De jó volt ezt látni! A mérkőzés előtt a bemelegítéskor a magyar játékosok mosolyogtak, nevettek és úgy nézetk ki, mentálisan teljes mértékben felkészültek a meccsre. A nyugalom szobrai voltak. Legalábbis kívülről így nézett ki, de legyünk biztosak benne, hogy belül mindannyian ezer fokon égtek...

Szoros volt az eleje...

Miután pedig Kásás elhozta az első ráúszás után a labdát, az első támadásunkból megszületett az első gólunk (emberelőny volt, kizavartak egy amerikait), Kis Gergő vágta be a labdát Merrill Moses kapujába. Az ellenfél azonban rögtön válaszolt - szintén kihasználták az első fórjukat. Amikor pedig a második emberelőnyüket is gólra váltották és átvették a vezetést fölvetődött az emberben, hogy talán minden az előnyökön fog múlni...

A harmadik percben pedig, amikor kettős fórból ugyancsak egyenlítettünk már biztosak lehettünk benne. Közben pedig a Jingdong uszodát megtöltő magyar szurkolósereg zászlókkal, síppal, dobbal és persze a hangjával ösztönözte talán Varga Dénest arra, hogy szinte az alapvonalról lőjje be a kapus fölött az egyenlítést jelentő gólunkat és Kis Gábort, hogy szabaddobásból szintén villanjon.

Ugyan az amerikaiak tartották velünk a lépést az első negyedben szinte végig, de az óriási gólzáporban talán elfáradtak a végére. Az első játékrész végére! 6-4-gyel úszhattak ki hát a fiúk egy kis útravalóért Kemény Déneshez - aki meglepően nyugodtnak tűnt a mérkőzés ezen részében. Lám, lám, mégsem csak az előnyökön múlik?

Az amerikaiak azonban megint felpörgetve kezdték a második negyedet és kiegyenlítettek. Aztán viszont villant Kásás Tamás (pont úgy, ahogy a Montenegró elleni győztes góljánál), akár a tengerek istene kiemelkedett a habokból és behúzta a labdát Moses kapujába. Biros szenzációs ejtése után pedig mivel csak tapadtak továbbra is a kék sapkások, Kemény Dénes megint meghúzta azt, amit bizony ő nagyon érez: kapust cserélt. Kihívta Gergelyt és beküldte helyére Szécsit a kapunkba, hátha ő meg tudja állítani a gólzuhatagot - legalábbis az ellenfél részéről.

...és a közepe is

A félidőig azonban úg nézett ki, ez nem igazán sikerül, az utolsó másodpercben szerzett Biros góllal azonban csak kiharcoltuk azt az előnyt, amivel nyugodtabban térhettünk pihenőre a nagy rohanással felérő első félidő után (9-8). Eszeveszett rohanásnak is tűnhetett e meccs ezen fele a tengernyi gól miatt, de az biztató, hogy szinte egy percig sem adtuk át a mérkőzés irányítását az ellenfélnek - igaz ugyan, hogy a mi kezünkben sem volt úgy igazából...

Ráadásul a szünetben kiderült, hogy Biros Péter megsérült, pedig ő három gólt is szerzett az első félidőben. A hagyományokhoz hűen viszont újra kiegyenlített Terry Schröder csapata, hiába csináltunk bármit, egész egyszerűen nem tudtuk leszakítani a lelekes ellenfelet. Megúszásból viszont megint eredményesek tudtunk lenni és ezért Mosest le is váltotta a Brandon Brooksra Schröder, aki pedig rögtön védéssel mutatkozott be.

Gondoltuk, tudtuk, hogy nehéz lesz, de ennyire? Szécsi azonban elkezdett védeni, ami egy kicsit elvette az amerikaiak kedvét és amikor pedig teljes transzba esett, már csak a támadójátékunkat kellett tovább gördítenünk.

De a vége parádé!

