Se nem szép, se nem csúf, és nem terrorista – videóval
Ismeretlen ismerősök rovatunkban egy olyan francia csapatot mutatunk be, amely már többször fellépett nálunk, legutóbb a Sziget fesztiválon (2005-ben). Mivel egy másik zenekar lemondta a szereplést, ezért az utolsó pillanatban a Nagyszínpadra kerültek.
2008. szeptember 2. kedd 14:35 - paulson
Akinek ennyi információ még nem volt elég, annak eláruljuk a csapat nevét is: Louise Attaque. Francia szakosként először a lefordíthatatlan nyelvi játékkal apelláló Léa-ról szóló daluk miatt. A szöveg alapja a francia nyelvnek az az adottsága, hogy a „ne” és a „pas” tagadószavakból a beszélt nyelv csak ez utóbbit használja. Ehhez jön még, hogy rengeteg szó kezdődik „pa” szótaggal. A dal úgy írja tehát le a hölgyet, hogy minden mondat így kezdődik: Elle est pa(s).. (Elle est parisienne, Elle est pas présentable - nagyjából: Ő párizsi, "prezentálható").
De nemcsak a nyelvleckével felérő nótácska miatt szerethető a zenekar. Egyike azon kevés csapatoknak, melyeknek sikerült mindig valami mással, újjal, de a megszokott minőséggel előrukkolniuk. Legalábbis eddigi három nagylemezükre ez jellemző. (A legutolsó, „Á plus tard crocodile” például néha olyan, ahogy a „Kis herceg” szólna zenei reinkarnáció formájában)
A folkos elemekből is építkező és hegedűszóval gazdagított rockzenét játszó csapat karrierje az alulról építkezés igazi sikertörténete. Klubokban játszottak, majd egy fesztiválon kiszúrta őket egy nagy kiadó képviselője. Egy biztos, őket nem kell külön „eladni”, a zene magáért beszél. Most épp pihenőn van a zenekar, s szólóprojektekkel töltik ki napjaikat.
Reméljük hasonló hangnemben folytatják előbb vagy utóbb a munkát, és nem rakják le a „tollat”. Addig marad a nosztalgiázás, hogy teljes legyen a (néhol nem túl mozgalmas) videóklipek nyújtotta kép, a listából eddig hiányzó második albumról a „Pour un oui pour un non”-nal (Egy igenért vagy egy nemért - nagyjából, nem egyszerű nyelv a francia). Részünkről igen.
