Guggenheim 110 éves

A bányaiparban érdekelt, dúsgazdag Guggenheim família sarjának gyermekkora magányosan és unalomban, jóllehet korántsem eseménytelenül telt. Apja, a család fekete báránya ugyan minden nyáron Európába vitte családját, de lányait sokáig nem engedte iskolába, nevelőnőjük pedig az ő szükségleteiről is gondoskodott.

Amikor 1912-ben vízbe fúlt a Titanicon, balul sikerült üzleti tranzakciói nyomán alig félmillió dollárt hagyott lányára, aki örökségéből azonnal Európába indult.

Párizsban telepedett le, ahol magával ragadta az első világháború utáni bohémélet. 1922-ben a sikeres művész Lawrence Vail felesége lett és megismerkedett a kor számos nagyságával. A viharos házasság hét év és két gyermek után bomlott fel, Peggy a futó kapcsolatokban nem talált vigaszt, s úgy érezte, élete véget ért.


Az unalom elől menekülve 1938-ban Londonban galériát nyitott, jóllehet a modern művészetről kevés fogalma volt, állítása szerint még az absztraktot és a szürrealizmust sem tudta megkülönböztetni. Mindenesetre a nála kiállító művészektől - Cocteau, Kandinszkij, Tanguy - mindig vásárolt egy képet, szokását a második világháború alatt sem adta fel.

A német megszállás alá került Franciaországban igen nyomott áron is naponta gyarapította tekintélyesre hízott gyűjteményét. Kollekcióját - egyebek között Klee, Braque, Miró, Modigliani alkotásait - a Louvre-ban akarta biztonságba helyezni, de a múzeum vezetői elutasították, mondván, az nem képvisel minőséget...

Az elutasításon felbőszülve bőröndökben és ládákban mint háztartási tárgyakat Amerikába küldte kincseit, s nemsokára ő maga is hazahajózott Max Ernst festő társaságában, akihez a következő évben férjhez is ment. 1942-ben nyitotta meg második kiállítótermét, ahol elsőként állította ki az általa támogatott művészek alkotásait.

Számtalan amerikai művész innen indult a hírnév magaslatai felé, köztük a legnevesebb Jackson Pollock volt. Vele kapcsolatban követte el Peggy legnagyobb tévedését: még a művész életében, viszonylag olcsón eladta képeit, amelyek később horribilis árakat értek el.

Az alkohol- és gyógyszerproblémákkal is küszködő, magát munkája rabjának érző Guggenheim 1948-ban bezárta galériáját és Velencébe települt át. 1951-ben megvette az impozáns, bár befejezetlen Palazzo Venier dei Leonit a Canale Grande partján, s élete hátralévő részét 1979-ben bekövetkezett haláláig itt töltötte.

Gyűjteményét később megnyitotta a nyilvánosság számára, végrendeletében pedig az épülettel együtt a Salomon bácsikája által alapított New York-i Guggenheim Múzeumra hagyta. A teljesen helyreállított, kibővített palota ma is őrzi Peggy Guggenheim, a modern művészetek és művészek védangyalának nevét.