Nem lehet rossz élete annak a sejknek, akinek egész napi teendője, hogy ugyan melyik futballklubot vegye meg fia szülinapjára. Pedig ilyen is van. Magyar szemmel ez elképzelhetetlen, mint ahogyan az is, hogy egy futballklub birtoklása hosszú távon kifizetődő lenne. De sok gazdag nem ezért vesz csapatot, sokkal inkább szórakozásból – azt szeretné látni, hogy az ő emberei a legjobbak. De nem csak az arabok kedvenc szórakozása ez, hanem sok orosz és kelet-európai milliárdos is beáll a sorba.

Nagyon gáz a foci!

Meg aztán ott van a Gazprom. Tudják, az orosz gigavállalat olyan kapcsolatokkal, mint maga Putyin. A gázipari óriás 2005-ös színre lépése után nincs is több gáz a Zenitnél, a szentpétervári csapat azóta szárnyal – tavaly például az UEFA Kupát nyerték meg az orosz sztárjátékosokat felvonultató oroszok. Az egyszeri futballszurkoló mondjuk már azt is furcsállhatja, hogy mit keresnek még az orosz húzóemberek a hazai bajnokságban, de az vagy nincs képben az elmúlt néhány év futballpiaci történéseiben, vagy egyszerűen csak nem érti az új tendenciát, ami a világfutballra, azon belül is a piacképes európai klubokra jellemző.

A legdurvább helyzet természetesen Angliában áll fenn. Még évekkel ezelőtt kezdődött a divathullám, először a Manchester United, a Liverpool, a Chelsea, az Aston Villa és a Portsmouth került külföldiek kezére. Azóta viszont már egyik számottevő csapat sincs angol kézen. Legutóbb pedig a kisebbik manchesteri gárdát, a Cityt kaparintotta meg Szulejman al-Fahim, egy befolyásos Egyesült Arab Emírségek-beli bankár. Lett is rögtön nagy erőfitogtatás, és az átigazolási szezon utolsó óráiban bejelentették, hogy megszerezték Robinho játékjogát a Real Madridtól. A BL-re azonban még várniuk kell a kékeknek legalább egy évet, akármennyi pénzük is van.

Bevonatoztak a főtáblára

Ugyan nem mozog olyan magas körökben, de azért befolyásos üzletembernek számít egész Románia-szerte Pászkány Árpád, a CFR Cluj tulajdonosa. A román vasút által is támogatott kolozsvári bajnokcsapat első embere pedig nem elégszik meg a legrangosabb európai kupasorozatban való szerepléssel. Neki több kell, minimum befolyásossá akarja klubját (vagy magát) tenni egész Európa-szerte. Bár ehhez még keveset invesztált a román fociba, ahogyan egy erdélyi hírportálnak elmondta: – Ahhoz, hogy kvalifikáld magad a csoportból a BL következő körébe több szász millió euró befektetésre van szükség. Vagy talán még ez sem elég, ha az ukrán csapatokat nézzük. A Sahtyor Donyecknél és a Dinamo Kijevnél is több százmillió euróra rúg a befektetett összeg, mégsem kavarnak sok vizet – hangoztatja Pászkány. Ez van, senki nem mondta, hogy az igazi, európai futball egyszerű üzlet manapság. Azért megmutathatja csapata a most kezdődő elitsorozatban, hogy hol is a pénz, és hogy Európa mely részeire kell figyelni a közeljövőben.

Na, de mielőtt még elkezdenénk sajnálni az olasz vagy spanyol klubokat, hogy „jajj, mi lesz velük, megeszik őket a pénzes csúnya keleti csapatok” ne felejtsük el: egy Real, Barca, vagy éppen Juve szintű gárdának ugyan nincs hipermilliomos tulajdonosa, de van egy masszív háttere, ami ugyancsak biztos pénzügyi alapot kölcsönöz nekik. Azaz kitermelik a működésükhöz szükséges pénzeket és a komoly nyereséget. Persze létezik a másik oldal is, például a Chelsea esete, ahol Abramovics hiába lökte bele évekig a fontmillliókat a londoni kékekbe, nemzetközi szinten „csak” egy BL döntőre futotta. S mi lenne az észak-londoniakkal, ha Roman barátunk gondolna egyet és kiszállna a bizniszből? Hiszen addig, amíg ölte a csapatba a milliárdokat nem gondol senki a nyereségre. De ha nem lenne az orosz pénzdömping, maradnának az óriási veszteségek. Nagyjából ugyanez lesz a helyzet a Citynél is: az arab – nem, nem befektető, sokkal inkább hobbitulajdonos – nagyon messze van attól, hogy komolyan vegyék sportszakmailag, de a pénz az mindenhol pénz. Azaz várhatóan felemelkedik a kis kék csapat és nagy kék csapat lesz belőle. Aztán vagy megunja Szulejman haverunk, vagy viszi egy ideig. Az is lehet, hogy eladja valamelyik ismerősének, esetleg egy feltörekvő szovjet utódállamból érkező milliárdosipari szakmunkásnak.

Kelet-Európának foci kell

A Bajnokok Ligája mindannyiuk számára lehetőség arra, hogy megmutassák magukat, ahogyan csapatuk felturbózott stadionjának díszpáholyában vigadnak. Mit szólnának mondjuk egy ilyen legjobb négyhez: Dinamo Kijev, BATE Boriszov, Zenit és CFR Cluj? Bizony csodálkozni lehetne rajta, de számolgatni alig lenne érdemes. Ez ugyanis az új, előrevetített trend a világfutballban, még ha nem is annyira szimpatikus mindenkinek.

