Elképzelhető akár az is, hogy az Alexandra megjelenik az utcákon is, mint annak idején Ön?

Nem. Nem tudnánk és nem is akarnánk ezt csinálni. Ennél a lépcsőnél előbbre van az ország, ez kimaradt az ottani fejlődésből.

A magyar olvasóközönséggel kapcsolatban is vannak sztereotípiák: a rendszerváltás után sokáig nem talált magára a könyves szakma, utána pedig kiderült, hogy nem szeretjük a magas irodalmat. Ön hogy látja: mit szeretünk olvasni?

Mindent. Mindent, ami jó – műfajtól függetlenül. Feltéve, hogy valóban valamilyen színvonalat képvisel az írás. És ez nem is baj, nem kell mindenkinek szépirodalmat olvasnia. Egy a lényeg: színvonalában jó legyen az olvasmány. Semmi bajom nincs azzal az olvasóval, aki csak műszaki könyveket olvas – őt az érdekli, abban van olvasmányélménye. Igenis szeretünk olvasni. Sok krimi, sci fi, fantasy, thriller fogy – ha topminőségű. Másod-, harmadvonalbeli szerzőket és műveket nem lehet eladni. Ez teljesen normális fejlődési folyamat, az élet minden területén.

Más kortárs művészeti ágak esetében gyakran hallani az internet okozta veszélyekről. Az olvasási szokásokat mennyire veszélyeztetheti ez a médium?

Elsősorban az újságolvasási szokásokat befolyásolja. A hírek gyorsaságában nem lehet vele versenyre kelni. A könyvolvasásra viszont nemigen lehet hatással. Jelenleg a magyar könyvforgalom hét százaléka zajlik az interneten, a többi hagyományos csatornákon. A könyvletöltésekben pedig nem hiszek. Az Amazonnak volt ilyen karácsonyi akciója, egymillióan le is töltötték, de ez inkább csak trendi ajándék volt, nem több. Más területeket befolyásolhat az internet: könnyebb és mobilabb lesz a beszerzés. Műszaki tartalmak és szótárak esetében is lehet veszélyes konkurencia, de ezek speciális területek. A hagyományos papír alapú könyvekre viszont nem lesz hatással.

Kicsit másfelé kanyarodva: nemrégiben jelentős részesedést szerzett a PMFC-ben, a pécsi futballcsapatban. Miért döntött úgy, hogy beszáll a labdarúgásba? Lokálpatriotizmus, sportrajongás, üzlet?

Az első három helyen a lokálpatriotizmus van. Ilyen egyszerű. Elegem lett abból, ami itt folyt.

Mivel lehet változtatni?

Nagyon egyszerű, az elején már mondtam is: becsületes munkával. A futballra szánt pénzt futballra kell fordítani, tisztességes szándékkal tenni a fociért. Ha ezek adottak, nagy baleset nem lehet. Eddig mások voltak a prioritások. Ennyi.


Mennyire lesz a munka gördülékeny és sima? Pécsi fórumokon elég sok negatív hangú megjegyzést lehetett olvasni a vállalás kapcsán. Mennyire nehéz keresztülvinni az ötleteit?

Nem nehéz, mert az ilyen arctalan véleményekkel nem szoktam foglalkozni. Ezek a kommentelők túl sokat valószínűleg még nem tettek le az asztalra. Nem hiszem, hogy miattuk nekem kellene szégyenkeznem. Védekezni pláne – a saját bőrömet viszem ezekkel az ügyekkel a vásárra. A saját elképzeléseim szerint működtetem ezeket a dolgokat, csak magamnak akarok megfelelni, és a munkatársaim ehhez tökéletesen asszisztálnak. Amíg minden nap hozzáteszünk valamit a világhoz – legyen ez könyv, bor, vagy foci – nincs okom ezekkel a kritikákkal foglalkozni. A vélemény természetesen szabad, és nyíltan bármikor állok mások rendelkezésére. De az arctalan, névtelen véleményeknek nem tulajdonítok nagy jelentőséget.

Apropó, munkatársak: mekkora az ő szerepük az eredményekben? Csapatmunka vagy egyéni teljesítmény eredménye az, amit elért? Az Önről szóló legendák szerint magányos farkasként indult, és most is nehezen befolyásolható vezető hírében áll.

Tökéletesen egyedi és tökéletesen csapatmunka: mindkettő. Az irányokat én szabom meg, a döntéseket én hozom – ennyiben egyéni teljesítmény. Onnantól csapatjáték, hogy ezt máshogy nem lehetne csinálni, csak a környezetem segítségével, akik a saját kreativitásukat is hozzáteszik az ötletekhez. Az a lényeg, hogy a stábokban nagyon jó emberek legyenek, nálunk pedig a tíz-tizenöt vezető ember nagyon jó.

Ha már az egyéni döntéseknél tartunk. Volt olyan döntése, amit nagyon megbánt?

Persze, mindenkinek vannak ilyenek. A fontos az, hogy ne ezek legyenek túlsúlyban. Én is emberből vagyok, hibázom – és mivel elég szuverén alkat vagyok, csak a saját hibáimból tudok tanulni. Nehéz nekem megmagyarázni, valamilyen elképzelésem miért nem működőképes. A kudarcok nem tántorítanak el. Az a lényeg, hogy a jó döntések legyenek túlsúlyban.

Nevesíthető valamelyik tévedése ezek közül?

Nagy stratégiai döntésekben nem hibáztunk, az apró tévedéseket pedig nem érdemes nevesíteni. A könyvkiadásban vannak sikerkönyvek, átlagos könyvek és bukások – már válaszoltam is, lehet tudni, melyik könyvet nem vették. Sportpéldával: ha nyolc igazolt játékosból kettő nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, szerintem jól döntöttünk. Ha hat nem váltja be ezeket, rosszul. Ez is csak nézőpont kérdése.