Nem jártam mostanában Miskolc sétálóutcájában, de most már nem is vágyom oda. Nemrég ugyanis fatális (vagy nagyon is várható?) tragédia történt az egyik háznál, a járdán várakozó ötvenhat éves férfira ugyanis egész egyszerűen rázuhant egy stukkó az igencsak rossz állapotban lévő, omladozó házról. Egy több, mint tízkilós kődarab, ami egész egyszerűen leesett, mivel az idő eljárt felette. Törvényszerű ez? Nem tűnt föl senkinek, hogy ha már repedezik, akkor talán le is eshet? Innentől fogva ne nézzünk a lábunk elé, hanem a mellettünk magasodó ház homlokzatát vizslassuk, hogy ugyan mikor szakad ránk az a gyanúsan kiálló kődarab?

Ami pedig a legrosszabb: nem csak Miskolcon áll fenn ez az állapot. Nagyjából mindenhol, ahol léteznek réges-régen épített, ma bérházak fedőnéven futó ódon homlokzatú egy-két éves, néhány emeletes épületek. Azaz nagyjából fél Budapesten…



Ha alacsonyan szállnak a stukkók...

Természetesen felkerestük gyönyörű fővárosunk illetékes hivatalát is, hogy megtudjuk, ki a felelős az ilyen esetekben. A Főpolgármesteri Hivatal Városrendezési Ügyosztályán viszont azt mondták, hogy ennek a problémának a megoldása egész egyszerűen nem az ő feladatuk. Azaz bármennyire is szeretnének, nem tudnak segíteni, jobban járunk, ha a kerületeknél próbálkozunk. Meg persze megerősítették, amit amúgy is sejtettünk, hogy a megoldást minden esetben a ház tulajdonosának, esetleg lakóinak kell megtalálniuk, vagy egyből megoldaniuk a veszélyes helyzetet. De hova fordulhat a fővárosi járókelő, ha már lityeg-lötyög a feje fölött egy kődarab?

Az önkormányzat bármely részének jelezheti – tudtuk meg a IX. kerület főépítészétől, Dr. Sersliné Kócsi Margittól. – Ha ugyanis már veszélyesnek látszik egy épület, ott a hatóság megteheti, hogy felhívja erre a figyelmet, illetve intézkedhet, felszólíthatja az ingatlan tulajdonosát a jó állapotban tartásra. Ha pedig már olyan súlyos és látható a veszély, ami már azonnali beavatkozást igényel, akkor akcióba lép egy különleges mérnökcsoport, amely a katasztrófavédelem külön teamjével, esetleg a tűzoltósággal karöltve elhárítja a problémát – vázolta föl a lépéseket a Hírextrának a ferencvárosi főépítész.

Nem csak jogok vannak, kötelezettségek is...

Ez eddig rendben is van, de miért kell megvárni ezeket az állapotokat – teheti fel most magában az olvasó a kérdést. Hiszen ami az önkormányzatok szempontjából fontos lehet, az egyértelműen a megelőzés. – Tudni kell, hogy most már ezek a házak nagyrészt magántulajdonban vannak, és sajnos a társadalomban az emberek még nincsenek arra felkészülve, hogy nem csak jogokkal jár a lakástulajdon, hanem sok-sok kötelezettséggel is. Általában az a gond, hogy nagyon sok az ismerethiány, sokan nem igazán tudják, hogy mit kellene tenni – így szól a főépítész asszony burkolt társadalombírálata.

Szép ez az erkölcsi bírálat, de inkább világítsuk meg a problémát egy egész más szemszögből, nézzük meg, mit mond a nagybetűs jog erről a témáról! Az építési törvény például elég egyértelműen az önkormányzatokra bízza az épített környezet minőségét, az ezért való felelősséget – lényegében a hely gazdáivá teszi őket. Ilyenkor csak annyit tud tenni az önkormányzat, hogy valamilyen módon információkkal és támogatásokkal segíti elő azt, hogy a társasházak is megújulhassanak. – Budapesten például jellemző, hogy több évtizedes elmaradást kell behozni az épület állapotok szempontjából – s ezt már megint az építész szakember mondja. Amint pedig a miskolci eset is bizonyítja, ez vidéken sincs másképp.

Na de ki a tulaj?

Abban az esetben pedig például, ha csak anyagi kár keletkezik – például egy autóra esik rá egy méretes kődarab valamelyik rossz állapotú házról – ne számítson a károsult gyors ügyintézésre. Az ilyen típusú kártérítési perek ugyanis rendre elhúzódnak, viszont szinte mindig a tulaj elmarasztalásával érnek véget. A kérdés csak az, meg lehet-e egyértelműen állapítani, ki a tulaj.

A tragikus miskolci esetnél például valószínűleg meg lehet, de ott a vizsgálat még folyik – hivatalosan. – Az építési törvény szerint a tulajdonos a felelős az ingatlan karbantartásáért. Amennyiben észlelte, hogy gond van a burkolattal, akkor neki kellett volna felkérnie szakértőt a vizsgálatra, s ha szükséges, akkor gondoskodni a javításról – ezt Csizmadia János, a miskolci Polgármesteri Hivatal építési osztályvezetője egy korábbi nyilatkozatában mondta.

Azaz marad a polgári kötelességtudat – ha valaki úgy érzi, hogy éppen egy veszélyes homlokzat alatt sétált el és nem szeretné újra megtenni, az nyugodtan jelentse be a dolgot. Persze nem mindig látni a közelgő veszélyt, a fatális véletlen bármikor egy jókora épületrészt sodorhat az utunkba – pánikolni azonban még ráérünk akkor, ha valamelyik ramaty állapotban lévő fővárosi, vagy bármelyik vidéki nagyvárosi utcán járva valóban nyakunkba szakad a ház. Vagy akkor már késő?