Az utolsó negyed tehát 11-9-es magyar vezetéssel kezdődött és magyar hengerrel folytatódott. Amire vártunk a meccs eleje óta - hogy ugyan fáradjanak már el az amerikaiak - be is következett! Három gólos magyar vezetésnél a bírók megadták az utolsó esélyt a tengerentúliaknak, és nem állították ki ütésért az egyik ideges amerikait. De ők nem éltek az eséllyel, nem élhettek, mert már az erejük is elhagyta őket. Egyre inkább az történt a medencében, amit mi szrettünk volna.

Varga Dénes gólja pedig már azt jelentette, nem kaphatunk ki, hiszen 13-9 áll az eredményjelzőn. Egyszerűen nem kaphatunk ki! Négy perc, ennyi volt hátra, amikor Szécsi újabb védése után már odakacsintott a többieknek. Tudta, tudta ő is már, hogy innen nem létezik, hogy elrontsuk.

"Játszik a csapat, játszik a csapat" - zengett ekkor már az egész uszoda. Önkívületben a szurkolók és a játékosok is. A végén már minden sikerül, blokk, védés és gól a csattanó: Madaras is belövi!

Megnyertük! Megnyertük! Harmadszor zsinórban, és a harmadik magyar érmet a pekingi játékokon. Ez a profizmus, mert ezk a féefiak megmutatták, hogy ha kell, hát ők tudnak nyerni. Tudnak nyerni és nem tudnak veszíteni! A végeredmény 14-10!

Magyarország–Egyesült Államok 14–10
Gólszerzők: Biros 3, Varga Dá. 3, Varga Dé. 2, Kiss G., Kis G., Benedek, Kásás, Molnár T., Benedek, ill. Azevedo 4, Beaubien 2, J. Smith 2, Bailey, Varellas
Ötméteresek: 0/0, ill. 1/1
Kiállítások: 10, ill. 10

Akikért a Himnusz szól

Ismét díjátadó, ismét középen a magyarokkal. A srácokkal, akiknek soha nem elég a győzelemből, akik mindig az olimpiára kapják össze magukat. Balra tőlük a szerbek, akik nem igazán örülnek a bronznak. Persze, ők is aranyért jöttek. Jobbra az amerikaiak, ők elégedettek lehetnek - kihozták magukból a maximumot az ezüsttel. És középen a mi fiaink, Schmitt Pál adta nekik oda az érmet. Van, aki már harmadszor csókolja az érmet, mint Kásás vagy Benedek és akad, aki most először. Varga Dániel nézegeti az aranyérmet, neki még nem volt (majd megszokja). Olyan képek ezek, amiért már érdemes volt megnézni az olimpiát. "Ti vagytok a legnagyobbak!" - ordítják a szurkolók, majd következik a magyar himnusz. Madaras behunyt szemmel, Benedek Tibi a zászlót a szívéhez szorítva - ott állnak a hőseink, imádott, szeretett csapatunk.

Aranyérmes a magyar férfi vízilabda válogatott!

Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Madaras Norbert, Varga Dénes, Kásás Tamás, Hosnyánszky Norbert, Kiss Gergely, Benedek Tibor, Varga Dániel, Biros Péter, Kis Gábor, Molnár Tamás és Gergely István. Az aranykapitány: Kemény Dénes.

Nekik tapsoljunk most, mert megérdemlik.

Kásás Tamás: "Leírhatatlan, felfoghatatlan, bár úgy érzem, hogy teljesen megérdemelt! Nagyon sok mindent kéne most mondanom, de ez, ami itt a lóg a nyakunkban, ez a legfontosabb. Az, hogy valaki ma lett olimpiai bajnok először - és úgy lett olimpiai bajnok, hogy főszereplőként -, van aki másodszor és van aki harmadszor. Óriási.”

Biros Péter: "El kell telni egy kis időnek, hogy érezzük, milyen súlya van ennek a harmadik aranyéremnek. Nekünk valószínűleg jobb az, ha egy nap játszunk, aztán egy napot pihenünk, rá tudunk készülni a következő meccsre. De az Európa-bajnokság sem azon múlott, hogy elfáradtunk, egyszerűen nem arra készültünk, hanem az olimpiára."

