Mostantól legyen minden ezüstszínből fekete! De tényleg: felejtsük el a csúnya ezüstöt, az olyan izé… olyan szélsőséges. Az ezüstről mindenkinek a nácizmus, a fasizmus, a nyilaskeresztes párt a kurucinfo meg mindenféle szélsőjobbos ideológia jut eszébe. Mi más? Töröljük hát ki a múltunkból ezt a felforgató, az egész nemzetet sértő színt!

Jól csinálta hát az állam augusztus 20-án a tisztavatási ceremónián. Nagyon helyesen átfestette a Mátyás király hadizászlajában lévő ezüst csíkokat feketére. A magyarázatot sajnos nem sikerült kellően kitalálni, miszerint egy Corvinában megtalált, feketére oxidálódott képhez akartak Mátyás hadizászlajának rekonstrukciójakor hűek lenni. Ez elég gyengének tűnik és bonyolult is. Mivel az átlag magyar ember úgyis csak halványan ismeri a történelmet, lehetett volna azt mondani: Mátyás fekete-serege a nevét a fekete csíkos zászlóról kapta.

Kit érdekel

Senki nem fog utánanézni annak, hogy Mátyás zászlajának szimbólumrendszere valójában honnan ered. Nagyon kevesek tudják csak azt, hogy a zászlóban megjelenő ezüst-vörös csíkozás az Árpád-sávokat jelzi: ezek 1202-ben Imre király aranybulláján láthatóak először. Nem lényeges az sem, hogy Bonfini, Mátyás krónikása 1488 körül vörös és ezüst (pfuj!) sávokat a legyőzhetetlen magyar nemzet színeiként jellemezte. Arra sem kíváncsi senki, hogy 1707-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem is Árpád-sávos zászlókat készíttetett magának.

Hagyjuk hát magunk mögött az ezüst, sőt a fehér színt is. Hiszen csak bántanak. A Hófehérke és a hét törpe legyen Hófeketécske, a fekete-fehér fénykép legyen fekete-fekete fénykép, a fehérbor meg legyen feketebor. A magyar zászló pedig természetesen legyen piros, fekete, zöld.

És persze a legjobb lenne, ha magunk mögött hagynánk azokat, akik ezeket a rémséges szimbólumokat használták. Kerüljenek a felejtés mélységes kútjába az Árpád-házi királyok és minden cselekedetük, Mátyás-király és az egész magyar reneszánsz-korszak, meg Rákóczi az egész szabadságharcos cécójával együtt.

Nade

A Nyilaskeresztes Pártra és az általuk használt nyilaskeresztes zászlóra biggyesztett árpádsávra azonban, akik ugyan kevesebb mint egy évig, de elfogadhatatlan dolgok nevében uralkodtak Magyarországon, mindenképp emlékeznünk kell. Ugyan csak alig 15 évig létezett a mozgalom, mégis be kell égetni szégyenteljes tevékenységüket a magyar ember lelkébe. Rákóczi vagy Mátyás diadalai helyett őrájuk kell emlékezni, hogy elrettentő példaként álljanak előttünk.

A hőseinket színezzük át, nincs szükség rájuk. Antihőseinket pedig nagyítsuk fel minél jobban. Ezért is kell átírni minden fehéret meg ezüstöt feketére. Minden szimbólumunkat a nyilasokhoz képest kell megítéljük! Ha ők barna ingben voltak (ahogy a Nemzeti Szocialista Magyar Munkás Párt tagjai) égessük el a barna ingeket! Ha ők zöld ingben feszítettek (ahogy a Magyar Nemzeti Szocialista Földmíves- és Munkáspárt) tűzre a zöld ingekkel. Ha nyilas sapkarózsát viseltek, az is legyen a lángok martaléka.

Pusztítsunk el mindent, de közben emlékezzünk is rá! Fessük át a zászlókat, rajzoljunk át címereket, írjunk új dalokat. Ne legyen semmi sem szent! Tüntessük el a Szent Koronát (ahogy okosan a tisztavatáson sem volt ott), és találjunk ki új szimbólumokat! A turul helyett legyen ősi állatunk az SZDSZ-től kölcsönzött szabad madár, tulipános ládáinkat pingáljuk át szegfűs ládává. Találjuk ki Magyarországot! Az alap, melyből elindulunk pedig kizárólag egy antipélda, a nemzetiszocializmus magyarországi kérészélete legyen. Erre lehet építkezni.

Örömteli hír tehát, hogy az első két lépés megvolt. Az augusztus 20.-i ünnepségen Mátyás zászlaját már átfestettük, a Szent Koronát pedig száműztük. Jól van. Vesszen az ezüst, vesszen a fehér, jöjjön a feketekorszak.