50 éves a lengyel kulturális egyesület

A Bem József Egyesület eddigi félévszázados fennállása alatt rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki, mely magában foglalja a hagyományok ápolását, népi együttes alapítását, kulturális rendezvényeket, könyvkiadást, nyelvoktatást, koncertek, kiállítások, turisztikai programok és a jubileumi lengyel-magyar kerekasztal megrendezését. Hagyományaihoz tartozik a névadó Bem József, a két nép közös hőse budapesti emlékművének megkoszorúzása a tábornok születésnapján, március 14-én.

Az egyesület "aranylakodalmát" a hét végén tartották a Szilágyi Dezső tér mellett horgonyzó "Európa" hajón. A nagyszámú vendég között számos ismert lengyel és magyar közéleti személyiség, diplomata, idegenforgalmi szakember, önkormányzati vezető jelent meg. A jubileumi ünnepségek fölött tiszteletbeli védnökséget vállalt Szili Katalin, az Országgyűlés és Bogdan Borusewicz a lengyel szenátus elnöke, valamint Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Szili Katalin üdvözlő levelében, melyet Kishegyi Viktória, a házelnök nemzetpolitikai főtanácsadója olvasott fel, legendásnak, becsülendő értéknek nevezte a közös történelmi múltat, a lengyel-magyar barátság hagyományát.

Marek Ziólkowski, a lengyel szenátus elnökhelyettese beszédében kiemelte, hogy a Bem József Egyesület a nemzeti hagyományok fenntartásában és a lengyel-magyar barátság ápolásában nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Csúcs Halina, az egyesület elnöke pedig felszólalásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy - részben egy új emigrációs hullámnak köszönhetően is - az utóbbi időben nő az egyesület iránt érdeklődők, a vele rokonszenvezők tábora. Az üdvözlő beszédek után emlékérmeket adtak át a kölcsönös kapcsolatokban jeleskedő lengyel és magyar személyiségeknek, majd panelbeszélgetés és az olsztyni Czerwony Tulipan (Piros Tulipán) együttes koncertje következett.

A panelbeszélgetésen részt vettek és felszólaltak a csehországi- és a szlovákiai lengyel kisebbségi szervezetek képviselői is (első ízben jelentek meg hasonló ünnepségen Magyarországon), akik az alkalmat felhasználva szándéklevelet írtak alá a visegrádi országok lengyel kisebbségi szervezetei közötti kulturális és oktatási együttműködésről. Izgalmasak voltak azoknak a magyar fiataloknak a beszámolói, akik az utóbbi években - ösztöndíj, munkavállalás kapcsán - több hónapot vagy évet töltöttek Lengyelország különböző városaiban, ott életre szóló élményeket szereztek, az ismeretségekből barátságok, nem egyszer házasságok születtek.

Ismétlődően elmondták, hogy Lengyelországnak van valamilyen nehezen megfogalmazható, semmihez nem hasonlítható, egyedülállóan különleges hangulata, mely olyannyira szerethetővé teszi, és noha többen közülük rövidebb-hosszabb ideig megfordultak Európa más országaiban is, sehol sem érezték azt a mentalitásbeli közösséget, rokonszenvet, mint a lengyeleknél.

Mindez reményt nyújt arra, hogy az egyesület további szép jövő elé néz. Ahogyan az elnök asszony üdvözlő beszédében mondta: "Voltunk, vagyunk, leszünk".