A Hírextránál az első iPhone – percről percre
Megérkezett Magyarországra az első iPhone 3G, és nem kis szerencsénkre (díjazva a kitartást mintegy) szerkesztőségünk oszlopos tagja, a képszerkesztő Göltl Norbert tulajdonába került. Nem csak ezért, de ott voltunk a jeles estén. Kövessék velünk az esemén
2008. augusztus 22. péntek 10:05 - Szalay Gergely
És ami tegnap már kimaradt
Témínusznegyedóra körül méltóságteljes kocsi gördül be, amibl négy marconának látszó illető bazi dobozt cűgöl be a céghez: ebben vannak elvileg a készülékek. A nagy eseményt alacsonyköltségű ütősegyüttes vezeti fel: műanyaghordókon verik a ritmust. Ez sem nélkülözi a humort – a fejhangon bevisított Evribadidensznáv! csúcs.
Tilla pörög, mint a motolla, az utolsó percekben már-már hiperaktív. Közben mindenki Norbertet faggatja, kevés sikerrel. A feladat az idegeire megy, nem akar nyilatkozni. Részéről ennyire nem akart első lenni. Ráadásul sokadszorra sem tudja színesen megfogalmazni, miért akar iPhone-t. Mert. Ennyi, jelentem. Vágyik rá már mióta, pont. Macian, 11 éve ezeket a gépeket használja. Ne akarjuk ennél is többet kiszedni belőle. Úgysem fog menni. Az érdekesebb, miért maradt itt. Mikor befutott, még senki nem volt, a marketinges tolt alá egy széket – szó szerint. Nem bánta meg (a sajtóérdeklődést talán igen, de ez van: valamit valamiért.
Visszaszámlálás indul, fények (magentaszínben persze, mert azt úgy kell) és füst. Az fehér, persze.
A nép megindul befelé, az első tízet tapssal fogadják az eladók. Pedig miattuk kell éjfélkor dolgozni. Jólneveltek. Megindul a tranzakció, előksézülnek a plakettek (emléklap az első tíznek), aztán beüt Murphy. Az első SIM nem passzol Norbert készülékéhez, így az első tulaj nagyjából negyediknek kapja meg a tElefont. De mégis őt és az amúgy kedves és segítőkész János nevű T-s embert fotózza mindenki. Aki szintén kimondottan kedves és barátságos lányokat hív segítségül – neki is van érzéke a marketinghez.
Nagy nehezen csak összejön a dolog, sokszorosan dokumentáltan Norbinál van a készülék. Még pózol egy sort a fotósoknak (a fogát nagyobb örömmel és szélesebb mosollyal húzatná ki), aztán még cseveg egy sort Handrással, a hazai közösség egyik elismert képviselőjével (a macesek köreiben kedvenc képszerkesztőnk valóságos hős), még vált pár szót az ezüstérmessel, aztán lelép(ünk).
A sor hosszan kígyózik még, a végén a témához igazán nem nagyon értő lányok állnak: trendi, cuki, úgyhogy vesznek jól – meséli Handrás. Inkább nem nézzük meg őket, maradunk az eufóriánál. Amúgy bent én is megfogdosok egyet, szöveget gépelni nem egyszerű vele. De vannak trükkök.
Reggel cseppet kialvatlannak tűnik, de annál lelkesebb. Mintha csak ifjúkora legáhítottabb játékának megkapását idézné az esemény.
Tudják mit? Erről is van szó. Gratulálunk, és hamarosan mi is elkezdjük taperolni a készüléket.
KezdődikEste hat óra. A szerkesztőség kedvenc képszerkesztője és fő macianja már a helyszínen van. Nem kicsit, nagyon: ő volt az első. És nem tettünk érte semmit. Tényleg. A sorban egyelőre nincsenek sokan, ők is elmélyülten bűvölik gépeiket. Két generáció egymás mellett, lesz róla kép is. Valószínűleg a fotóra lopunk egy Ubuntu Linuxot is, ha már Unixok, ugye. Helyes lányok párnákat és vizet osztanak. A mosolyuk miatt még a magenta színű pólót is megbocsátjuk, pedig nem véletlen, hogy ezt a színt három másikkal szokták keverni.
