Rákosi atombunkere valóság

A programot szervező tévécsatorna munkatársai elmondták: azzal a céllal hívták meg a Széchenyi István Gimnázium 17-18 éves tanulóit a 16 emeletnyi mélységben található kétszintes betonbunkerbe, hogy "saját bőrükön érezzék a történelmet".

Az évtizedek óta üresen álló, dohos, gyér megvilágítással és hatalmas pocsolyákkal rendelkező óvóhely azzal a céllal épült 1949 és 1953 között, hogy a pártvezetőknek - és közülük is elsősorban Rákosi Mátyásnak - védelmet nyújtson egy esetleges atomtámadás esetén.

Az F4-es objektum készíttetői mindenre gondoltak: a karbantartói szerint nagyjából 3500-3800 négyzetméteren elterülő bunker közvetlen összeköttetésben áll a kettes metróval, így az atomrobbanást sikeresen átvészelt pártvezetők egy esetleges imperialista behatolás esetén könnyűszerrel elmetrózhattak volna a Keleti pályaudvarig, hogy ott egy páncélozott vonatra szállva meneküljenek tovább.

A mai napig polgári védelmi objektumnak számító, és éppen ezért titkos betonbunker építése a metróépítéssel párhuzamosan zajlott; labirintusszerűen szerteágazó folyosói a metróalagutak formáját, szerkezetét és technikai megoldásait idézik.

Nem tudni, hogy Rákosi maga járt-e valaha a gigantikus víztartállyal, hatalmas, rozsdalepte generátorokkal, akkumulátorok százaival és korabeli szellőzőberendezéssel felszerelt objektumban. Az mindenestre tény, hogy a 2200 fő befogadására képes bunker a hetvenes évek végéig "készenlétben állt", azaz rendszeresen feltöltötték élelmiszerkészleteit és karbantartották a benne található gépeket és bútorokat.

Az állami tulajdonban lévő bunker műszaki felügyeletét évtizedek óta a BKV végzi. Karbantartói heti rendszerességgel ellenőrzik az objektumot: elmondásuk szerint már több alkalommal tört át innen víz a metróba, de nagyobb baj ezidáig nem történt.

A szervezők az MTI kérdésére válaszolva elmondták, hogy azért a Széchenyi István Gimnázium tanulói számára biztosították a nem mindennapos élményt, mert a Rákosi diktatúra hatalmi gépezete különös ellenszenvvel viseltetett "a legnagyobb magyar" iránt. Az arisztokrata származású államférfi emlékét üldözték, a nevét viselő iskola tanárait és diákjait gyanakvással figyelték.

A megkérdezett diákok többsége a zord körülmények ellenére élvezte és rendkívül érdekesnek találta a "bunkertúrát". Túlnyomó többségük hallott már korábban is Rákosi Mátyásról, abban azonban nem sikerült egyességre jutniuk, hogy a diktátor pontosan melyik évtizedben tevékenykedett és milyen rezsimet szolgált.

A szeptember 11-én, pontosan hét évvel a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni merénylet után tartott bunkerlátogatással a szervezők arra akarták felhívni az emberek figyelmét, hogy a történelem egy velünk élő dolog. A tragikus évforduló véleményük szerint különös aktualitást ad ennek a gondolatnak, amelyet a 30 méterrel a belvárosi lakóházak és kávézók alatt húzódó betonbunker - amelynek létezéséről a felette élő emberek mit sem sejtenek - híven példáz.