Miközben a női kosárlabda válogatott hihetetlen bravúrt végrehajtva kijutott a jövő évi Európa-bajnokságra megint csak kiderült: semmi nincs rendben a magyar kosaras szakmában. A héten ugyanis sztrájkot hirdettek – nem fogják kitalálni – a magyar kosárlabda játékvezetők.

"Még egy ilyen fújás, és gyalog jössz haza!"

Az ok pedig egyértelmű: először is a pénz. A sporik ugyanis keveslik a meccsenkénti 25 ezer forintos fellépti díjat, és majdnem a dupláját, 45 ezret kérnek. A másik ok pedig a biztonság kérdése. Azt követelik ugyanis a bírók, hogy biztonságos körülmények között dolgozhassanak, ami ismerve a magyar kosárfellegvárak szurkolói csoportjait nem is meglepő.

Olyanról már hallottunk, hogy egy-egy csapat nem veszi fel a munkát, esetleg nem áll ki mérkőzésre nem is egy sportágban. A játékvezetők kezében azonban elég nagy hatalom van, na jó, azért nem is olyan nagy.

Ugyan még az előző rendszerben történt, de azért megdöbbentő sztori. A nyolcvanas évek elején, Török László főtitkársága idején járt rá a rúd a hokibírókra. Olyannyira, hogy egy közszájon forgó történet szerint az is megesett, hogy a játékvezetőknek nem futotta benzinre sem, így hát nem volt mit tenni, az egyik vidéki rangadóra utazó fővárosi csapat buszába kéredzkedett be a két derék spori. Csakhogy az utaztató gárda mestere a mérkőzésen egy vitatható ítélet után így szólt oda a sípmesternek: "Még egy ilyen fújás, és gyalog jössz haza!". Úgy látszik, azóta sem változott sokat a magyar csíkos emberek helyzete, legyen az akár kosár, akár kézilabda, esetleg maga az utánozhatatlan labdarúgás.

Aludjunk rá egyet

A jégkorongban például nem lehet meggazdagodni magyar bíróként (igaz, a játékosoknak is csak nehezen sikerül). Olyannyira nem, hogy minden hazai játékvezető csak mellékállásban űzi a jeges bíráskodást. Az a vonalbírókkal együtt nagyjából tizenöt is, aki vezethet a mindenkori első osztályban mérkőzést (ennek egyébként elég komoly feltételei vannak, minden idény elején egy edzőtáborban kell számot adni szakmai és fizikai felkészültségükről). A részletekről Kovács Bélát, a Játékvezetői Testület elnökét kérdeztük. – Elvileg úgy díjazunk, hogy öt mérkőzést előre ki kell fizetniük a kluboknak, de ez most sem sikerült mindenkinek. A nemrég alakult MOL Ligában egy vezetőbíró fillér pontosan 12 ezer forintot kap egy mérkőzésért, a vonalbírók pedig 9 ezret – mondta el a Hírextrának a volt hokibíró.

A jégpályán tehát nem csak a csapatok, de a sporik is csehül állnak anyagilag. De mit tegyen az ember, ha ő mégis és csakis játékvezető szeretne lenni? – Aludjon rá egyet – tanácsolta Kovács Béla és igaza van. Persze senki nem azért húzza először magára a csíkos mezt, mert az anyagi kánaánt látja benne, hanem mert bizony jó dolog egy nehéz meccs után meginni egykét sört a bírói kar többi, a meccsen közreműködő tagjával (erről a híres Schell László tudna mesélni).

Emlékezzünk csak, hogy a kosaras bírók mennyiért is sztrájkolnak: 25 ezer helyett 45 ezret akarnak akarnak. Ehhez képest például a röplabdások sem büszkélkedhetnek valami fantasztikus magas fizetéssel. De ők legalább ülnek… A röplabda játékvezetőség 850 forinttól 13500-ig fizet meccsenként, természetesen osztály és korosztályfüggően. Ez persze még akkor is kevés, ha ők bizony nem futják, korcsolyázzák végig a mérkőzést.

Konyhafőnök és alkalmazott matematikus

Nem is kérdés: egyszerűen Magyarországon nincs senki egyik sportágban sem, aki főállásban űzné a sípmesterséget. A legtöbben amatőrként, munka mellett csinálják. Kincses Gergely például nem csak a jégpályán vívta ki magának a tiszteletet, hanem egy étterem konyháján is – főszakácsként működik, kollégája Kovács Balázs pedig például alkalmazott matematikus (a büntetőperceknél biztos jól jön ez a tudásanyag is). De a magyar sportélet legismertebb, legfelkapottabb játékvezetője, az olimpiai döntőt is kiválóan fújó labdarúgóbíró, Kassai Viktor is egy marketingcégnél tölt be osztályvezetői pozíciót.

Apropó, futball. Az első osztályú (?) magyar bírói felhozatal minden idényben 18 tagból áll, ők viszik végig a mérkőzéseket. Ráadásul nem is rossz pénzért, az NB I-ben 60 ezer forintért, és még az asszisztensek is kapnak 35 ezret. Persze az alacsonyabb osztályokban mindössze néhány ezer forintra apad a juttatás és benzinpénzről szó sincs. Hohó, tényleg, mi lesz az utazással? Bármily meglepő, a focibíróknak ezt is fizetik – legalábbis az élvonal közelében, nem úgy a legtöbb csapatsportágban.

Ha tehát kedvet kaptak volna a játékvezetéshez, a legjobb, ha még egyszer meggondolják. Amúgy is, a bírókat a legtöbbször csak egy egyik fél szereti, vagy az sem. Az viszont nem egy túl szokványos dolog, hogy a játékvezetők munkabeszüntetése megbénítson egy egész bajnokságot – ha a kosarasoknál nem lesz megállapodás, bizony ez is elképzelhető.

De akkor kinek szól majd a „Mocskos csaló, mocskos csaló!” rigmus?