A halak, a békák és a hüllők esetében azonban gyakori eset, hogy számos kromoszóma a kétszeres helyett háromszoros, vagy akár ötszörös kiszerelésben mutatkozik - és az állatoknak látszólag semmi bajuk nem származik ebből. Ennek a rejtélynek járt utána a németországi würzbugi egyetem és a lisszaboni egyetem kutatócsapata, eredményeiket pedig a Current Biology című szaklapban publikálták.

A kutatók (német részről Manfred Schartl, portugál részről Irena Pala és Maria Coelho vezetésével) az ibériai félszigeten előforduló, 10 centiméteres Squalius alburnoides névre hallgató halacskát vették górcső alá. "Ennek az állatnak minden kromoszómájából három, így minden génből is a kelleténél eggyel többje van. Azt várnánk, hogy a gének programjában előírt összes molekulából túl sok keletkezik, de pont ez nem következik be. Adataink első ízben demonstrálják, hogy a halakban kell lennie egy olyan mechanizmusnak, amely leállítja a gén három másolatának egyikét" - közölték a kutatók.

Ezt a képességet az ember és a többi emlősállat az evolúció során nyilván elvesztette, különben nem lenne egy plusz kromoszómának olyan súlyos következménye, mint például a Down-szindróma. "Most azon vagyunk, hogy kiderítsük, milyen molekuláris eszközzel állítják le a halak a létszámon felüli génjeiket" - közölte Schartl, aki szerint ezek az ismeretek a humán orvoslás szempontjából is nagy jelentőséggel bírnának.

- Ha megtudjuk, hogyan kell megbénítani egy kromoszómát, akkor beavatkozhatunk ezekbe a hibás rendszerekbe. Ez nem csak azok hatásainak tompítását eredményezheti, hanem a többi genetikai hiba jobb megértéséhez is vezethet. Még a daganatos megbetegedéseknél is bevethető lesz ez a tudás - véli a würzburgi tudós.