Az apropót az a hír adja, ami szerint Nyakó István, az MSZP szóvivője azt mondta (idézve a Magyar Nemzetet): „Minden szavazat számít. Az meg, hogy miként szerezzük meg, soha ne derüljön ki”. Ezt Nyakó még megtoldotta azzal, hogy „csak a saját tábornak kommunikálunk”, mert az ellenfél szimpatizánsainak meggyőzése reménytelen. Most pedig röviden a körülményekről: ezek a szavak az RMDSZ ifjúsági fiókcsapata, a MIÉRT (Magyar Ifjúsági Értekezlet) tagjai előtt hangoztak el, a november 30-i romániai választásokkal kapcsolatban.

Szabályok

Egy demokráciában megvannak az írott és íratlan szabályai a szavazatszerzésnek, azaz annak, hogy milyen módon hitetheti el egy párt a szavazókkal azt, hogy rá érdemes voksolni, mert akkor az jó lesz. Azonban – s most koncentráljunk a „demokrácia” szóra – érdemes górcső alá venni azt, hogy a szavazatszerzéssel egy pártnak milyen céljai vannak, s milyenek a körülmények. Magyarországon 2004-ben Tóbiás József által oktatott anyag közfelháborodást váltott ki a jobboldalon (a baloldalon síri csend honolt), s íme az újabb tréning előadása sem kevésbé botrányos. Csakhogy.

2004

A Tóbiás által tartott 2004-es kampányfelkészítő (azon túl, hogy az antiszemitizmust nem szorította vissza) olyan volt, mint Gyurcsány Ferenc „őszödi beszéde”: újdonsággal nem szolgált, csak ciki, ha lebukik az illetékes. Eddig is tudtuk, hogy a pártokat nem kifejezetten érdeklik az etikai kódexek, csupán meggyőződhettünk hitünk helyességéről, hiszen ugyanazt hallottuk vissza egy politikustól, amit gondoltunk magunkban.

Miért lett akkor botrány? Ehhez először is el kell fogadnunk azt, hogy amit nem tudunk, azzal nem állhatunk ki a nyilvánosság elé. Sejtetgetni lehet, bár elég abszurd, amikor valaki megmondja, hogy egy másvalaki mit gondol – mifelénk szokás az ilyen, a szerencsésebb 20. századi történelemmel rendelkező nyugati országokban már kevésbé. A helyzet tehát úgy festett 2004 tavaszán, hogy az MSZP-ről tudtuk, hogy háborúként fogja fel a kampányt, a Fideszről nem.

Botrány

Botrány tehát azért lett belőle, mert az MSZP bármilyen árat bevállalt azért, hogy legyőzze a Fideszt. Másképpen megfogalmazva azért, hogy bármi áron hatalmon kívül tartsa a konzervatív gondolkodást. Innentől kezdve az ügy már nem csak pártpolitikai, hanem társadalmi kérdés is. A pártok egymással való megmérkőzése ugyanis a társadalmi csoportok méretének is a versenye – kik vannak legtöbben? A Tóbiás-beszéd nyilvánosságra kerülése pedig azt jelentette, hogy teljesen mindegy, kik vannak többen, nem tartjuk tiszteletben az írott és íratlan játékszabályokat, hanem minden megengedett, s meg nem engedett eszközzel harcolunk. A tisztességes politikai verseny elmélete akkor roggyant meg először.

Tét persze nem volt, csupán annyi, hogy egy kormányzati filozófiát felváltotta egy másik. Magyarország homogén állam, így nem következik be katasztrófa egy-egy kormányváltás, vagy egy-egy párt parlamentből való kiesése esetén. Mindezért a hatalomvágyon túl nem sok minden indokolja a bármi áron való szavazatszerzést.

2008

Az RMDSZ politikájával, illetve a román politikával kapcsolatos körülmények ennek megfelelően más kontextusba helyezik Nyakó István szavait. Erdélyben a tét nem az, hogy – mint Magyarországon, jó esetben – egyik vagy másik párt képviseli a magyarokat, hanem hogy képviseli-e egyáltalán valaki az erdélyi magyarságot.

Az tudható, hogy román politikai elit ezt nem fogja segíteni. A magyar viszonyokhoz hasonló ugyan, hogy szavazatszerzés nem csupán politikai, de társadalmi kérdés is, azonban a helyzet különböző abban, hogy Erdélyben a magyarság a román politikai elitre csak addig számíthat, amíg az a román társadalomnak jó.

Markó Béla éppen a HírExtrának adott interjújában mondta el, hogy várja a magyarországi pártok segítségét (csak ne menjenek Erdélybe). Az MSZP tanácsokat ad, amit megtehet, sőt. Az egyetlen probléma Nyakó István szavaival az, hogy sajtónyilvánosságot kaptak. Ezek után lehet majd magyarázkodni: az RMDSZ-nek a teljes román politikai elit neki fog menni, bármilyen kampánytrükköt vetnek is be, az MSZP a belügyekbe való beavatkozás vádjával lesz támadható, s remélhetőleg a magyarság nem szenved majd további diszkriminációt emiatt. Különös pedig nem történt: Nyakó csak azt csinálta, amit minden anyaországi párt képviselőjének kell(ene): tippeket adni az RMDSZ-nek, hogy hogyan lehet még több szavazatot összegyűjteni. Ha más sem – értsd: a román pártok – foglalkozik vele, akkor a magyarság érdekében lehet tenni az etikai kódexekre is. Csak ne derüljön ki.