Az energia- némi adat.

Ősi görög szó alapján, munkából eredetezhető fogalom, melyet manapság is hasonló módon értelmez a fizika, bár eredeti definíciója szerint „általános értelemben a változtatásra való képesség”. A világ számára azonban ama erő, mely fényt, mozgás, hőt, és szuper mario-t jelent. Megléte a fejlődő és fejlett országokban természetesnek tűnik, a mindennapjaink része, míg a harmadik világ nagy részében jól megvannak nélküle. De, mivel készlete közel sem végtelen így értéke is van, ami a készlet fogytával folyamatosan és érezhetően növekszik.

A világ energiafelhasználása több mint 400 Petajoule (2001-es adat), és 2030-ra állítólag a 2005-ös értékek duplájára nő. A legnagyobb energia felhasználó az Egyesült Államok, amit nemsokára megelőz majd Kína (jelenlegei több mint 10%-os „világrészesedéssel”). A világ energiafelhasználásának mintegy 19%-át teszi ki a világítás, 22%-át az irodák (világítás nélkül) és IT eszközök üzemeltetése, valamint egynegyedét - kőolaj termelésének kétharmadát - a közlekedés. A világ energiaigényének 20-30%-át lehetne megspórolni, ha mindenhol megfelelően energiatakarékos eszközöket használnának (izzók, szigetelés, korszerű IT hűtés, égők lekapcsolása, stb.).

Kígyó és pocok, avagy harc és gyűjtögetés

A grúziai konfliktus hatására mindenki elkezdett azért küzdeni, hogy minél több energiája legyen –és a felesleget ő adhassa el másoknak. Míg Kína a gyűjtögető életmódot alkalmazza (elég sok helyről vásárol), addig Amerika és Oroszország kígyók módjára küzdenek: hol erővel, hol furfanggal és kedvezményekkel, az egyre többet jelentő erőforrásokért. Az összecsapások egyik színtere az Északi-sark, másik pedig a két gázipari óriás, a Nabucco és Gaszprom ütközőzónája (közte hazánkkal).

Az Északi-sark érdekes, s nem csak a jegesmedvék miatt. A geológusok szerint ott rejlik a föld ásványkincseinek 25%-a (köztük rengeteg kőolaj és még több földgáz). Mivel a jégtakaró olvadása és az északnyugati átjáró megnyílása meghozta az érdeklődést az energiaéhes –és közelben tartózkodó- országok irányából, így az említettek bejelentették rá igényüket. Persze mindenki olyasmivel próbálkozik, amivel ő járna jobban (geológiai határozat, tengeri szerződés, nemzetközi vizek egyezménye, százévnyi türelem, stb.) s egyes elemzők szerint akár még egy fegyveres konfliktus is kirobbanhat a vita kapcsán- persze nem holnap.

Miután az oroszok többször bevetették a „gázfegyvert”, így az EU és leendő NATO tagországok energiaellátásának fontossága ugrott jó pár helyet. Emiatt is rendeznek hazánkban Nabucco csúcsot, fél éven belül. Valamint az új hozzáállás is közbejátszik: vagyis az EU szerint nem baj, ha két gázvezeték is kapcsolódik hazánkhoz, akkor sem, ha az egyik a Gazpromtól, a másik a Nabucco felől. Egyébként a versenyképes piac létrehozása, akár a folyamatosan emelkedő gázárakat is visszafoghatja valamelyest

Természetesen a két óriás közti harc a közel-keleten is megélénkült. Líbiába érkezett Condoleezza Rice –ahol 55 éve nem járt amerikai külügyminiszter-, amivel megkezdődött a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvétele (mellékesen Amerika diktátornak tartja Moamer el-Kadhafi Líbiai vezetőt), és természetesen az olajról is esett néhány szó. Eközben az orosz Gazprom- Olaszország közbenjárásával –szintén egyezkedik Líbiával a vezetékekről. Kissé távolabb, Azerbajdzsán meg kijelentette most kedden –amit pénteken még élesen elutasított - hogy mégis csak beszáll az EU által erősen támogatott Nabucco projectbe. A Gazprom itt is közbeszólt, ugyanis piaci áron való gázfelvásárlást - eddigi 160 dollár helyett 307-et, ezer köbméterenként- ígért Azerbajdzsánnak ugyanúgy, mint az üzbégeknek.

Gáz és olaj

Eme két fosszilis energiahordozó az, aminek hatására vérszemet kap a legtöbb üzletember és államférfi. Állítólag az utóbbi felelős jórészt a manapság dúló közel-keleti konfliktusért. Nem véletlenül, mivel napjainkban a világ energiafelhasználásának közel hatvan százalékát a kőolaj és a földgáz szolgáltatja. A fekete aranyat főleg benzin, gázolaj és bitumen előállítására, míg a földgázt fűtés és energetikai célokra hasznosítják. Eme kincseket a föld alól, sokszor több ezer méteres mélységből, akár a tenger közepéről hozzák a felszínre. Kitermelésében több tízmillió ember dolgozik, a világ egyik talán legnagyobb iparága.

A technika jelenlegi szintjén a tényleges (földtani) kőolajkészlet 30-40%-a, a földgáz 75-90%-a termelhető ki. Ehhez hozzájön most – a kőolaj árának folyamatos emelkedése miatt szóba került – kanadai olajhomok, melynek kitermelése lokális környezeti katasztrófát okozna, de a világ második leghatalmasabb olajkitermelőjévé tenné az országot. Világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek mindkét fő energiaforrás kitermelhetőségi arányának megnövelésére. A Közel-Kelet országaiban van az ismert kőolajkészletek 65%-a. A világ földgáztermelése 2005-ről 2006-ra a kőolajénál jóval dinamikusabban, 3,0%-al nőtt (a kőolaj csupán 0,3%-al), de várhatóan az idei arány minkét ágazatnál jóval nagyobb lesz.