Hja kérem, változik a világ. Ennek apró, ám csalhatatlan bizonyítéka, hogy ma már nem feltétlenül kell izgalommal készülődni egy-egy színházi évadnyitóra. Nem szükséges a molyrágta nagyestélyivel elzarándokolni a legközelebbi patyolatba a rutinszerű ruhatisztítás végett, nem kötelező órákat ácsorogni a belvárosi teátrumok jegyirodáinál sem, s ha lehet, még kevésbé muszáj árgus szemekkel vizslatni a pesti színházak premierjeit hirdető harsány utcai kifüggesztvényeket. Hiszen lassan minden fővárosi lakásba szélessávon kúszik be a világháló, amely nem csupán a műsorkeresés, hanem az ülőpáholy-szerzés nehézségeit is ki bírja küszöbölni. A patyolatok helyét mára végérvényesen átvették a jóval borsosabb áron (és nem ritkán silányabb minőségben) szolgáltató, ám a nagyvárosi élet iramához jobban alkalmazkodó gyorstisztítók. A tetejébe pedig, a televízió is gyakran tűz műsorára színielőadásokat Shakespeare-től Moliére-ig, Katona Józseftől Madách Imréig, s akkor a menetrendszerűen, reggel délben és este jelentkező híradásokról még egy árva betű sem esett. Pedig mesteri előadásokat lehet elcsípni. A legnagyobb alakítások rendszerint a parlament épületében tűnnek fel, de értékes pillanatokkal lehet gazdagodni egy-egy sajtótájékoztató, utcai vándorgyűlés, esetleg pártszékházbeli performance alkalmával is.

Az őszi szezon slágerdarabja minden bizonnyal a Gyurcsány Ferenc igazgatta, kisebbségi szocialista kormány által színre vitt költségvetési tervezet, valamint a vele szoros testvériségben álló adócsomag, és Megegyezés című program lesz. Készüljenek az Örkény István rajongók, mert igazán groteszk kis előadásra van kilátás!

Főszerepben: Magyar Szocialista Párt

Mesteri alakításra számíthatunk a részükről. Eljátszani, hogy minden a legnagyobb rendben, miközben tény, hogy tavasz óta önnön túléléséért küzd a kisebbségbe szorult második Gyurcsány-kormány. Forróvá a helyzet azonban csak októberben válhat, amikor is kiderül, milyen eredménnyel zárult az SZDSZ-nek szóló csalogatójáték. Elsődleges cél természetesen az előrehozott választások elkerülése, de mivel az idő előtti voksolás veszélye nem különösebben fenyeget, (egy esetleges miniszterelnök-csere sem jelenti az országgyűlés azonnali feloszlatását) reális vágya lehet a szocialista tábornak a jelenlegi miniszterelnök hatalmának 2010-ig való megszilárdítása. Ehhez csupán eleget kell udvarolni a liberálisoknak, (ők sem különösebben érdekeltek a gyökeres változásokban) a nagyközönséggel pedig elhitetni, hogy ez a mostani csomag először is: minden látszólagos ellentmondás ellenére logikus folytatása az előző hatnak, másodszor pedig az egyetlen járható út az ország középtávú boldogulása szempontjából. (Csak emlékeztetőül. 2005. május: Száz lépés programja, 2006. május: Új Magyarország kormányprogram, 2006. június: Új egyensúly konvergencia program, 2007. szeptember: 48 pont, 2007. október: 7 pont, 2008. február: Új polgárosodás program – Munka, Tudás, Tulajdon.)

