A Jövő Háza tíz körül nyitott, dél körül már istenes a látogatók száma – nem tömegnyomor, de nagyon úgy tűnik, hogy ez már tényleg nem sötét, számítógépszagú szobák szubkultúrája,. Vannak fiatalabbak és idősebbek, fiúk/férfiak, lányok/nők vegyesen – és nem minden hölgy unott barátnő vagy anyuka. Egyrészt (egyelőre persze inkognitóban) itt vannak a versengő szájberlányok, másrészt érdeklődők is. Az egész napos Guitar Hero-versenyen több hölgy is feltűnik a színpadon.

Meglehetősen sokan vannak a kiállítók is, minden elképzelhető és elképzelhetetlen fronton: egy monitortisztító izét és egy mosolygós influenza elleni maszkot gyorsan be is gyűjtök az egyik vírusirtó-forgalmazótól, mert az jó. Vagy mi. Pontokat is lehet gyűjtögetni: ha elég sok összejön, be lehet mindenfélére cserélni. Én egy egérre hajtanék (valamiért fogyóeszköz a környezetemben), de még a pontok felét sem szedem össze, mikor bejelentik, hogy elfogytak az ajándékok – azaz az érdeklődés nagyjából felülmúlhatja a várakozásokat. A szervezők is elégedettek a létszámmal, láthatóan erősödik az érdeklődés – tudom meg egyiküktől, Hadházi Dánieltől.



A gamerekre ráadásul sokfelől lehet építeni: a kötelező játékos újság és hardverek mellett (a játék az, amihez sosem lehet elég erős egy konfiguráció) vannak itt szoftverek (Xboxtól a csíkos áruházban kapható olcsó játékokig, a tyúkvadászós Moorhuhnt legalább négy-öt -féleképpen variálva). De kaphatók laptoptáskák, és különféle figurák is, Alientől Elvisen és a Heroes főszereplőin keresztül Hellboyig bezárólag – egy nagyjából 1:2 arányú R2D2 egy pillanatra gondolkodóba ejt, de az árában található nullák hatására leépítem az elképzelést. Sőt. Egy asztalnál még valamiféle szerepjáték-szerű kártyajátékot is lehet játszani, a World of Warcraft nevű súlyosan addiktív játékra alapozva. Kint van tévékkel és monitorokkal az egyik fő támogató cég is (Sams-szal kezdődik a nevük, kék ellipszisbe van beleírva), és persze a mobiljátékok versenyét is ők támogatják – ezt egyébként egy erősen tíz év körüli ifjú nyeri a nap végén, idősebb versenytársaira súlyos tizedmásodperceket verve.


És persze ne feledjük teljesen az előítéleteket: kint van az egyik férfilap is, szabadulnak a remittendától – egyben úgy sejtem, próbálják tesztelni, mennyire ismertek a piacon. Az ingyenes jónős lapszámért cserébe ugyanis kérdőívet kell kitölteni. A fogadtatás már változatos: néhány újságot a férfivécé kézmosója fölött találok (ami a ház nevéhez méltóan van annyira futurisztikus, hogy piszoárnak is lehet nézni, és annyira magyar is, hogy három csapból csak egy működjön).



A legmeglepőbb kiállító valószínűleg egy nyelviskola. Ők interaktív módon oktatnak, az üzleti szférában már bejött nekik a dolog, most célozzák a lakosságot. Ki lehetett próbálni, jópofa, nem nehéz, alapos történet. A trükk a dologban az interaktív jelleg, hanganyagok és videók beágyazása a webalapú történetbe – tudom meg az egyik munkatárstól. Valóban innovatív a történet, a személyes kontakt hiányának egy hátulütője van: a kedves és csinos hölgyekkel így sokkal kevesebbet lehet találkozni.

Szerencsére a szájberlányok sokfordulós versengése valamelyest kárpótol. A fordulók közt a közönséget játszatják különböző ajándéktárgyakért, a kérdések a hanyattegér elnevezés és Lenin eredeti neve közt szóródnak, viszonylag széles palettán. A műsor is kellemes: erősen rockeres beütésű úr vezeti, aki kimondottan jól kezeli a közönséget, és remekül viseli az egész napos megerőltetést. Pörög, humorizál, bátorítja a lányokat, ha épp arra van szükség.



Olykor előfordul: a bemutatkozásnál még kicsit izgulnak, bár van rutinos versenyző is köztük – miatta (is) ráadásul minden előítéletünket fel kell adnunk. Nem csúnyák, nem igénytelenek, nem ápolatlanok, és nem is kocka alakúak – bár többen is büszkén vallják magukat kockának, ha jól értjük, ez ebben a közegben pozitív jelző. Egyikük még azzal is megfenyegeti a nem rá szavazókat, hogy bosszúból elveszi a manájukat – ez valószínűleg súlyos fenyegetés, mert komoly tetszés fogadja a felvetést. Mindegyik lány szenvedélyes játékos, amennyire követni tudjuk, főként stratégiai és lövöldözős vonalon erősek. Főként egyetemisták, egyikük pedig végzett tanárnő – egyelőre még munka nélkül, de hevesen drukkolunk neki.