De álljunk csak meg egy pillanatra, hiszen van itt nekünk egy zöld-fehér, vagy narancssárga, vagy milyen csapatunk, amelynek új tulaja szintén a Bajnokok Ligáját tűzte ki célul. A Fradi azonban hogy, hogy nem még mindig az NB II-ben sínylődik, Kevin McCabe tulajdonos viszont már a nagy bevételeket számolgatja, amiket majd egyszer beszedhet az FTC BL szereplését követően. Ha z olyan egyszerű lenne! Ugyanis valamiről megfeledkezik a derék Kevinünk, arról, amiről a többi keleti fociguru nem – először ugyanis befektetni kell. Nincs mese, bele kell ölni a dollármilliókat a csapatba, szakmailag kell európaivá tenni. Utána jöhet a megmérettetés, de addig ne álmodozzunk.

Persze álmodozni mondjuk a Boriszov, vagy a Zenit tulajdonosi körének sem illik még. Hiszen ők is az út elején járnak, amikor még inkább beleölik az összegeket a csapatba, mintsem hogy visszajönne valami. Ellenben mondták már sokan és igaznak is tűnik, hogy a futball az egész világ lenyomata – ha valami alakul a labdarúgásban, az valószínűleg a gazdaságban is úgy fog alakulni (sőt, inkább fordítva), ha pedig problémák, bajok vannak jelen egy kultúrában, ott a foci sem lesz minőségi. Oroszországban pedig inkább ez előbbi van jelen, s ez kimutatható a válogatott elmúlt évekbeli produkciójából is. Amíg ugyanis az elmúlt évtizedekben csak pangott az orosz foci, addig a kétezres évek már ismét róluk is szól. 2005-ben mindenki csak ámult, amikor a CSSZKA Moszkva behúzta az UEFA Kupát, és már nem lepődtünk meg azon sem, hogy az orosz válogatott a négy közé menetelt az Európa-bajnokságon.

Micsoda? Fizetési sapka?

Ez van. Ezt kell nézni. Mert hogy nézzük majd, az biztos – hiszen a jó focira egyre nagyobb az igény. Az pedig, hogy ezt esetleg nem a Manchester United, vagy éppen a Barcelona, hanem a Zenit hozza el nekünk, már részletkérdés – egyesek szerint. Mások a futball sportértének csökkenéséről beszélnek, és sírnak, hogy az ő játékszerük gazdag, undok milliárdosok játékszerévé vált. Megoldásról viszont senki sem beszél.

Egyrészt azért nem, mert hát mit is kellene megoldani, hiszen a futballba áramlik a pénz, s ez azért nem rossz. De. A konzervatív gondolkodású angolok azért oda-odaszólnak. – Ha a következő tíz évben minden ugyanúgy folytatódik, mint most, a sportág Angliában elveszti hagyományos támogatottságát. Azt azonban le szeretném szögezni, hogy ez a probléma semmiképpen nem tekinthető támadásnak a külföldi tulajdonosok ellen. Ilyen szándékunk nincs – mondta a BBC-nek Andy Burnham kulturális miniszter (igen, azon a vidéken a kulturális miniszternek kell foglalkoznia a labdarúgással, mert ott a kultúra része).

Aztán itt van az ősrealos Emilio Butragueno, aki manapság befolyásos üzletemberként is otthonosan mozog a fociban. – Lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy a futball megváltozik. A pénz hatalom, és az angol kluboknak nagyon sok van belőle. Viszont a milliárdos tulajdonosok ész nélkül tudják szórni a pénzt, felverve az árakat: ez veszélyes lehet. Azt hiszem, előbb-utóbb az amerikai profi sportokhoz hasonlatos fizetési sapkát kell bevezetni Európában is, ezzel adva esélyt minden klubnak - mondta a nagy Emilio.

Nem fér mindenki a kondérhoz

Most akkor mi van? Kellenek a külföldi pénzmogulok, vagy menjenek inkább haza – az sem rossz megoldás. Az öreg kontinens focija ugyanis nem akar átalakulni, legalábbis a nyugati fele. De hát van itt megoldás! Jöjjenek ide a nagypénzű arabok meg az összes orosz olajmágnás! Vegyék meg sorban az Újpestet, meg a REAC-ot, esetleg a kisebb vidéki klubokat is. Mi igazán olcsón adnánk őket, csak nem kellenek senkinek.

Sebaj, attól még megtartják a Bajnokok Ligájának első körét, ahol szurkolhatunk többek között a fent említett gazdag gárdáknak is, meg például az olyanoknak is, mint a Fenerbache, a Basel, vagy a ciprusi Anorthoszisz. Ja, hogy ezeknek a csapatoknak is helyi milliomos a tulajuk?

Részletkérdés. De tényleg. Hiszen a gólok így is gólok lesznek majd, ma este megláthatják. Igaz, jó drága gólok – amik sok-sok pénzt hoznak a konyhára. Mi magyarok pedig - mint eddig is - a partvonalról csorgathatjuk a nyálunkat – mi nem férünk oda a húsos kondérhoz. Igaz, hogy nem is tudnánk vele mit kezdeni.