Tanévkezdés - iskolaéretten

Az iskolaérettség mérhető, értékelhető. Nem pillanatnyi állapot, hanem egy folyamat végeredménye. Előfordul, hogy mást ért rajta a szülő, az orvos, a pedagógus.

M. Tamás Márta pedagógiai szakpszichológus, egy nevelési tanácsadó igazgatója már igen sok gyerek iskolaérettségét vizsgálta. A szakemberek hármas kritériumrendszert alkalmaznak: a gyermek fizikai, érzelmi állapotát, és különböző képességeit teszik mérlegre. Az óvoda nagycsoportjában a gyermekorvos elvégzi a testi adottságokra jellemző rutinvizsgálatokat, mérik a testsúlyt (16 kg-nál kisebb súlyú gyereket nem javasolnak iskolába), a vérnyomást, van hallás- és látásvizsgálat, mozgásszervi, asztma, allergia vizsgálat, a klasszikus szűrési trendnek megfelelően.

- Az óvodai évek alkalmasak arra, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek megismerjék őket, és menet közben alakítsák azt a folyamatot, ami az iskolaérettséghez vezet - állítja a pszichológus, s rámutat arra, hogy az óvoda nem kis iskola. Más a feladata, mások a gyermek fejlődését elősegítő módszerei. Az óvodában még nem kell megtanulni olvasni, számolni, idegen nyelveket elsajátítani, a későbbi teljesítménykényszer szorítása még nem nehezíti a gyerekek játékos napjait.

A gondtalan gyermekélet éveit azonban nagy változás követi iskolakezdéskor. Az újfajta rend, a más követelmények megviselik a kicsiket, még akkor is, ha a modernnek mondott nevelési terv szerint az óvodában a különféle készségeket kell fejleszteni, a gyerekek életkori sajátosságának megfelelően, anélkül, hogy bármilyen kötelező tudásszintet várnának el tőlük a nevelők. A gyerek részképességei azonban egyenetlenül fejlődnek, az egyéni foglalkozás során úgy kell ezeket irányítani, hogy az óvodából az iskolába történő átmenet, a váltás lehetőség szerint minél kevésbé legyen drasztikus. Gyakori hiba, hogy a szülők az óvodát egyfajta megőrzőnek tekintik, beadják a gyereket, mint egy ruhatárba, és este érte mennek. Ellátják, de kevés a közös játék, beszélgetés, mese, az óvodában megszokott ritmushoz egyáltalán nem igazodnak.

- Mikor, milyen életkorban menjen a gyermek iskolába? - töprengenek gyakran a szülők, s ezt kérdeztük M. Tamás Mártától is.

- A döntés természetesen nem a szülő kedvétől függ, nem is presztízs szempontoktól, hiszen rendelet szabályozza az iskolába történő beíratás időpontját. Az a gyerek, aki az adott év májusának végéig betölti hatodik életévét, tanköteles. Ettől persze adódnak eltérések. A később született gyerekek engedéllyel mehetnek iskolába, a szeptember elseje után születettek azonban abban az évben egyáltalán nem. Sok szülő arra hivatkozik, hogy az ő gyereke rendkívüli képességekkel rendelkezik, már ötéves korában tud írni, olvasni, de ez nem mérvadó. Még akkor sem, ha valóban vannak olyan országok, ahol ötéves kor az iskolakezdés ideje, mert ott más az oktatás tartalma, és módszere, sokkal inkább hasonlít az óvodához - kaptuk a választ.

Magyarországon e téren új tendencia figyelhető meg. A szülők már nem "évvesztesnek" gondolják a gyereket, ha később kerül iskolába, inkább úgy fogalmaznak, hogy nyer egy évet. Ezért sok szülő kéri, hogy hétéves koráig óvodában maradhasson a gyermek, ha május 31. után született.

Ha a gyerekről az óvodában az a vélemény, hogy nem iskolaérett - fizikai, pszichés, szociális vagy beilleszkedési problémákkal küzd - az elsősorban nem őt, hanem az óvodai munkát minősíti, hiszen annak éppen az ilyen kudarc elkerülését, vagyis a megelőzést kell a középoontba állítania. Ha ez az adott esetben nem sikerült, a gyerek a nevelési tanácsadóhoz kerül, ahol képzett szakemberek vizsgálják meg.

- Természetesen előfordul, hogy minden megelőző tevékenység ellenére speciális gondozást igénylő fogyatékosságot, valamilyen lemaradást észlelnek a szakemberek a gyereknél. Ilyenkor a szülővel megbeszélve, a pontos diagnózis és a komplex, mindenre kiterjedő vizsgálat után közösen döntenek: mi a legmegfelelőbb a gyerek számára iskolaválasztáskor. A döntés csak szakértői vélemény után, bizalmi légkörben történhet és a cél - az esélyegyenlőség szem előtt tartásával - az integráció, ami megfelelő szakemberek hiányában ugyan még meglehetősen gyerekcipőben jár nálunk, mégis a legjárhatóbb út. Olyan is előfordul, hogy úgynevezett előkészítő osztályt javasolunk, amikor lényegében kétszer járja a gyerek az elsőt, hogy időt adjunk a felzárkózásra. Mindenképpen a gyerek megfelelő, sokoldalú fejlődése a cél, mindig a gyerekhez kell iskolát választani - hangsúlyozta M. Tamás Márta.

A sajátos nevelést igénylő gyermek nem minden esetben fogyatékos, csak bizonyos hátránnyal indul, valamiben nem érte el a többiek szintjét. Ilyenkor a szülőnek is nagy a szerepe és a felelőssége, hiszen neki kell ismernie leginkább a saját gyermekét.

Szerencsére a gyerekek döntő többsége iskolaérett, mire eljön a szeptemberi becsengetés ideje. A szülők nyugodtan adhatják át őket az új élményeket, új ismereteket nyújtó intézménynek, mert minden bizonnyal megállják majd a helyüket.