Egyaránt nőtt 2007-ben az újszülöttek száma (685 ezer, ez 12 ezerrel magasabb mint 2006-ban) és az egy anyára (15-49 éves nőre) jutó gyermekek átlaga (1,37) a német statisztikai hivatal adatai szerint.

Ez utóbbi utoljára 2000-ben volt ilyen magas. Ezen kívül 1991 óta először egyenlítődött ki a születési arányszám az egykori keletnémet tartományok és a "régi" tartományok között. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy Keleten az újraegyesítés óta nem látott mértékben nőtt az újszülöttek száma.

Különösen erős volt a szülési kedv a 30 év feletti nők körében, a 33-37 éves korcsoportban.
2007-ben Németországban - skandináv mintára - bevezették, hogy a kisgyerekével otthon maradó szülő 12-14 hónapon át megkapja nettó jövedelme 67 százalékát, havi legfeljebb 1800, de legalább 300 eurót. Ez az összeg adómentes.

Szakértők szerint éppen az új szabály miatt nem lehet egyelőre a korábbi évek trendjének megváltozásáról beszélni: sokan a juttatás miatt néhány hónappal későbbre halasztották az egyébként is tervezett gyermekvállalást. Erre utal az is, hogy főleg a 30 éven felüli nők körében nőtt a gyerekvállalási kedv: azzal, hogy a szociális juttatás összegét a jövedelemhez kötik, az idősebb, jobban kereső korosztályt ösztönzik gyerekvállalásra. (A 25 éven aluli nők körében csökkent a szülések aránya.)

Az anyagi segítség mellett ugyanakkor számtalan tényező játszik szerepet a születésszám növekedésében, svéd kutatások szerint például az is, mennyire veszi ki a részét az apa a gyermek gondozásából: minél inkább, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a nő hajlandó újabb gyereket vállalni.

Európai összehasonlításban ugyanakkor az egy nőre jutó gyerekek 1,37-es arányszáma még mindig alacsony, a spanyol, olasz mutatókkal egyezik, s csak a kelet-európai országokban mértet haladja meg. A kontinensen ebből a szempontból a skandináv országok és Franciaország az éllovasok, 2,0 körüli mutatóval. Magyarországon 1,34 újszülött jut egy szülőképes korban lévő nőre.