2024. november 1. - Marianna

A kínai teljesítményről

Megfigyeltem, hogy a magyar emberek két hete, amióta csak megkezdődött Pekingben a XXIX. nyári olimpia, nem győznek csodálkozni azon, ahogy a hazai sportolók sikert sikerre halmoznak. Ámulnak, és képtelenek hová tenni azt a negyvenhat arany, tizenöt ezüst
2008. augusztus 21. csütörtök 23:31 - Nagy András

Tátják a szájukat, és nem értik, hogyan lett Kína egyszeriben sportnagyhatalom. Miként lehet az, hogy gyakorlatilag nincs olyan versenyszáma a játékoknak, amelyben a hazaiak ne tudnának éremesélyes versenyzőt felmutatni? –találgatják. Nem értik, hogy fordulhat elő, hogy a hagyományos kínai sportágakon kívül (asztalitenisz, torna) hirtelenjében más, az egész világon népszerű műfajokban is elkezdtek hódítani (atlétika, úszás, műugrás), mi több, még olyan „csőeurópai” szakágakban is el-elcsennek némi babért a „nagyok” elől, mint a hagyományosan magyar-olasz-orosz tengely felségterületének számító férfi kardvívás.


Általános az értetlenség, és sajnos általános az irigység is.


Igen sokan gondolják például úgy, hogy a kínai sportemberek embertelen körülmények közt, lovak módjára készültek fel a hazai rendezésű viadalra. (Pedig aztán Kelet-Európában sem ismeretlenek a kegyetlen edzésmódszerek.) Mások, (kik egy perccel korábban még azzal hencegnek, nekik ugyan minden kínai egyforma) teljes bizonyossággal megállítják, hogy a női felemás korláton diadalmat arató kínai kislány nem tizenhat, csak tizennégy vagy tizenkét esztendős. Doppingvétséget gyanítanak a két méter magas, mázsás nehézatléta láttán éppúgy, mint a mindössze huszonnyolc kilós műugrónál. Nem kímélik az elvileg független versenybírákat, nemzetközi összeesküvésről beszélnek, holott kizárt, hogy ne emlékeznének a korábbi olimpiákra, vagy nagy futballtornákra (lásd. Dél-Korea-Japán, 2002!), ahol a rendező ország kivétel nélkül megkapta a „szükséges plusszt”. Érdekes.


Miként az is, az vajon miért nem merül fel a logikusabbnál logikusabb magyarázatok között, ha Kína nyugati becslések szerint több mint negyven milliárd dollárt áldozott a játékok megrendezésére, (s még azt is megtehette, hogy a véghajrában kulcsfontosságú ipari létesítményeket állítson le) vajon miért ne irányított volna hasonló összeget a különböző sportágak fejlesztésére, a temérdek tehetség kiaknázására, az ezer meg ezer edzőpálya építésére, külföldi trénerek szerződtetésére? Hogy nem tűnt fel bárkinek is legkésőbb a monumentális megnyitóünnepség után, hogy Kína hatalmas emberi és anyagi erőforrásai birtokában presztízskérdést csinál az olimpiából?


Fintorogva figyeljük, hogy a „nagybeteg” Kína hogyan főzi le (egyelőre csupán) sportban a világot. Ám korántsem olyan nagy tragédia, hogy a játékok vége előtt néhány nappal már több mint nyolcvan medália virít a házigazda neve mellett. Végre legalább Magyarországon is alkalom nyílik egy kissé feleszmélni, hogy Kína már rég nem csupán a négy csíkos gagyidas csuka, meg az így vagy úgy, de mindenképpen kigyulladó karácsonyfaizzó hazája.


Az emberek két hete csodálkoznak, Kína pedig tarol. A magam részéről azon csodálkozom, hogy eddig nem tette.

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Külföld témában
Mit várhatunk Joe Biden elnökségétől?
Visszatér a józan ész a Fehér Házba
Újra jön a neoliberalizmus
Semmi nem változik
Biden megbuktatja az európai féldemokráciákat
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását