Ritka mamutlelet

Ebben az esetben azonban, Frédéric Lacombat és Dick Mol paleontológus közlése szerint, a koponya jó állapotban maradt fenn.

A koponya egy 3,7 méter magas hím egyedé volt, amely 400 ezer éve, a középpleisztocén korszakban élt és 35 éves lehetett, amikor kimúlt - olvasható a BBC hírei között.
A sztyeppei mamut kulcsfontosságú, hogy a tudósok megértsék ezeknek az elefántfélék családjába tartozó állatoknak az evolúcióját.

A sztyeppei mamut ugyanis átmenetet képez a déli mamutok (Mammuthus meridionalis), amelyek a korai pleisztocénben, 2,6 millió évvel ezelőtt jelentek meg és 800 ezer éve tűntek el, valamint a későpleisztocéni gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) között. Utóbbiak 300 ezer éve jelentek meg és mintegy kétezer éve haltak ki.

"A sztyeppei mamutnak azért oly nagy a jelentősége, mivel igen kevés ismerettel rendelkezünk a pleisztocén középső szakaszáról. Az e korszakból származó üledék erodálódott, ráadásul nem túl sok olyan lelőhely ismert, ahol ilyen fosszíliák előkerülnek" - hangsúlyozta Dick Mol, a Rotterdami Természettudományi Múzeum kutatója

Mint hozzátette, a sztyeppei mamut, amelyről nagyon kevés adattal rendelkeznek, a hiányzó kapocs. A déli mamut a szavannák lakója volt, s feltehetően fák-bokrok rügyeivel, leveleivel táplálkozott. A sztyeppei és a gyapjas mamut őrlőfogai viszont arról árulkodnak, hogy ezek az állatok legeltek. Az étrendváltást feltehetően az éghajlatváltozás okozhatta: ahogy a pleisztocén során a klíma egyre fagyosabbá és szárazabbá vált, a szavanna eltűnt, átadva a helyét a füves sztyeppéknek. A mamutoknak ennek megfelelően kellett változtatniuk táplálkozásukon.

Adrian Lister, a Londoni Természettudományi Múzeum és a University College London mamutszakértője szerint a sztyeppei mamut teljes koponyája nagy tudományos értéket képvisel. Adrian Lister és kollégái által kidolgozott elmélet szerint a déli mamut Eurázsia-szerte élt. Az evolúció során azonban Ázsia keleti részén, ahol az elmúlt 2 millió év során fagyosabb volt az éghajlat, kifejlődött a hideghez adaptálódott válfajuk, a sztyeppei mamut.

Amikor az északi féltekén beköszöntött a jégkorszak, a sztyeppei mamut vált dominánssá, kiszorítva elődeit európai és ázsiai élőhelyeiről. Hasonló folyamat "hívhatta életre" a gyapjas mamutokat is, amelyek Adrian Lister szerint a sztyeppei mamutokból fejlődtek ki Északkelet-Szibériában, s legnagyobb elterjedésüket a jégkorszak alatt érték el.

Dick Mol szerint azonban az e modell szerint lejátszódó evolúció túl gyors lett volna. Meggyőződése szerint az európai kontinens volt a mamutevolúció központja.