Este hét: egyelőre semmi különös, lassan gyülekeznek a megszállottabbak. Akik nem is annyira azok: a második helyezett megrendelte neten is, de most itt van, és vesz is. Ha már. Azt viszont ő is belátta, hogy bezabálta az Apple marketingje. Egy őszinte márkabolond, figyelem! A sorrendre egyébként a már megénekelt rokonszenves hölgyek vigyáznak, Göltl Norbert (képszerkesztő, Hírextra.hu) az első. Bár ő már egyre kevésbé vágyik erre. De ez minket nem hat meg. A Hírextra büszke a teljesítményére, úgyhogy erőszakkal is, de tartjuk a helyét. Fél óra múlva jön süti is, a lányok (angyalok, ahogy a klasszikus is leszögezi) közben rendületlenül és nagyon helyes mosollyal osztják az innivalót.
Norbert ismerőse, Zsuzsa is feltűnik (immáron másodszor): ő is hozott sütit, épp a maradásra kapacitáljuk. Drukkoljanak Önök is, nagyon kedves. És nem magentaszínű a pólója. A sorban már ül egy teljesen valódi emó is (bár a pólója kék), egy sanda fiatalember azt firtatja, honnan vagyok. Pedig azt hittem, megnyugodott, amikor közöltem, hogy én nem akarok iPhonet. 3G-s nap van egyébként, az Önök leghívebb íródeákja is vett telefont, háromgéset, de egy másik (piros) szolgáltatónál. Érdekes látvány lehetett a magenta rengetegben a csodafón feiratú papírzacsi. Mikor nem írok vagy fotózom, a Huawei eredetű, Pirosszolgáltató 715 nevű készülékkel ismerkedem (a neveket nézzék el, a reklámtörvény furcsa dolog).
Várakozó álláspontIdőközben a zenét kicserélték: eddig U2 szólt, most valami vokális elektro. Nem rossz. Megjött a süti, jelentjük. Finom, az élményszint vetekszik a lányok mosolyával. Pedig ez nagy szó. Lassan sötétedik, beüzemeltek egy visszaszámlálót is. Még négy és egynegyed óra. Azt már fél térden is (nincs asztal a laptophoz, elnézést a borzasztó szóviccért. Ezekkel egy másik portál nyomul.).
Időközben egyre több a sajtós, filmeznek, fotóznak lelkesen. Megint rá kell jönnöm, miért használok a laptophoz külön billentyűzetet. Iszonyat sok a félreütés, és akkor az én gépm még nem is rossz. Persze megszólják (nem almás), de az Ubuntu megment: ezt elismerik, mint teljesítményt. Sajátos világ ez. Jelentem, az emó olvas. Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül. Nem lehet egy szavunk sem.
Háromnegyed nyolc van.Nyolc óra kilenc, az idő kezd belassulni. Megint hoznak a lányok pogácsát, egy kedves várakozó (az ezüstérmes kolléga) megkínál egy sajtburgerrel is. Forgatnak is, a társaság házi csapata a sanda fiatalembert kérdezi. Németországból jött, ott volt az első iPhone kijövetelekor is. Az emó közben azt hitte, mi vagyunk az egyik ismert blog szerzői. Kedves fiú, az emóság meg csak elmúlik egyszer. Norbert hamarosan felképezi a cikket (szavazzanak közben, érezze, hogy mellette vagyunk), aztán talán filmet nézünk. Vagy nem, majd kiderül.
HullámvölgyAgyrém. A macianok beletemetkeznek a gépeikbe, és nem látnak semmit. Az emó most haladt el egy kollégának látszó fickó mögött. Volt nála egy bazi fényképezőgép és egy MacBook Air. A hihetetlenül lapos, és annál is drágább laptop. Amúgy az interperszonális és sajtóközi kapcsolatok is javulnak: egy úr most nézett rendszergazdának (a Linux tényleg tekintélyt parancsol, csak jó helyre kell menni vele), és kifejezetten kellemesen elbeszélgettünk Tillával. Aki éppen nem Megsztárokat keres, hanem a telefonosoknak forgat. Befutott egy aprócska eb is (csivavának vélem, de erre nem fogadnék nagy összegekben), a mosolygós lányok már szendvicset kínálnak. A kijelzők szerint három óra múlva kezdődik az eladás, kilenc lesz pár perc múlva. Egy óra múlva kezdődik a buli. Új lányok tűntek fel, talpig ezüstben (később kiderül: ők mosolyognak a sajtósokra). Tömeg sajnos/szerencsére nincsen. Verekedésről nem tudunk beszámolni, kedélyes hangulatról igen.
