40 éve halt meg Görbe János

Pályafutásának következő állomásai voltak a Magyar Néphadsereg Színháza, Ifjúsági Színház, 1963-tól a Miskolci Nemzeti Színház, 1968-ban a Győri Kisfaludy Színház.

Drámai ereje, természetes játéka elmélyült szerepelemző-készséggel párosult, ösztövér alkata szinte megnőtt, rekedtes hangja áttüzesedett a színpadon. Szavainak hitele és embersége volt, amikor az egyszerű, küzdő ember sorsát ábrázolta. Jelentősebb színpadi szerepei: Balga (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Petur (Katona: Bánk bán), Alekszej matróz (Visnyevszkij: Optimista tragédia), Haynau (Jókai: A kőszívű ember fiai).

1939-ben szerepelt először filmen. A Földindulásban figyelt fel rá Szőts István filmrendező, s választotta ki Csutak Gergely szerepére az Emberek a havason című filmben. Az 1942-ben forgatott filmballada nem csak itthon, hanem a Velencei Biennálén is nagy feltűnést keltett, nem kis részben Görbe János játéka miatt. Tragikus sorsú feleségét Szellay Alice játszotta, aki a Móra Ferenc regényéből készült Ének a búzamezőkről című, szintén Szőts rendezte filmben is a partnere volt (1947).

Az államosított filmgyártás is sokat foglalkoztatta. Paraszti- és munkáshősöket formált meg emlékezetesen, s ezzel írta be magát a magyar filmtörténetbe. Petőfi volt a Feltámadott a tengerben (1953), önmagát feladó gyilkost alakított a Ház a sziklák alatt című filmben (1958), besúgóvá váló betyárt a Szegénylegényekben (1965), lázadó földművest a Húsz órában (1965). Utolsó filmjében emigráns görög partizánt játszott (Isten és ember előtt, 1968), ennek bemutatóját már nem érte meg. Mindössze ötvenhat évet élt, 1968. szeptember 5-én halt meg Budapesten.

Művészi munkáját 1961-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1956-ban született Nóra nevű leánya is a színi pályát választotta, ő volt a televízió nagy sikerű Linda című sorozatának címszereplője.