 Benedek Tibor: "Nem szeretnék már négyszeres olimpiai bajnok lenni, nekem most az volt az egyik feladatom, hogy a fiatalok is átélhessék, amit mi Sydneyben. A válogatottban már nem nagyon lehet majd látni engem játszani, de klubszinten még biztosan folytatom."

Szécsi Zoltán: "Iszonyúan jó volt ez a mérkőzés, mindenki nagyon jól játszott. Ez egy komoly hétcsapatos torna volt, a szerbek, a horvátok és a montenegróiak mellé igenis oda kellett számolni a spanyolokat, az ausztrálokat és az amerikaiakat."

Kis Gábor: "Fantasztikus érzés, egy álom teljesült, ennél nagyobbat egy sportoló nem kívánhat. Hatalmas akarattal nyertünk, kitartással és okosan játszottunk, nem kapkodtunk, amikor még szoros volt az állás, aztán kijött a különbség."

Varga Tamás: „Athén óta nem nyertem semmit, és ez a győzelem számomra... hogy is mondjam: kétszer a világ tetején állni, az egyszerűen semmihez nem hasonlítható! Borzasztóan boldog vagyok, hogy a második olimpiai aranyamat is megszereztem és megérte a négy év nyeretlensége a klubcsapatokkal. Úgy érzem, hogy ezt ki kellett várnom, de nem baj, megérte. Inkább négyévente nyerjem ezt meg, ez a legfontosabb.”

Madaras Norbert: "Másodszorra ugyanolyan jó érzés, mint elsőre, ezt sem fogom elfelejteni. Az volt a fontos, hogy el tudjunk lépni két-három góllal, ami az elején nem nagyon jött össze. Akkor nem jól védekeztünk, sora kaptuk a gólokat, hiába lőttünk mi is. Elöl nem volt semmi baj, és ahogy összeszedtük magunkat hátul, úgy lett könnyebb a meccs."

 Molnár Tamás: "Erős vagyok, de vannak olyan helyzetek az életben, amikor az ember nem tud parancsolni az érzelmeinek. Nem is bánom, hogy sírtam a dobogón, nagyon jó érzés volt. Mindhárom győzelemnek megvan a maga szépsége, Sydneyben volt az első, Athénban egy sírból visszahozott mérkőzést nyertünk meg, ezzel pedig sporttörténelmet írtunk. Ennek az aranyéremnek már a két ikerfiam is szemtanúja volt."

Varga Dániel: "Nincs kisebbségi érzésem a háromszoros olimpiai bajnokok között, az egész nyári készülés arról szólt, hogy ezt a különbséget eltüntessük. Arra törekedtünk, hogy egységes legyen a csapat, úgy látszik, sikerült. Lélektanilag fölényben voltunk a mai meccsen, aminek az volt az oka, hogy közülünk már sokan játszottak döntőt." (MTI, Magyar Rádió)

Kemény Dénes is elérzékenyülten nyilatkozott:

"Szerettük volna, terveztük, dolgoztunk érte, de akkor sem volt biztos. Ahhoz, hogy sikerült, kellett egy csomó dolog: szerencse, elhivatottság, nem tudom, még mi minden. De azért a háromból három az valószínűleg nem véletlen. Háromszor egymás után valamilyen kívülálló okból nem nyerhetünk, valamit nyilván mi is hozzátettünk ehhez.”

„Csak köszönni tudom ezeket az élményeket a srácoknak. Huszonegy ember hozta össze ezt a három címet, a magyarban mindkettő szerencsés szám. Négy új olimpiai bajnokunk van, de nagy volt a felelőssége a kilenc réginek.”

