- Mik az esélyeink?

- Nem mi vagyunk az esélyesek, de úgy kell felmennünk a pályára, hogy a szívünket is kitesszük, mert akkor nem tehetünk a végén szemrehányást magunknak. Arról nem is beszélve, ha tudjuk produkálni a sok rövid passzos, egyérintős játékunkat, lehet sanszunk akár az északiak ellen is.

- Hány gól ígérsz a szurkolóknak?

- Sose ígérek semmit, már ami a találatokat illeti. Egyedül azt tudom borítékolni, ha lehetőséget kapok, száz százalékot fogok nyújtani.

- Mit gondolsz arról, hogy a magyar labdarúgás csatárgondokkal küzd?

- Vannak azért jó csatárok Magyarországon. Inkább az a probléma, hogy közülük kevesen játszanak rendszeresen külföldi klubjaikban. Márpedig ez a legfontosabb egy támadó életében. Nekünk hatványozottan fontos, hogy „érezzük” a játékot, ha felmegyünk a pályára. Hogy hova szaladjunk, hova fog jönni a labda, merre pattan a labda, stb Ez az a tudás amit nem lehet edzésen megszerezni. Annak idején, mikor Görögországban a PAOK-ban vagy a Panathinaikoszban nem kaptam lehetőséget, még olyan is előfordult, hogy egy méterről üres kapuba képtelen voltam berúgni a labdát…

Mit is mondhatnánk erre? Ha kérhetjük, szombaton azért ne forduljon elő…

Mészöly Kálmán, korábbi szövetségi kapitány: az ellenfelek rettegjenek tőlünk!

- Miként lehet, hogy a folyamatosan hangoztatott fiatalítás ellenére vannak olyan játékosok, akik időről időre bizalmat kapnak az aktuális szövetségi kapitánytól?

- Azzal a felfogással egyetértek, hogy nem szabad senkit végérvényesen kizárni a válogatott keretből, meg kell adni a lehetőséget mindenkinek. Ez a gyerek (Torghelle Sándor) nagyon megszenvedett azért, hogy odakerüljön a válogatottba, aztán persze csinált rengeteg „csacsiságot”, butaságot, de most talán úgy néz ki, lehiggadt. Tény, hogy nagyon nagy lehetőséget kapott Koemantól, de az is igaz, hogy a dánok ellen pont egy olyan rakkolós játékosra van szükség, mint ő. Tudom, sokan meglepődtek most, hogy a Torghellét behívták, de én híve vagyok annak a felfogásnak, hogy meg kell adni a lehetőséget egy játékosnak a bizonyításra.

- Ön tehát alkalmasnak találja Torghellét a válogatottban való szereplésre?

- Megmondom őszintén, az utóbbi időben csak hallomásból tudom, mit csinál. Abból a szempontból engem is meglepett a meghívója, hogy ott van például a Rajczi Péter, kitűnő formában futballozik, s én úgy gondoltam, ha változás lesz, ő lehet a beugró. Ezzel együtt azt mondom, Torghellének megvan a szertelensége, az ötletessége, és ha higgadt tud maradni, eredményes lehet.

- Pont ez a bizonyos „ha” a probléma. Ő ugyanis bizonyítottan hangulatjátékos, és hiába mutatta számtalanszor, hogy képes bravúros megoldásokra, ha sorsdöntő nála, épp milyen lábbal kel fel a mérkőzés napján. Márpedig valljuk meg, az elmúlt években jóval többször kelt ballal, mint jobbal…

- Igen, és az a helyzet, hogy ez már nem a kísérletezés ideje, kőkemény tétmeccsek következnek a válogatott számára. Ami tény, hogy nagyon nagy szükségünk lenne egy gólerős, agresszív csatárra a dánok ellen.

- Igen? Mondok én egy gólerős játékost: Ferenczi Istvánnak hívják. Hármasával meg négyesével rúgja a gólokat, mióta Angliából hazatért a Ferencvároshoz…

- Azért minden bántó szándék nélkül egyet hadd mondjak. Én nagyon szeretem a Ferenczi Pistát, és nagyon tehetséges srácnak tartom, de hát mégiscsak a magyar NB II-ről beszélünk. Nézzük már meg milyen osztályban, milyen ellenfelek ellen, milyen helyzetekből rúgta azokat a bizonyos gólokat.

- És mi a helyzet az ifjú Németh Krisztiánnal? Ő sem alkalmas a válogatottságra? Ön, ha Koeman helyében lenne számítana rá?

- Ha én vagyok a kapitány, biztos hogy a Németh Krisztián jön be egy ilyen csatárhiányos helyzetben. Akár Torghelle Sándor helyett is. És változatlanul amondó vagyok, hogy a Rajczi is szóba kerülhetne.

- Mit gondol a krónikus csatárhiányról? Tényleg reménytelen a helyzet?

- Szerintem inkább a támadó felfogás hiányával van a gond. Annak idején a nyolcvanas években mikor kapitány voltam, nem egyszer előfordult, hogy öt kifejezetten támadó felfogású játékost is pályára küldtem. (Példaként a Fazekas, Kiss, Törőcsik csatártriót említi, amely gyakran a Nyilasi-Müller középpályás kettőssel egészült ki. Nehéztüzérség a javából…)

- Kérdés, milyen eredménye lenne ennek a mai futballban.

- Nem lehet más hozzáállással eredményesnek lenni! Az ellenfelek figyeljenek ránk és ne mindig fordítva! Pláne ne hazai pályán! Csak ehhez úgy kellene összeválogatni játékosokat, hogy támadó szellemű gárda jöjjön össze. És nem igaz, hogy ma nem lenne kiből szortírozni, bár kétségtelen, hogy nekem anno könnyebb dolgom volt.

- Mit jósol a Dánok ellen?

- Nagyon nehéz mérkőzés lesz, de a magyar csapat egy góllal jobb lesz.

Úgy legyen...