A GDP-n túlmutató új mutatószámrendszer kidolgozását kezdeményezte az OECD. A Társadalmi Haladás Mutatószámrendszer (THM) bevezetésére azért van szükség, mert a gazdaság, illetve a nemzet teljesítményének mérésére használt GDP nem az egyedüli, illetve legjobb mérője a társadalmi fejlettségnek, és a haladásnak. A szakértők úgy vélik, ezt a mutatót túlhaladta a kor, sokkal átfogóbb mérésekre van szükség.

Az OECD elindított egy globális projektet, mely a társadalmak haladásának mérésére tett különböző kezdeményezéseket hivatott összefogni. Ezzel párhuzamosan a szervezet arra ösztönzi az egyes országokat, hogy az országok helyi sajátosságainak a figyelembevételével alakítsanak ki mutatószámrendszert. Ennek magyarországi elindítását egy 2007. novemberi kormányhatározat tette lehetővé.

Mitől haladunk?

A Társadalmi Haladás Mutatószámrendszer alapvető célja megmutatni a haladást. De mit nevezhetünk társadalmi haladásnak? Míg a GDP egyértelműen egy ország termelési viszonyait, gazdasági potenciálját, nagy általánosságban fejlettségét mutatja meg, a THM-nél ez nem ilyen egyértelmű. És míg a GDP növekedése megmutatja egy ország gazdaságának fejlődését, az egy főre vetített GDP pedig a fejlettség és jólét színvonalát, addig a társadalmi haladást komplexen nézve komoly értelmezési, sőt ideológiai paradoxonokba ütközhetünk.

Vannak nemzetközi definíciók, melyek próbálják értelmezni a társadalmi haladás fogalmát – mondta megkeresésünkre Németh Eszter a KSH Tájékoztatási főosztályának vezetője – elsősorban annak összetevőinek felsorolásával. Ebben pont az a nehézség, hogy mindenki számára mást jelent, és ezt egyetlen számmal nehéz megfogni – tette hozzá.

Ha azonban a THM nem egy GDP-hez hasonló szám lesz, amit majd a sajtó illetve a közemberek is értenek, akkor félő, hogy nehezen lehet majd vele mit kezdeni.

Miből áll a THM?

Alapvetően három nagy területen keresztül vizsgálja a rendszer a társadalmi haladást: gazdaság, társadalom, környezet. Ezeken belül számtalan mutató fog bekerülni a rendszerbe, ami kifejezetten érdekes problémákat vet fel. Nézzük például a szociális támogatások rendszerét. Első körben mindenki azt mondaná, az a fejlettebb társadalom, ahol a szociális támogatás magas. Ám ha megfordítjuk, ez azt is jelenti, nagyon sok a rászoruló, ami a fejlettséget, avagy a haladást éppen hogy visszaszoríthatja.

Ha megnézzük a lakáshelyzetet hasonló ellentmondást találunk. Alapvetően a magas négyzetméterárak azt mutathatnák: ez egy fejlett társadalom. Viszont ez éppen ellenkező előjelű is lehet, hiszen a lakások árának növekedése változatlan jövedelmi szintet feltételezve, rontja a lakáshoz jutás esélyeit, ami viszont pont nem a haladást jelzi.

Ha környezeti mutatókkal akarjuk egy társadalom fejlettségét leírni újabb érdekes paradoxonokra bukkanhatunk. Mert abban egyet lehet érteni, hogy a modern ország óvja a környezetét, ergo az minél érintetlenebb, annál fejlettebb a társadalom. Ez azonban teljes ellentétben áll a gazdasági szükségszerűséggel, mivel a gazdaság lényege, hogy a természeti erőforrásokat használja. Erre a felvetésre Németh Eszter elmondta, a környezeti mutatók esetében a két megközelítés eredőjeként a környezetbarát növekedés, a fenntartható fejlődés szempontrendszerében nemzetközileg elfogadott mutatók kerülnek előtérbe.

Kézikönyv a segítséghez

A főosztályvezető szerint a mutatókat ezért úgy kell kiválasztani, hogy a mutatók változása egyértelműen mutassa a pozitív vagy negatív irányú elmozdulást. Mint mondta, ezekhez a mutatókhoz olyan leírásokat adnak majd, amelyek segítik a felhasználók eligazodását. A projekt egyelőre még munkafázisban van, így nem végleges, hogy mely mutatók kerülnek majd bele. De elárulta, a mutatószámok széles körét szeretnék strukturáltan rendelkezésre bocsátani, hogy a különböző felhasználói csoportok az eltérő szempontoknak megfelelően tudjanak vele dolgozni.

„Mivel nagyon nehéz olyan mutatót találni, ami közvetlenül tudja mérni a társadalmi haladást, rengeteg közelítő, ún. proxy mutatót használunk. Ezek közvetetten vagy más mutatókkal együtt átfogóan mérnek. A mennyiségi mutatókat próbáljuk kerülni, pl. hogy mire mennyit költünk: mert az eredményekről, hasznosulásról nem adnak jelzést. Inkább megpróbálunk minőséget mérő mutatókat a rendszerbe állítani. A felhasználókat ezek megértéséhez egy külön kézikönyv fogja segíteni.” – foglalta össze a munka nehézségét Németh Eszter.

Az elmondottakból kiderül, hogy a munka komoly kihívás elé állítja a szakembereket, főleg, abban a tekintetben, hogy a cél a minél könnyebb felhasználhatóság. Ezzel kapcsolatban a statisztikus elmondta, ha elkészülnek a munkával, létrehoznak egy adatbázist, amit bárki felhasználhat elemzésekhez.

A Magyarországon jelenleg folyó projekt néhány országban már elkészült. Írországban, a Dél-Afrikai Köztársaságban, és Ausztráliában. Utóbbi ország például fontosnak tartja a Nagy Korallzátony látogatóinak a számát, Írországban pedig az EU-hoz való összehasonlítás kap kitüntetett szerepet, ott a teljes rendszer mintegy 150 mutatóból áll.

A KSH szeptember 18-án szervez egy konferenciát a témában. Ezen számos kutatóintézet részt vesz, valamint jelen lesz az OECD főstatisztikusa, a globális projekt vezetője is.