Húsz éve a pult mögött
Húsz éve áll a dj-pult mögött a Sziget fesztiválon idén három helyszínen fellépő Palotai Zsolt, alias DJ Palotai. A magyar elektronikus zenei élet megkerülhetetlen, emblematikus alakjával zenéről, közönségről, a dj-létről beszélgettünk a Sziget fesztivál
2008. augusztus 17. vasárnap 17:00 - Hírextra
- Mennyire népszerű ma az elektronikus zene? - Még mindig népszerű, bár amikor én elkezdtem, akkor még főleg a zenéről szólt, ma már inkább a személyiségekről. Ha hallasz egy bulin nyolc embert, mindig szünet van köztük, nincs kapcsolat a dj-k között, mindenki a saját hangzását és saját zenéit játssza. Az attitűd teljesen megváltozott, az egó került előtérbe.
- Neked mennyire sikerült felülemelkedned az egódon? - Én más világból jövök, mert amikor én még fiatal voltam, nem a pénz és az egó számított, mint ma, hanem a zene. Én nem véletlenül nem álltam be egy műfaj mellé sem, hanem mindig játszottam mindent. Az emberek leginkább a drum,n,bass-hez kötnek, de az elmúlt öt évben alig játszom ilyet.
- Hogyan válogatsz zenéket, hol keresel? - Nagyon sokat kapok. Például ha valaki Új-Zélandon kész van egy zenével, átküldi Messengeren és este már játszom is; nagyon friss és nagyon gyors. Ezért is a zene a legfontosabb művészeti ág. Lemezboltban fél éve nem voltam, és nem szoktam otthon összerakni a zenét, a bulin derül ki minden. A dj titka, hogy úgy játssza le a zenét, hogy arra a partizó azt mondja akkor és ott, hogy jó, de lehet, hogy otthon már nem is tetszik neki. Ha megtalálod a helyét a zenének, akkor az "úgy dolgozik", amire nem is gondoltál volna.
- Van jövője még a bakelit formátumnak? - Nincs, de tovább fog élni, mint a cd. A letöltés felülír mindent: sokan ki sem írják a zenéket, hanem viszik a laptopot és onnan kevernek. Külföldiek közül már csak egy-két ember játszik bakelitről.
- Elég teret kap Magyarországon az elektronikus zene? - Nem, de nem is az a baj, hogy az emberek nem hallgatnak elektronikus zenét, hanem hogy nem lehet róla se olvasni, se hallani. Mert ahol eldőlnek ezek a kérdések, ott úgy gondolják, hogy ez kábítószeres zene. Közben pedig, ha bekapcsolod a tévét, azt hallod, hogy az aláfestő zene mind elektronikus.
- Nem csökkent a zene iránti befogadókészség? - Nem. Még mindig a zene a legfontosabb művészet, mert abból lehet megtudni legpontosabban, hogy milyen ma a világ, mi van most. A dj-k, pontosabban ma már producerek azt játsszák, amiket maguk csinálnak. Ugyanakkor a zenehallgatási kultúra is megváltozott, sokan csak autóban vagy bulikon hallgatnak zenét. Manapság lemezeket már nem nagyon gyűjtenek, akik 1989 után születtek, azok pénzt nem adnak a zenéért, műsorokat töltenek le és meghallgatják. Csak az a fontos, hogy egy felületen elérhető legyen.
- Sokan a régi bulikat sírják vissza. - Igen, többen panaszkodnak, milyen jó bulik voltak 5-6 éve. Akik viszont most kerülnek be, azoknak ez az izgalmas. Amikor elkezdtem játszani a Tilos az Á-ban 1989-ben, akkor tudtam, hogy ennél jobb sohasem lesz. De nem csak a zene, hanem az emberek hangulata is teljesen más volt, és az a másfél-két év soha nem jön vissza. Ma már sokkal kevesebb a fiatal és sok minden megváltozott, például ha elmész egy zúzós buliba, ott tinédzserek vannak. Generációs szakadék már nem felnőtt és fiatal között, hanem fiatal és fiatal között van.
- Milyen egy jó mix? - Nem lehet tudni, mindig ott dől el. A közönség gyorsan cserélődik, minden évben fiatalabbak, de a heti rendszeresség ellenére is minden buli más. A váz nagyjából ugyanaz, de hogy hogyan csinálod, az ott derül ki. Az a legfontosabb, hogy milyen a dj személyisége. Összevásárolhatod a legjobb zenéket, ha nincs mit mondanod, üres lesz. Ha izgalmas vagy, a rosszból is tudsz jót csinálni, ha nem, a jót is el tudod rontani, a legjobb zenéket játszhatod rossz sorrendben. A kihívás akár producerként, akár dj-ként zenét vagy bulit csinálni és tudni, hogy ennél jobbat nagyon nehéz, majd bemenni a stúdióba vagy elmenni a követező buliba és csinálni egy még jobbat.