdára találása érdekében (alap-állatorvosi ellátás és mikrochipkártyás azonosító minden ebnek, hetente többször frissülő információs oldal stb.), állandó helyszűkével kell szembesülnie. Januárban az eszeveszett petárdázás okán elszabadult kutyák rónak terhet a telepre, tavasszal és ősszel a tüzelés miatt kóborol el sok állat, ám a legnagyobb kihívást a nyár jelenti. Számos tulajdonos ugyanis azzal kezdi a nyaralást, hogy megunt kutyáját egyszerűen leadja az Illatos úton. Ráadásul nyáron jellemzően az örökbefogadási kedv is alacsonyabb, mint az év más időszakaiban. Az alapítvány emellett arra is figyelmeztet: Augusztus 20-án, a tűzijáték miatt várhatóan ismét számtalan kutya menekül majd félelmében otthonról és befogottként kerül az Illatos útra. Rájuk kivétel nélkül altatás vár, amennyiben nem jár sikerrel a hét végére meghirdetett akció.

Több százezren kóborolnak

A kóborállat-problémával szerencsére nem egyedül az Illatos úti Ebrendészeti Telepnek kell megküzdenie, számos non –profit szervezet igyekszik segíteni a bajba jutott házi kedvenceken a fővárosban és az ország más területein egyaránt. A Hírextra ezek közül az egyik legbefolyásosabbat, a már több mint tizenöt éve működő Rex Kutyaotthon Alapítványt kereste fel. Dr. Király Péter állatorvos, a civil társulás alapítója lapunknak kifejtette álláspontját a problémakörben. Király szerint az elmúlt évtizedben robbanásszerűen nőtt a társállatként tartott kutyák és macskák létszáma hazánkban. Ez önmagában nem is lenne baj, csak látni kell: sok esetben a kedvencek tartása nem természetes igényből fakad, csupán divathóbort, vagy átmeneti fellángolás – fűzi hozzá. Így kerülnek elhagyatott állatok ezrei menhelyekre, gyepmesteri (régi szóval élve: sintér-) telepekre vagy az utcára.

Hogy mégis mennyi az annyi? A Rex Alapítvány első embere becslése alapján a Magyarországon élő kóbor kutyák és macskák létszáma több százezres nagyságrendű. Az elvadult házimacskák száma a külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan hazánkban is legalább duplája a kóbor ebek létszámának, azonban jelenlétük rejtőzködő életmódjuk miatt kevésbé szembeötlő.

Siralmas körülmények a „telepeken”

Kíváncsiak voltunk, vajon a Rex-nél mit szólnak az Illatos útiak kétségbeesett felhívásához. Nos, Király Péter szerint bebizonyosodott, hogy a probléma európai normákhoz igazodó kezelésére a sokszor siralmas körülmények között működő gyepmesteri telepek képtelenek. Ennélfogva a kóbor állatok mentésének és elhelyezésének irdatlan feladatából a jóérzésű, de állandó anyagi gondokkal küzdő non profit szervezeteknek is jócskán ki kell venniük a részüket. A Rex Alapítványnak különben alapelve, hogy nem altat el egészséges állatot – mondja az alapító. Ez ugyan jól hangzik, de ennek is megvan a hátránya, hisz így kénytelenek egy csomó állatnak „nemet mondani” –gyakorol kritikát Király. Ennek ellenére évente 7-800 állatot örökbe ad, és ez nagyon nagy szám. Augusztus 16-ra egyébként ők is készülnek egy örökbefogadó akcióra a Hontalan Állatok Világnapja alkalmából.

Az okokról

Mikor azt kértük Király Pétertől, sorolja fel a legfontosabb okokat, melyek a mostani helyzethez vezettek, a következőket említi: az első, és egyben alapgond az oktatás-nevelés és felelős állattartás kultúrájának hiánya. Felháborító, ahogy a jelenlegi kormányzat felteszi a kezét – mondja a szakember. A nemzeti alapprogramok bőségesen tartalmaznak erre vonatkozó információkat, állítják az illetékes minisztériumnál, ehhez képest semmit sem találni a Nemzeti Alaptantervben „állatvédelem” címszó alatt – háborog Király Péter. Ezen kívül hiába szabja meg az Állatvédelmi Törvény az önkormányzatoknak, hogy folytassanak ilyen irányú felvilágosítást-nevelést, ha több évtizede nem történik semmi. 

A második sarokpont az ivartalanítás hiánya. Nálunk fejlettebb állatvédelmi kultúrájú országokban (pl. Angliában) pedig ez már régóta bevett eljárás, körülbelül annyira, mint a kötelező védőoltás vagy féregtelenítés. Mi meg feleslegesen teszünk hatalmas terhet a társadalomra. Mint állatorvos, nem győzi hangsúlyozni: ez az egyedüli hatékony módja a nem kívánt szaporulat megfékezésének!
A harmadik nagy probléma az egyedi mikrocsipes azonosítás hiánya. Ez tenné lehetővé ugyanis, hogy az elveszett, illetve megtalált állatok felismerhetőek legyenek, valamint a felelősségre vonásra is módot adna. (Itt kell megjegyezni, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény életbe lépése, valamint az állatkínzás fogalmának BTK-ba emelése elvben áttörést jelentett hazánk állatvédelmének történetében, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a végrehajtás végtelenül lassú és nehézkes.) 

Komplex kezelésre lenne szükség

Nagy kérdés, hogyan tud ezeken segíteni a magyarországi civil állatvédő-szféra. Király Péternek meggyőződése, hogy e három problémát csak együttesen lehet kezelni. Alapítványa kiemelten foglalkozik a fiatalok oktatásával, de (elsősorban a média segítségével) próbálják a felnőtt korosztályt is megszólítani. Igyekeznek az ivartalanítást népszerűsíteni, valamint elérni, hogy a tőlük kikerülő ebek már mind túlessenek a mikrocsipkapszulás beültetésen. Emellett a Rex is szervez örökbefogadási ankétokat, a legközelebbit éppen augusztus 16-án, a IV. kerületben található „állatszigeten”.