"A regények, főleg a nagy klasszikusok, aranybányák, amelyekben sokan találhatnak gyógyírt maguknak - mondta Bolognini a Corriere della Sera című olasz napilapnak -. A regényolvasásban ugyanis rendszerint bekövetkezik a szereplőkkel való azonosulás és ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy magunkba nézzünk minden önbecsapás nélkül, hála annak az elnézésnek, cinkosságnak, amely a regényalakon keresztül elfogadtatja velünk hibáinkat, tévedéseinket vagy konfliktusainkat. Ha az adott regény valóban az olvasóéhoz hasonló problémákra koncentrál, akkor ez utóbbi azt mondja: Ez éppen rólam, nekem szól" - állítja a pszichiáter.

A biblioterápia igazi terápia - vallja Rosa Mininno pszichológus-terapeuta is, aki gondozója a maga nemében első olasz honlapnak, a www.biblioterapia.it-nek.

Megfelelő könyvet mindenki találhat magának. A pszichológusok azoknak a nőknek, akiket elfog a menekülés- vagy a szabadságvágy, Flaubert Bovarynéját, Tolsztoj Anna Karenyináját, Ibsen Nóráját ajánlják. A szüleikkel kommunikálni képtelen kamaszoknak Kafka Levél apámhoz című műve dukál. A depressziósokat felrázhatja Goncsarov Oblomovja, mivel a regény főhőse minden pszichiátriai szakirodalomnál pontosabban mutatja be annak az embernek a prototípusát, aki tétlenül várja élete elmúlását. Az apatikus, depressziós, elborzadva a példán, talán megrázza magát és újra aktív lesz.

Dickens Pickwick klubja a legreményvesztettebbnek is visszaadhatja a jókedvét. A stresszelt menedzser, ha Marcus Aurelius császár emlékiratait vagy Seneca Luciliushoz írt Erkölcsi leveleit olvassa, rájöhet arra, hogy néha érdemes megállni és önmagunkba nézni. A hipochondereknek viszont Adalbert Stifter 19. századi Erdei ösvénye ajánlott, a könyvet olvasva lehet, hogy rájönnek, mennyi energiát pocsékolnak el képzelt nyavalyáikra.