Főszerepben: Szabad Demokraták Szövetsége

A legellentmondásosabb, legnehezebb szerepet „vállalták el”. Egy időben azzal, hogy saját választóbázisuk visszahódítása érdekében egyre kritikusabb ellenzéki párt képében kell megjelenniük, azt a tényt sem veszíthetik szem elől, hogy egy esetleges Gyurcsány-blama, ne adj isten idő előtti választás esetén a legtöbbet veszíthetnének. Úgy kell tehát az ősszel keménykedniük, hogy végül azért Gyurcsány Ferenc maradjon hatalmon (el kell fogadniuk tehát a szocialisták ajánlatát), hiszen a „közellenséggel” szemben hosszú távon jóval könnyebb lesz eljátszani az MSZP-vel szembefordulni akaró és tudó ellenzéki SZDSZ-t, mint például Kiss Péter, vagy Bajnai Gordon ellenében. És arról még nem is beszéltünk, hogy mindezt úgy kell lebonyolítani, hogy a 2009-ben és 2010-ben esedékes választásokon szóba jöhető liberális szavazó lehetőleg minél kevesebbet szűrjön le az SZDSZ tényszerű megosztottságából.

Mellékszerepben: Magyar Demokrata Fórum

Ha a Fórum tényleg valódi, felelős ellenzéki párt lenne, s valóban pusztán a józan ész határozná meg stratégiai lépéseit, most nem győzne udvarolni az SZDSZ-nek. Hiszen ellenzéki pártként nem lehet más célja, mint a regnáló kormányzat megbuktatása, márpedig ezt többek közt a partoldalára vetődött Szabad Demokratákkal karöltve teheti csak meg. Ezzel szemben mégsem csapja a szelet, hanem folyamatosan a látszatellenzéki és szocibérenc titulusokkal kedveskedik a liberális pártnak. Márpedig ez annak a jele, hogy szintén a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt. (A közvélemény-kutatások számára sem mutatnak öt százalékot megközelítő támogatottságot egy esetleges előre hozott választások esetére…) Az MDF tehát úgy fogja a mértékadó ellenzéki párt szerepét eljátszani, hogy miközben egy szocialistákkal szembeni négypárti összefogást sürget, arra is figyel, hogy elutasító retorikájával egérutat biztosítson a liberálisok számára.

Mellékszerepben: Fidesz Magyar Polgári Szövetség

Első hallásra kissé talán furcsán hangozhat, (hisz Orbán Viktor pártja magasan a legnépszerűbb) hogy a Fidesz is a költségvetés elfogadásában, így végső soron Gyurcsány Ferenc „életben maradásában” érdekelt, de talán érdemes végiggondolni a következőket. Először is: a legnagyobb ellenzéki pártnak van annyi esze, hogy ne az általános rendetlenség kellős közepén vegye át a hatalmat, és kényszerüljön a szocialistákéhoz hasonló népszerűtlen intézkedéseket hozni. Következetesen tartja magát tehát „árnyékprogramjához”, s a jól bevált összetársadalmi hiperválság hangoztatásának receptjéhez, hiszen tudja: 2010-re már elég jó idők járnak majd ahhoz, hogy a nép élére álljon és learassa a babérokat. Másrészt – s ez összefüggésben van az előbb említett válsághangulat árasztásával – a Fidesz stratégiája egyértelműen Gyurcsány Ferenc elleni kampányra épül, s nem bolondult meg, hogy fő célpontja politikai életből való eltűnését ambicionálja. Passzív szerepet ölt hát magára ősszel a Fidesz, mely az SZDSZ-MDF „na ki a nagyobb ellenzéki” csata és az MSZP-SZDSZ kooperáció feletti nézelődésben teljesedik ki.

Statisztaszerepben: Kereszténydemokrata Néppárt

Nem nehéz megjósolni a KDNP őszi szerepét. Nagyjából ugyanaz a produkció várható, mint eddig: épkézláb program és kimutatható társadalmi támogatottság híján a Fidesz-szólamok hangoztatása, valamint olyan rendkívül lényegbevágó ügyek felkarolása, mint például a tavasszal volt vasárnapi vásártilalom kérdése. Éles szembefordulás az SZDSZ-szel és az MSZP-vel. Ennyi.

Nagyjából ilyen alakításokra van tehát kilátás az ősszel, és érdemes figyelni, mert az előadás a hétvégi főpróbák után már el is elkezdődött. Színházi gukkerekre pedig semmi szükség, hiszen szabad szemml is jól látható, a Nemzeti Színház a ferencvárosi Bajor Gizi parkból lassan végérvényesen átköltözik a Kossuth térre...