Bár a kisállattartás fellendülőben van, és sokan nevelnek lakásukban hörcsögöt, burundukot, tengerimalacot, a patkánytartás nem túl népszerű. Hogy miért? Sokan már a neve hallatán is elborzadnak, mert sajnos az évszázadok alatt sok rossz dologgal társították őket (például a pestissel, melynek terjesztői voltak). Külsejük - elsősorban csupasz farkuk miatt - nem kifejezetten esztétikus, de aki eltekint ettől, az nagyon kedves, a rágcsálók között kifejezetten okos és intelligens állatot ismerhet meg bennük.

A patkányok közül a fehér patkányt tartják a leggyakrabban. Ősei a vándorpatkányok, amelyek eredetileg Kínában őshonosak. A 19. században az állatviadalokra befogott példányok közül kiválogatták az albínó példányokat, és később ezeket használták fel állatkísérletekben. Ezek a fehér patkányok aztán innen terjedtek szét - többek között a tengerjáró hajók közvetítésével - a világ szinte minden tájára.

A kifejlett vándorpatkány 200-250 gramm súlyú, közepes méretű rágcsáló. Bundája felül barnásszürke, alul szürkésfehér. Farkán mintegy 200 pikkelygyűrű van. A vadon élő patkányok szürkületben és éjszaka aktívak, szemétdombok, szennyvíztárolók, valamint nyirkos, víz közeli rétek környékén találkozhatunk velük. Táplálékuk főként növényi eredetű, de alkalmanként kisebb emlősöket is elfogyasztanak. Igazi mászóbajnokok, de kiválóan úsznak is (innen ered a vízipatkány elnevezés) és képesek a víz alá merülni, mert orrüregeiket teljesen el tudják zárni. Széleskörűen elágazó alagútrendszert áshatnak maguknak.

A fehér patkány kifejlett hímje viszont a félkilós súlyt is elérheti, a nőstény testsúlya általában csak a fele-kétharmada a hímének. Testhosszuk 20-24 centiméter, amelyhez 18-22 centis, csupasz farok tartozik. Átlagos élettartamuk 2-4 év. Testhőmérsékletük magasabb, mint az emberé, 37,5-38,5 Celsius fok. Kéthónapos koruk táján válnak ivaréretté, ivarzási időszakuk - mely hideg időben kissé elhúzódhat - az egerekéhez hasonló. 4-10 nőstényre számíthatunk 1 hímet. Az eredményes termékenyülés után a nőstények 21-23 napig vemhesek. Egy-egy nőstény egy fialásra átlagos esetben 4-12 utódot hoz a világra, de a számban alkalmanként nagy eltérések is lehetnek. Évente 2-4 alkalommal fialnak. Ha meg akarjuk előzni, hogy patkányaink között népességrobbanás következzen be, ügyeljünk arra, hogy vagy egyedül, külön-külön tartsuk állatainkat, vagy tartsunk egynemű példányokat.

A patkányok rendkívül szocializálható és kiváló alkalmazkodó képességű állatok, magas intelligenciával és kiváló helyismerettel. Meglepően tanulékonyak, megismerik gondozójukat, ami például a fehér egerekre nem jellemző. Azt az utat, amit egyszer bejártak, megőrzi emlékezetük és amíg élnek, nem felejtik el.

A fehér patkány könnyűszerrel és olcsón beszerezhető állatkertekből, orvostudományi, gyógyszeripari és biológiai kutatóintézetekből, kisállattenyésztőktől. Mivel jó ugró, célszerű a terráriumot lefedni, például dróthálóval. A szúnyogháló nem alkalmas, mert azt könnyen szétrághatja. Deszkából, kartonpapírból készült dobozba se tegyük állatunkat, mert hamar kirágja magát belőle és könnyedén megszökik. Kaphatók nagyon szép, esztétikus, könnyen tisztán tartható műanyag tartók, mérettől függően különböző árkategóriákban.

A terráriumba alomnak pormentes faforgácsot, vagy csíkokra felvágott papírt használjunk. Nedvszívó vatta nem jó, mert hamar kellemetlen szagúvá válik. A tőzeg és a fűrészpor porzik, ami az állat orr-nyálkahártyáját izgatja, ez pedig tüsszögéshez, és idült náthához vezethet. Állatunk etetésére a kereskedelemben kapható, speciálisan rágcsálóknak összeállított magkeverékek és tápok tökéletesen megfelelnek. A korszerű tenyészetekben már évek óta úgyszólván kizárólag granulált, dugósított patkánytápot etetnek, amely kielégíti állataink fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványi anyag- és vitaminszükségletét. Ezeken kívül adhatunk még sajtot, tejport, főtt tojást, napraforgót, diót, mogyorót, alaposan megmosott és lecsöpögtetett salátalevelet, sárgarépát és zabot.
A zabbal azonban nagyon vigyázni kell! Könnyen előfordulhat, hogy a zab hegyes vége megszúrja az állat ínyét, nyálkahártyáját. Ha a sebbe baktérium kerül (elfertőződik), az megduzzad, begennyesedik, majd a gennyes duzzanat kifakad, és tályog alakul ki. Az állat hamar belázasodhat, kedvetlenné válik, nem eszik, legyengül, állatorvosi segítség nélkül pedig nagyon könnyen elpusztul.

Tiszta ivóvízről minden nap gondoskodnunk kell. Ezt ne edénybe tegyük, mert könnyen kiborítják, viszont kaphatók speciálisan kisrágcsálók számára készült műanyag itatók, melynek szopókájából könnyen tudnak inni állataink. A terráriumot háromnaponként takarítsuk ki, és tegyünk új forgácsot az aljzatra. Így sohasem lesz kellemetlen szag a lakásban.

Nagyon fontos, hogy az állatokkal való foglalkozás után mindenképpen mossunk kezet és vigyázzunk, hogy a gyerekek játék közben ne vegyék szájukba az ujjaikat. Állatunkat ne bízzuk kisgyerekre, és ne hagyjuk felügyelet nélkül szaladgálni a lakásban, különben hamar kereket old és akkor nagyon nehéz lesz megfogni.
dr. Sütő András