Nem értem. Ha már felveszem vasbetétes bakancsomat, berakom a hátitatyómba a gázálarcot, mellé meg egy pár Molotov-koktélt, majd arcom elé anyám kedvenc kendőjét, szemembe meg fekete kapucnimat húzom, miért nem lehet akkor rögtön nekivezényelni engemet a chartás nemzetrontó, zsidó-cigány összeesküvőknek? Nem értem.

Nem értem, hogy miért kellett a Hősök terére gyűlnünk. Szép, hogy itt vannak ezek a királyok meg hétvezérek, de hát mit keresünk mink itt, mikor a balhé úgysem itt lesz? Ide csak a hülye külföldi jön, én viszont magyar vagyok nem turista! Szerintem rögtön oda kellett volna menni, ahol azok a demokratikus chartások hazudják tele a népek fejét.



Már legurult a pályinka is

Nem értem azt sem, hogy miért kell meghallgatni Budaházi-testvér mozgósítását, aki egyébként a magyar szívhez oly méltón, tiszta lélekkel szól. De minek ezt végigállni, mikor úgyis tudja mindenki miért vagyunk itt! Már a fater pálinkáját is megcsapoltam, és kezd is hatni. Meglássa majd mindenki, én nem vagyok az a beszarós típus. Persze örülök, mikor végre kimondja a vezér: fegyverbe, fegyverbe! Meg, hogy katonaként néz ránk! Jó hogy! Az is vagyok! Nem teszkósjankó. Najó, azért néha bemegyek, mert olcsó, de utána meggyónom.

Aztán a hajamat is azért vágattam le, mert mondják a haverok is, hogy ez még brutálabbá tesz. Szóval, hogy meghallom a fegyverbehívást mennék is, és kaparnám felfelé az utcaköveket, de valahogy senki sem mozdul. Pedig hát szent országházunk előtt ott pojácáskodik az a Gyurcsányi és a többi kommunista mocsok. Most akkor magunkat ünnepeltessük itt, vagy indulunk a bunyóba végre? Szerencsére van itt néhány kemény legény még, olyanok mint én, akik már szögelik a bézboll ütőt. Mi tudjuk: ha rajtunk múlik, lesz itt balhé.

Meg itt vannak ezek a Gárdás fickók. Hát megmondom én az őszintét, akármilyen szép is a ruhájuk, a tökük meg az öklük puha. Nem mernek ezek semmitse csinálni. Csak masíroznak, meg tisztelegnek, meg ahogy ők mondják „demonstrálnak”. De hát ezzel nem lehet elérni a Zigazságot. Itt már ütni kell.

Mi van már? Sose megyünk?

Csak azt nem értem még mindig, miért nem megyünk mán nekik? Ez a szemétláda Gyurcsányi állítólag pofázik is valamit. Na, nekem mondhatna bármit: tudom, hogy hazudik. Mások meg esernyővel védik magukat az idegengyűlölettől. Na, megmutatnám én, mit ér az ernyője az én házi utcakövem ellen! Nem gyűlölöm én, csak leköpném-lehugyoznám, meg addig rúgnám, míg behorpad a bakancsom.

Az egész szoclibsi bagázs csak egyet csinál: elveszik édes hazánk vagyonát, ellopják és a bankszámláikra tömik. Mi meg éhen halunk lassan. Pfuj, a büdös köcsögök! Mennének inkább az orosz meg az izraeli elvtársaikhoz bratyizni!



Szabadság van!

Igaz, ha Gyurcsányi elmenne, akkor meg nem lehetne balhézni az utcán. Az meg mégsem pálya! Mióta az az őszödi beszéd kijött, végre igazi városi gerillák lehetünk. Rendőrtragacsokat égetünk, kirakatokat törünk, kukákat égetünk, zsernyákokat ütünk. A Totya még egy pajzsot is szerzett.

Két éve végre kiélhetem magam. Szabad lett az ország! Szabad olyanokat is megtenni, amiket eddig nem. Igaz, hogy sokat kell futni a fakabátok elől, de erős vagyok és az udvarban gyúrok is lábra. A szemem meg kezdi megszokni a könnygázt, Nem érnek ezek utol engem sohase. Koppány vezér büszke lenne rám.

Egy jóhaver azt mondta, hogy úgy hallotta, valakit a bandából megkeresett egy ürge, hogy fizet neki nagy lóvét, ha neki megy a rendőröknek. Én persze nem hiszem el, szerintem ezt csak kitalálta. Persze jó lenne keresni a dolgon, de én ezt pénz nélkül teszem. A komcsikat élvezetből ütöm, míg élek.

Végül persze megindultunk, de már nem értük el a chartás csürhét, így kénytelenek voltunk neki menni a rendőröknek. Mert hát bulizni jöttünk, nem csak halira. Szóval szokás szerint felszedtük az utcaköveket – amik szerencsére itt a Szabadság téren pont tenyérbe illenek – és megrohamoztuk a vödörfejű zsarukat. Előre, testvéreim…!