Úgy tűnik, hogy Torghelle Sándor, a „kárpátok bikája”, lassan igazi német-specialistává avanzsálódik. Ki ne emlékezne arra a 2004-es barátságos mérkőzésre, amikor két remek kiugratásból kétszer talált be a napokban visszavonult bajor kapuslegenda, Oliver Kahn kapujába? (Ha valakinek mégsem rémlene: a magyar támadó szenzációs duplájával kettő nullára legyőztük a Nationalelf-et az 1954-es berni világbajnoki döntő „visszavágóján”.)

S bár nem túlzás, ha azt mondjuk, ezzel a mérkőzéssel beindult az akkor még Magyarországon játszó csatár nemzetközi karrierje, el kell ismerni, hogy változatlanul csupán a „német stílus” fekszik Torghelle Sándornak. Mint tudott, a magyar játékos 2004 nyarán az akkor még élvonalbeli angol Crystal Palace-hoz szegődött, ám egy év is kevés volt hozzá, hogy a szigetországban megvesse a lábát. Hasonló sorsra jutott később Görögországban is, ahol először a hellén kirakatcsapatnál, a Panathinaikosznál, később pedig PAOK gárdájánál próbálkozott a játékkal, góllövéssel – hiába.

Néha napján, amikor egy-egy momentum erejéig aktuális csapatába került, ugyan a rá jellemző harci szellemben vetette magát a játékba, ám ez eredményességgel csak a legritkább esetben párosult. Az egyetlen mutató, melyben Torghelle folyamatosan élen járt, az a sárga és piros bírói kártyák gyűjtögetése volt, olyannyira, hogy azokban az időkben, ha pályára lépett, szinte lehetett is borítékolni a lapot, melynek tulajdonképpen csak a színe volt kérdéses. Ez előbbieknek „hála”, Torghelle szép lassan a válogatottból is kikopott, utoljára 2006 őszén, Kanada ellen húzhatta magára a címeres mezt.

A 2007-2008-as szezon már a német másodosztályban érte a csatárt. A Carl Zeiss-nél saját bevallása szerint elfogadható teljesítményt nyújtott, ugyanakkor apró szépséghiba, hogy csapata az idény végén búcsúzni kényszerült a Bundesliga II-ből… Az idei évad viszont mintha valahogy más lenne. A támadó új együttesében, az Augsburgban higgadtabbnak tűnik a korábban megszokottnál, s nagyon úgy néz ki, a mentális javulás mind játékára, mind pedig eredményességére kedvező hatással van. Láthatóan jól érzi magát új csapatában, (ahol Szabics Imre személyében honfitársa is akad). Három eddigi mérkőzésén három találatnál jár, legutóbbi ráadásul a forduló gólja címre is eséllyel pályázik. Aki nem hiszi, járjon utána… (link!)

Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kijelentsük, a Torghelle Sándor játékában bekövetkező kedvező fordulat sok honi focirajongót meglepett. Hát még az, mikor néhány nappal ezelőtt kiderült: a csatárgondokkal küszködő „holland-magyar” szövetségi kapitányt, Erwin Koemant is meggyőzte arról, érdemes számolni vele. Torghelle úgy került ismét a nemzeti csapatba, hogy a szombati Dánia elleni világbajnoki selejtezőre készülő magyar válogatott keret a Montenegróval szemben vívott felkészülési meccs után „szegényebb lett” a kapitány szerint halványan teljesítő Priskin Tamással, valamint Orosz Péterrel. Csatárok nélkül meg azért mégsem kívánatos nekivágni egy olyan sorozatnak, ahol a dán mellett a svéd és a portugál sztárgárda is az ellen táborát erősíti.

A kérdés azonban az, vajon a német másodosztályban pallérozódó, a válogatottban (is) korábban többször csődöt mondó Torghelle mire lehet képes az európai topligákban hétről hétre bizonyító sztárvédőkkel szemben? Egyébiránt pedig: tényleg igaz, hogy a magyar válogatott legnagyobb problémáját a krónikus csatárínség okozza? Valóban nincs kiből válogatni? Villáminterjúinkban ezen kérdésekre kerestük a választ a történet eddigi főszereplője, valamint a korábbi háromszoros szövetségi kapitány Mészöly Kálmánnál –naná, hogy a hétvégi, Dánia elleni mérkőzés jegyében.

Torghelle Sándor: száz százalékot fogok nyújtani!

- Itthonról úgy tűnik, a német pályák valahogy mintha lejtenének feléd. Hogy érzed, megtaláltad a számításod Augsburgban?

- Azt hiszem, igen. Jól sikerült a felkészülésünk, az eddigi mérkőzéseken úgy érzem, jó teljesítményt nyújtottam, gólokat rúgtam. Hál’ istennek megy a játék. Ezzel együtt azt mondom, ez még messze nem elég, de tudom, ezen az úton kell tovább mennem.

- Mit gondolsz, játszol a hétvégén?

- Ezt nem tudom megmondani, ám ha kapok lehetőséget, természetesen megpróbálok élni vele. Szeretném meghálálni a bizalmat, amit a kapitánytól kaptam.

- Őszintén: számítottál még rá, hogy valaha válogatott leszel?

- Abban bíztam, hogy egyszer még meg fognak hívni. Ám tekintve, hogy több mint két éve nem szerepeltem a nemzeti csapatban, nem épp most számítottam az invitálásra. Meglepett, tehát Erwin Koeman, de nagyon örültem a meglepetésnek.

- Mennyire lesz más a dán védők ellen küzdeni, mint mondjuk a Bundesliga 2 bekkjeivel harcolni?

- Nyilván más lesz. Elég az hozzá, ha megnézzük az ellenfelek védőinek egyesületeit. Liverpool, Everton, Fiorentina, Juventus… Nem lesz egyszerű feladat a góllövés. Persze ez nem jelenti, hogy a német másodosztályban ne lennének olyan kemény srácok, mint a svédek vagy a dánok között, legfeljebb kevésbé technikásak. Nem számítok tehát keményebb küzdelemre, mint a bajnokságban.