Még a mai bálnákon is megtalálható ezeknek a végtagoknak a nyoma.

A nagy kérdés, hogy a bálnák ősei milyen anatómiai változásokon mentek keresztül. Az egyik kulcskérdés, hogy mikor alakult ki igen hatékony farokuszonyuk, mivel ez az egyik legjelentősebb változás, amely a vízi életmódot segítette.

A szakemberek a Mississippi és Alabama tengerpartjainál amatőrök által talált csontokat vizsgálják, amelyek egy ősi bálnafajhoz, a Georgiacetushoz tartoznak. Ez az állat negyvenmillió évvel ezelőtt szelte az óceánokat, amikor Florida még víz alatt volt.

Az első, uszonnyal rendelkező bálnák ennek voltak a közeli rokonai, olyan 38 millió évvel ezelőtt. A Georgiacetusnak azonban még nem voltak uszonyai. A farokcsigolyái ugyanis egyáltalán nem olyan laposak, mint a mai bálnáknak.

Az állat a kutatók szerint hatalmas első lábait használta evezőként. A medencéje ráadásul nem állt kapcsolatban a gerincével, így hátsó lábaival nem evezhetett a vízben, sőt a szárazföldön sem tudta azokat használni. Egyelőre senki sem tudja, hogy mire szolgáltak.