Cortázart igazán nem hosszas irodalmi fejtegetésekkel lehet megszeretetni valakivel. Erre a célra művei a legalkalmasabb eszközök. Íme:

Julio Cortázar - Utazások

Ha a fámák elutaznak egy városba és meg is szállnak ott, a következőt szokták csinálni: az egyik fáma elmegy a szállodába, és pontosan megtudakolja az árakat, a lepedők minőségét, és a szőnyegek színét. A második fáma a rendőrségre látogat, ahol kitölt egy űrlapot, ahol feltünteti mindhármuk ingóságait és ingatlanjait, valamint leltárt készít a bőröndjeik tartalmáról. A harmadik fáma a kórházba megy, és fölírja az ügyeletes orvosok beosztását és szakterületét.

E teendőkkel végezve az utasok összegyűlnek a város főterén, és bemennek egy kávéházba, hogy igyanak egy szíverősítőt, s hogy megtárgyalják az észrevételeket. De előbb még kézen fogják egymást, és körbe-körbetáncikálnak. Ennek a táncnak az a neve, hogy "A fámák öröme".

Ha a dulimanók utaznak valahová, a szállodákban minden szoba foglalt, a vonatok elmennek az orruk előtt, úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, és a taxisok vagy nem veszik fel őket, vagy többet számolnak. De azért a dulimanók nem csüggednek; meg vannak győződve róla, hogy ez mindenkivel megesik, és elalvás előtt azt mondogatják egymásnak: "De szép kis város, de gyönyörű szép kis város." Aztán pedig azt álmodják, hogy van a városban egy nagy ünnep, amire őket is meghívták. És másnap roppant elégedetten kelnek föl; hát így utaznak a dulimanók.

A remények - otthon ülő fajta - csak vitetik magukat a dolgokkal meg az emberekkel; olyanok, mint a szobrok: el kell menni megnézni őket, mert ők nem zavartatják magukat.


Zenei aláfestésként, vagy kulturális desszertnek mai ajánlatunk a Pink Floyd reményekről szóló dala.