Tilla közben felkonferálta a kezdődő bulit: lesznek DJ-k és breaktáncosok. Utóbbiak villantanak is tudásukból, jók. Humorosak, pimaszak – amennyire értünk a műfajhoz, kikezdhetetlenek. A zene kissé monoton elektro, kezd hiányozni a 18 évvel ezelőtti U2. Az Achtung Baby jól sikerült lemez, ezt most is el kell ismerni. Témínuszkétésfél van, fél tíz. Gyülekezik a nép, nagyjából 30 embert számol a tévés.
A lányok frissítőként zöldalmát is osztanak. Jók a fogaink. Laci. És az ötlet is szellemes. A befutók időközben elfoglalják helyüket az első tíznek járó székeken, gyönyörűen világítanak a kis almák a laptopokon. Tyhja, dizájnban nagyok. Háromnegyed tíz lesz. A sajtónak fenntartott VIP-zónát leginkább a lanyha jelzővel lehet leírni. A jó hír: lesz fotó az első tízről, bemehetünk.
Tilla közben fűti a hangulatot, épp Norbit faggatja. Kedvenc képszerkesztőnk kissé meg van illetődve, de jobban kezeli a helyzetet, mint vártuk. Az ezüstérmes kolléga húsz perccel később érkezett, azóta a blogján üzengetnek egymásnak. Norbinak csak tetszik az iPhone, ennél bővebb indokot ne várjanak tőle. Hamar visszatér cigijéhez és csépeli a laptopját.
A bronzérmes szerint a készülék egyszerűen szimbólum – ő a német vendég (bocs a sandáért). A nagybátyja újítani szeretne; az esély adott, hajrá. Az ötödik helyezett mindjárt három fő, és így tovább.
Norbit épp interjúvolják, nem örül neki. Valamit valamiért, bocs.
Egy óra és ötvenkilenc perc...Témínuszmásfél: beatbox. Gondolták volna? A szájdobolás kifejezetten humoros produkció is lehet, ha szájdobosnak (vagy hogy hívják az ilyet) helyén van a humorérzéke. Ez itt és most adott. Világbajnokságon is szerepelt a srác, második lett. Atyavilág, milyen lehetett az első? Dob, basszus, effektek, olykor ének: nagyon tud a srác. Amennyire nem vagyunk a hiphop hívei, annyira ott tartunk, hogy megérte eljönni. Na jó, persze Norbertnek is drukkolunk, bár ő már effektíve nyert. Majd meglátják.
Megint jönnek a breakesek, ráimprovizálnak az improvizált beatboxra. Ijesztő kombináció. Valószínűleg jó is, a tömegtől már nem látni a táncosokat. Pedig az előbb még senki nem állt előttem.
Néhányan kamerázzák is mobillal az eseményeket (na ez az, amiről az iPhone mellett egy darabig majd le kell mondaniuk, videofelvételre alapjáraton nem kimondottan alkalmas. Pedig a legbőbeszédűbb TOP 10-es, az ifjú emocionális kifejtette, hogy aki szerint a telefonnal csak telefonálni kell, az hülye. Vitatnám halkan, de inkább virágozzék a bizonyos ezer virág).
Témínuszhetvenöterc, háromnegyed körül hozzák majd a telefonokat. Hogy mennyit, talán a marketinges sem tudja – épkézláb infót nem lehet belőle kiszedni, profi politikus is megirigyelhetné. A bizonyos hatezres korlátról is csak annyit mond, hogy vannak jól és kevésbé jól értesültek. Erre tessen gombot varrni (lehetőleg fárasztóan és kínosan idétlen bloggerrel pitykézettet, khm...)
TémínuszötvenpercSorszámot osztottak az elsőknek, kevesebb mint egy óra van vissza. Mi kis szünetet tartunk, megértésüket és türelmüket kérjük és köszönjük. Nincs elég kezünk mindenhez, amit csinálni kell. Ha túlleszünk a nagy pillanatokon, még jelentkezünk. Képekkel egész biztosan. És szöveggel is, tényleg.
Köszönet az eddigi figyelemért is!
