Kitüntetett magyar olimpikonok nyilatkozatai

Kemény Dénes, a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya:
"Ez a negyedik állami kitüntetésem, három az olimpiai aranyak, egy pedig világbajnoki győzelem után jött. Úgy érzem, ez azt jelenti, nemcsak a lelátó, a szurkolók vannak velünk, hanem azok a vezetők is, akik vélhetően ugyanúgy a tévén keresztül néztek bennünket és így fejezik ki a csapat iránti elismerésüket, szeretetüket."

Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya:
"Nagyon örülök ennek a kitüntetésnek, jólesik, hogy ilyen formában is elismerik az ember munkáját, és úgy vélem, ez a tizenkétéves kapitányi munkám megbecsülésének a jele."

Cseh László, háromszoros olimpiai ezüstérmes úszó:
"Előbbre léptem a ranglétrán, hiszen négy éve, amikor Athénban bronzérmes voltam, Lovagkeresztet kaptam, most Tisztikeresztre méltattak érdemesnek. Nagyon örülök neki, ez úgy gondolom, hogy nemcsak a három pekingi ezüst elismerése, hanem az elmúlt négy év összegzése is egyben."

Fodor Zoltán, olimpiai ezüstérmes birkózó:
"Csodálatos érzés, hogy itt vagyok a Parlamentben, utoljára valamikor gyermekkoromban jártam itt. Egy hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy itt lehetek."

Hajdú János, a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya:
"Nagyszerű dolog ez a kitüntetés, csak azt sajnálom, hogy nem tudom megosztani azokkal - játékosokkal, edzőkkel, klubokkal -, akik hozzásegítettek ehhez az elismeréshez."

Kásás Tamás, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó:
"Nagy öröm és megtiszteltetés számomra az újabb kitüntetés. Úgy érzem, ezzel és a megemelt prémiummal azt ismerték el, hogy sporttörténelmet írtunk és valami nagy dolgot vittünk véghez."

Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó:
"Sportolóként, tulajdonképpen a szórakoztatóipar részeként hatalmas megtiszteltetésnek tartom ezt az elismerést, hogy nemcsak a vezetők, hanem az emberek, az egész ország szeretete árad felénk ilyen módon is. Ezt kapjuk azokért a sportsikerekért, amelyekre úgy gondolom, nagy szüksége van ennek a kis országnak."

Kiss László, az úszóválogatott szövetségi kapitánya:
"Természetesen nagyon örülök a kitüntetésnek. Az élet legnagyobb ajándékának tartom, hogy immár 62 éve azt csinálom, ami a hobbim is: versenyzőként, edzőként, majd szövetségi kapitányként élek az uszodában és együtt az uszodával, s a mostani elismerést úgy tekintem, mint ennek a több mint hat évtizedes munkásságnak a megkoronázása."

Kovács Katalin, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó:
"Nemcsak hogy örülök a kitüntetésnek, hanem egyenesen büszke vagyok rá. Azt is gondolom, hogy nem kizárólag pekingi olimpiai teljesítményemnek, hanem a mögöttünk hagyott négy esztendő eredményességének is szól ez."

Ludasi Róbert, a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület edzője:
"Természetesen minden kitüntetésnek örül az ember, de ilyenkor elgondolkodom, hiszen igazából ez a mi olimpiánk lett volna, ha Kolonics Gyuri még ma is élne. Fantasztikusan mentek korábban az edzéseken, de ez már csak a ha kategória... Millió érzelem kavarog most bennem, hiszen egy hónap alatt kellett egy párost felkészítenem és meg kellett mutatnunk, hogy Koló tragédiája után is meg tudjuk csinálni. Csodálatos érzés volt megélni ezt a harmadik helyet, de azt mondom, bár soha ne kaptam volna kitüntetést, csak Gyuri élne."

Vajda Attila, olimpiai bajnok kenus:
"Négy évvel ezelőtt is itt voltam, a helyszín nem változott, csupán az érdemkereszt. Az érzések is hasonlóak bennem, mint akkor, csak most nagyobb a nyüzsgés körülöttem. Nem elégszem meg az egy olimpiai aranyéremmel, négy évem van arra, hogy felkészüljek Londonra, ahol szeretnék még legalább egy aranyat nyerni és a rövidebbik távon is bebizonyítani, hogy én vagyok a legjobb a világon."