Lehetett-e korábban előrelátni, hogy előbb-utóbb felüti a fejét az alma-kérdés?

Az ügy különös súlyossága abból adódik, hogy a tavalyi esztendőben a fagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei részen gyakorlatilag mindent elvitt. Nem volt termés, a termelők pedig egymás után két rossz évet képtelenek elviselni. Még egyetlen szakembertől sem hallottam, hogy a termelők által megjelölt 30 forintos kilónkénti léalma-ár nem reális. Demonstráció folyik egy feldolgozó üzem előtt, s még annak az ügyvezetője is azt mondta, hogy 24-28 forint körülire teszi a léalma önköltségi árat. A vita nem azon folyik, hogy az igény jogos-e vagy sem. A feldolgozóüzem mindenféle kínai, lengyel, s egyéb hatásokra hivatkozva jelzi azt, hogy ezt az árat nem tudja megadni, s arra kéri a gazdákat, hogy a korábbi termésekből, például a meggyből kieső bevételeit ne rajta keresztül próbálják megszerezni. A dolog azonban nem így működik. A tavalyi esztendőben a fagykár miatt nem volt termés, így Szerbiából, Horvátországból, Romániából hoztak be jelentős mennyiségű léalmát, kilójáért 55-65 forintot fizetve. Az a sűrítmény, amit ebből előállítottak, még mindig az udvarukon van. Magyarul ők húztak lapot 19-re, amikor úgy gondolták, hogy 55-65 forintos almából olyan sűrítményt tudnak előállítani, amelyet a világpiacon pozitív szaldóval tud eladni. Ezt viszont a magyar gazdákkal nem lehet megfizettetni.

Tehát az Ön által említett lengyel hatás azt jelenti, hogy az onnan korábban behozott, drágább léalma még most is a raktáron van.

Így van, a telephely tele van ezzel az almasűrítménnyel, amelyet nem Lengyelországból, hanem elsősorban Szerbiából, Ukrajnából és Romániából hoztak be. A lengyel piac általában a fel is dolgozza a saját termését.

Milyen megoldása van a Magosznak és a Fidesznek a helyzet kezelésére?

Legfrissebb információk szerint a lengyel gazdák 10-12 eurócent körüli egységáron tudnak majd megállapodni. Ha ez igaz, akkor itt is közel van a megállapodás, hallottuk ugyanis az ügyvezető igazgató úrtól, hogy amit a lengyel gazda megkap, azt a magyar is meg fogja kapni. A 12 eurócent azt jelenti, hogy 25-30 forintos kilónkénti árról beszélhetünk. Hosszabb távon azt kell látnunk, hogy amit léalmaként használnak fel, annak jelentős része étkezési alma is, melynek az étkezési piacon lenne a helye. Ebben is kellene lépni, kezdve a tész-ek létrehozásával, valamint megerősítésével, illetve a magyar termékek lehetőség szerinti pozitív diszkriminációjával azért, hogy a magyar ember magyar almát ehessen.

A dinnye-ügy meglehetősen hasonlónak tűnik a mostanihoz: volt egy felvásárló, amelyik nyomott áron vásárolta fel a gyümölcsöt. A jelenlegi helyzet mennyiben különbözik?

A jelenlegi helyzet abban különbözik, hogy igen jelentős számú gazdáról van szó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében gyakorlatilag nincs olyan család, amelyet valamilyen módon ne érintene az almatermelés; vagy azért, mert például napszámban szedi az almát, vagy azért, mert tulajdonos, akár 40-50 mázsa erejéig is. Nem arról van szó, hogy egy kis jövedelem-kiegészítésként jól jön egy kis alma, hanem arról, hogy sokaknak ez az egyedüli megélhetési forrás. Az emberek azért reagálnak érzékenyen erre, mert ha ez kiesik, akkor gyakorlatilag nem tudja taníttatni a gyerekét – s ez nem túlzás, a szituáció sajnos ilyen. Jelezték kollégám, hogy az illetékes kormánypárti képviselő azt nyilatkozta, hogy 20 forint körül számolt az almaügyben. Ha ez így van, akkor inkább maradjon a dinnyénél, s ha 20 forintért ő tud ipari, vagy étkezési almát termelni, akkor azt mutassa meg az itteni gazdáknak, mert nagyon kíváncsiak rá.

Karsai Józsefről van szó?

Így van, róla beszélek.

Kinéz-e most bármi, ami a jövőben begyűrűzhet, mint most a léalma-helyzet?

Hogyne, sajnos. Már érzékeljük a napraforgó és a kukorica kapcsán is hasonló lehet a szituáció. Az érzékenység nyilván attól függ, hogy a gazdálkodók mekkora részét érinti az adott termény.

Hogy lehetne megelőzni ezeket a problémákat?

Az biztos, hogy még egy évnek nem szabad nekimenni. Ha az egyébként jó minőségű magyar almának fele lenne a léalma aránya, akkor a felvásárló üzemek versengenének azért, hogy még jó áron is, de szállítsanak be a gazdák. Nagyon hiányzik az étkezési alma magyarországi piaca. Ebben mindenképpen lépni kell az elkövetkező időben.

A kukoricával és a napraforgóval kapcsolatban milyen lehetőség áll fent a megelőzésre?

Én országgyűlési képviselő vagyok, s mint ilyen, elsősorban a gazdáktól tájékozódom. Ebben nehezebben látom a megoldást, mert ebben az esetben még kötöttebbek a piaci lehetőségek, mint az alma kapcsán. Ebben most nem mernék okoskodni.