„A meccs közepén egyik legjobbunknak lovaglóizom-húzódás miatt végleg ki kellett szállnia, ezt mondjuk nem nevezném szerencsének, de Biros Péter addig fantasztikusan játszott. Fontos volt, hogy a csapat a szoros állásból el tudott húzni. Most van hat háromszoros olimpiai bajnokunk, hogy mennyire nehéz ez, meg kell nézni a könyvekben.”

„Három perccel a vége előtt, négygólos vezetésnél kezdtem megnyugodni. Szeretnék édesapámmal beszélni, mert nem látta a meccset, nem nézi soha, majd elmesélem neki. A nagyobbik fiammal is szeretnék beszélni, aki Floridában tanul, és interneten követte a mérkőzést" - mondta Kemény Dénes az MTI-nek az eredményhirdetés után. (MTI)

A magyar férfi vízilabda válogatott eddigi olimpiai győzelmei:

2004, Athén: Magyarország – Szerbia-Montenegró 8:7 (2:3, 3:2, 0:2, 3:0)
2000, Sydney: Magyarország – Oroszország 13:6 (3:1, 5:1, 2:2, 3:2)
1976, Montreal: körmérkőzéseken 1. Magyarország 9 pont, 2. Olaszország 6 pont
1964, Tokió: körmérkőzéseken 1. Magyarország 5 pont, 2. Jugoszlávia 5 pont
1956, Melbourne: körmérkőzéseken: 1. Magyarország 10 pont, 2. Jugoszlávia 7 pont
1952, Helsinki: körmérkőzéseken 1. Magyarország 5 pont, 2. Jugoszlávia 5 pont
1936, Berlin: körmérkőzéseken 1. Magyarország 5 pont, 2. Németország 5 pont
1932, Los Angeles: körmérkőzéseken 1. Magyarország 6 pont, 2. Németország 3 pont

A pekingi aranyút:

Csoportmérkőzés: Magyarország – Montenegró 10-10
Minden kezdet nehéz – mondhatnánk, és valóban nekünk inkább a vége sikerült: Varga Dénes az utolsó utáni pillanatban egyenlített a rendkívül kemény vízilabdát játszó újonc ellen.

Csoportmérkőzés: Magyarország – Görögország 17-6
Az első nagy parádé, vagy nevezhetjük erődemonstrációnak is. Szegény görögök nem igazán értették, mi történik velük négy negyeden át, csak azt tudták, hogy a magyarok az ellenfeleik.

Csoportmérkőzés: Magyarország – Spanyolország 8-5
Ezen a meccsen lőttük a legkevesebb gólt, ami köszönhető a kemény hispán védelemnek is, de azért tegyük hozzá: a mi védelmünk is rendben volt az utolsó nehéz csoportmeccsen.

Csoportmérkőzés: Magyarország – Ausztrália 13-12
Edzőmeccsnek indult és mégis szoros lett, mintha a fiúk fejben nem lettek volna a medencében. A magyar válogatottat azonban akkor sem győzheti le egy ausztrál, ha az éppen pocsékul játszik – ezt be is bizonyították a Kemény-legények.

Csoportmérkőzés: Magyarország – Kanada 12-3
Tartaléklángon vertük agyon a gyengécske juharleveleseket és már a csoportelsőséggel kivívott elődöntőben gondolkodhattunk.

Elődöntő: Magyarország – Montenegró 11-9
Ugyan három góllal is vezetett a balkáni gárda, de a végén mégis mi örülhettünk – talán a rutinunknak, talán a győzni akarásunknak köszönhetően. Gergely parádézott a kapuban, a többiek meg az ellenfél kapuja előtt, nehéz meccsen, de kipipáltuk Montenegrót.

Döntő: Magyarország – Egyesült Államok 14-10
Fantasztikus, kemény, ellentmondást nem tűrő játékkal esélyt sem adtunk a meglepetés győzelemben reménykedő amerikaiaknak. Ezzel zsinórban harmadszor, összesen kilencedszer ünnepelhetjük a magyar férfi vízilabda válogatott olimpiai bajnoki címét. Szép volt, fiúk!