A parlament tegnap szavazott abban a kérdésben, fel kívánja-e oszlatni magát. A döntés: nem. Kevés stratégiai elemzőt lepett meg az eredmény, mi megpróbáltuk kideríteni, a pártok képviselői hogyan gondolkodnak a kérdésről. Nos, pártszerűen.

Csapody Miklóst, az MDF képviselőjét nem különösebben lepte meg az eredmény – nem is sokat foglalkozott velünk. Két kérdésre volt időnk.

Meglepte az eredmény?

Az világos volt, hogy az SZDSZ a házbizottságban is elutasíthatta volna a szavazást, de arra nem lett volna magyarázat. Most volt elegendő médiatér ahhoz, hogy elmondhassák, miért nem támogatják a javaslatot. Arról, hogy az MDF javaslata ártana az országnak, egy jóval korábbi jelmondat jutott eszembe: mi vagyunk az ország, mi vagyunk a nép. Furcsa érvelésük szerint nem akartak minket beletaszítani abba a csapdába, amit az MSZP-nek állítottunk: . csalódottan hallgattam Kóka János eddigi legrosszabb beszédét. Az eredmény nem lepett meg, mert matematikailag világos volt, hogy ők az igen, de így nem, vagyis mégsem politikáját folytatják...



Mi lesz a folytatás?

A miniszterelnök le akarta tudni ezt a problémát: letudta.

Rogán Antal, a Fidesz képviselője, belvárosi polgármester már bővebben fejtette ki álláspontját – igaz, érdemi információkkal nem gazdagított minket. Szerinte az nem is dolga.

Mit szól?

Papírforma, erre számítottam. A probléma az, hogy ettől a költségvetéstől nem várok érdemi változást – akár átmegy, akár nem. Egy év múlva nem lesz nekünk jobb attól, hogy nem oszlatta fel magát a parlament. 2009-ben pedig a választások közelsége miatt nem oszlatja fel magát. Azaz másfél évet elveszítettünk.

Átmegy a költségvetés?

Nincs olyan ember, aki erre biztosat merne válaszolni. Matematikai esély van rá.

Egy, valamilyen költségvetés átmegy?

Ha az MSZP összezár, átmehet. Ha szerez magának szavazatokat, akár a függetlenek köreiből, akkor sikerülhet – erre pedig láttuk: van esély. A gond az, hogy ez még az MSZP-nek sem lesz jó. Három hónappal később ezt már ők is látni fogják. Ők maguk fogják firtatni, hogy mi is ennek a költségvetésnek a képviselhető politikai üzenete. Ha az adócsökkentésre nincsenek források, akkor a kiadási oldalon sem lesznek. Nem tudják azt mondani a választóiknak, hogy igen, ez van a költségvetésben, ezért szavaztam meg. És ezt polgármesterként különösen problémának érzem. Évről évre forráshiánnyal küzdünk – talán erről érdemesebb lenne beszélni. Én viszont több mint egy éve úgy gondolom, hogy új parlament nélkül ez nem megoldható. A kormány viszont értelemszerűen nem támogatja ezt az elképzelést.

Sokan kérnek számon konkrét terveket az Ön pártján – ezeket eddig nem láttuk. Miben lennének az Önök elképzelései mások?

A Fidesznek több elképzelése is van, de mindig el szoktuk mondani, hogy amíg nem láttuk a számadást, nem tudunk konkrét javaslatokkal előállni. Tudnunk kell, mekkorák a források, milyen hosszú távú elkötelezettségeink vannak, mi tartható fenn – ezek nélkül nem lehet konkrét költségvetést csinálni. És ez az, amiről beszélni kell: olyan alapvető változásokra lenne szükség, amik csökkenthetik a kiadásokat. Például a bürokrácia csökkentésével, kormányzati-igazgatási változtatásokkal. Ezekről a témákról viszont nem szoktunk beszélni, a kormány konstans kiadási tételekként kezeli ezeket. Látok problémákat az EU-források lehívásával is – folytathatnám. Ezért nem lehet azt mondani, hogy nincs programunk. Van, egy éve elfogadtuk, azóta tartjuk hozzá magunkat. De ennél többet nem is nagyon szoktak ellenzéki párton számonkérni. Hasonló vita zajlott le Angliában Tony Blair bukása után. Gordon Brown is követelt egy ilyet a konzervatívoktól, akik el is fogadtak egy alapprogramot – hasonlót a miénkhez. Senki sem állítja, hogy nincs programjuk – más kérdés, hogy konkrét költségvetésben ebből mi valósítható meg. Az akkor derül ki, ha kormányon lesznek.

Mesterházy Attila, az MSZP ifjú titánjainak egyike természetesen bízik a folytatásban, és nem örül a Fidesz stratégiájának – a hogyan tovább kérdésére sokat nem tudott mondani.

Ma megint egyértelművé vált, hogy a parlamentben egyedül az MSZP-nek van programja. Visszás, és kizárólag a hatalomvágyról szól az a javaslat, hogy oszlassuk fel a parlamentet, de nem tudjuk megmondani, mit szeretnénk a jelenlegi helyzet helyett. Sovány vigasz, hogy a kampány idején előrukkolnak a programmal is – tisztességesebb, ha ez előre ismert. Az MSZP és az SZDSZ álláspontja világos volt ebben a kérdésben, ennek megfelelően alakult a szavazás is. Természetesen az ellenzék bejelentette, hogy továbbra is lesznek ilyen szavazások. Legyenek, joguk van ilyet kezdeményezni – de ezek csak puszta hatalomtechnikai kérdések. Tartok tőle, hogy a parlamenti szavazások is oda silányulnak, mint a népszavazások intézménye.

Merre tovább?

Amerre az MSZP és az SZDSZ meghatározta az irányt. A héten folytatódnak a tárgyalások, konkrét szakmapolitikai kérdésekkel.

Szakértői kormány?

Csak abból tudok kiindulni, amit a két párt vezetője mondott a tárgyalások után. Tartalmában a szakértői kormány kérdése nem merült fel, a tárgyalások sem erről fognak szólni. Azok már szakkérdésekről szólnak – ez az ország érdeke is.

A költségvetést el fogják fogadni?

Nagyon bízom benne, hogy mindkét félnek nyugodt szívvel vállalható kompromisszum születik majd.

Horn Gábor, az SZDSZ egyik oszlopa kutyafuttában, útban Barroso elnök felé reagált a sajtó kérdéseire – bővebb információkkal Fodor Gábor szolgált korábban, a képet igazán nem sikerült árnyalnia.

Színjáték volt. Pontosan lehetett látni, hogy a parlament nem oszlatja fel magát, hiszen az MSZP és az SZDSZ is előre jelezte, hogy nem támogatja az elképzelést. Más megoldást tarunk jónak az ország, a társadalom és a gazdaság szempontjából: bölcs döntést hozott a parlamenti többség.

A költségvetési szavazásnál mi várható?

Meglátjuk, milyen költségvetési tervről kell majd szavazni.