„Hazafiak” tombolása

A radikális fiatalok még aránylag nyugodtak voltak a Hősök terére rendezett, kulturális programmal tarkított elmebajnokságon, viszont amikor vonulni kezdtek a Szabadság tér felé már kellően felbosszantották magukat, hogy ott aztán megkezdhessék országmentő harcukat a rendőrséggel. Repült ott minden, aminek ilyenkor repülnie szokás, szálltak a kövek, a Molotov-koktélok az egyik irányban, jött a válasz könnygáz formájában a rendőröktől, aztán mindenki szaladt amerre látott, vagy amerre éppen kergették. Az egyetlen új elem, amit sikerült a már hagyománnyá vált összecsapásba beemelni, az a cipődobálás volt. A nemzeti érzelmű fiatalok ugyanis cipőket kívántak elhelyezni a Szabadság téri szovjet emlékműnél, hogy ezúton emlékezzenek a kommunizmus és a „cigánybűnözés” áldozatairól. Ez azonban nem jött össze nekik, és hogy kárba ne vesszenek a lábbelik, ezért inkább a rendőrökre hajigálták őket az izgalom fokozása végett. (Kollégánknak később sikerült is találnia ott egy jó állapotban lévő bakancsot.)

Nem vagyunk ellenére a szólásszabadságnak, ha egyesek a szélsőséges nézeteiket kívánják megosztani elvtársaikkal, hát tegyék nyugodtan. Gyűlölködni is jobb társaságban, mint egyedül, viszont a törés-zúzás már nincsen nagyon ínyünkre. Köveket kiszedni az utakból, padokat széjjeltörni, közlekedési táblákat kiszedni, szemeteseket összezúzni vagy éppen rendőrautót felgyújtani biztosan kitűnő mulatság, csak éppen pénzbe kerül. Nekünk. A gyülekezési törvényben ugyan benne foglaltatik, hogy a demonstráció szervezői és az elkövetők felelősségre vonhatók az okozott kárért, de ez alól könnyedén kitáncolnak az érintett felek. Az összes elkövetőt egy ilyen tömeges őrjöngésnél lehetetlen begyűjteni, a szervező pedig nem büntethető, ha csak nem ő maga adott utasítást a rombolásra. Ezen kívül a szervezők ráháríthatják az okozott kár megfizetését az elkövetőkre, akik persze rendre nem kerülnek elő.

Ha valahol mindenképpen változásra szorul a gyülekezési törvény, akkor ezen a ponton mindenképpen variálni kellene rajta. Szerintünk a tüntetés szervezőinek minden esetben állniuk kéne a cechet, hiszen ők a felelősek az adott tömeg összeröffentéséért. Az nem lehet kifogás, hogy ők ugyan nem mondták Lacikának, hogy dobjon Molotov-koktélt a rendőr bácsira, ha már ott van, mert Lacika egymagában nem csinálna ilyet, ő csak a tömegben ilyen „bátor”. És aki sok ilyen „bátor” embert összecsődít vállalja az anyagi következményeket is.



Gyurcsány és a civilek

Ez idő alatt a városban másik két demonstráció is zajlott, de ezek kevésbé voltak akciódúsak. A Gyurcsány Ferenc által meghirdetett Magyar Demokratikus Charta főszereplői sajnálatos módon politikusok voltak, akik ugye akkor is azok, ha azt hangoztatják, hogy ők bizony csupán civilként jöttek el, hogy ezúton támogassák az szóban forgó ügyet. Kár, hogy ez nem pont így szokott történni, mint ahogy szombaton sem ez volt a felállás. Ugyanis nem a politikusok jöttek támogatni a tömeget és velük együtt az ügyet, hanem az emberek jöttek támogatni a politikusokat (itt főleg a miniszterelnököt), és maga az ügy csak keretnek szolgált az eseményhez. A fontossági sorrend tehát a feje tetejére állt, ezt viszont csak sajnálni tudjuk, hiszen a kirekesztés ellen demonstrálni valóban fontos törekvésnek kéne lennie.

Magyarországon demonstrációt csak politikusmentesen tudunk egyelőre elképzelni, ez pedig igencsak sajnálatos, de a jelenlegi, megosztott politikai viszonyok között bizony elveszik a civilek hangja egy-egy politikusi szónoklat után. Persze nem arról van szó, hogy politikus nem fejezheti ki a véleményét erről-arról, sőt, de neki egyrészt bőven van erre lehetősége (parlament, média), másfelől meg egyértelműen pártpolitikai célokra használná az adott eseményt. Ezt pedig nem szeretnénk. Politikust csak úgy tudnánk tömegdemonstráción elképzelni, ha az összes pártból, együttesen, lehetőleg karöltve érkeznek a tüntetésre és közösen állnak ki az adott ügy mellett. Ám ez egyelőre teljességgel lehetetlennek tűnő vállalkozás.



Egy civilnek hirdetett demonstráció tehát legyen teljesen civil. Bár az is más kérdés, hogy mennyire független egy civil, vagyis a különböző civil szervezetek és alapítványok mennyire kötődnek az állami pénzelosztó rendszerhez. Mert ugye, ha már állami pénzekből - még ha pályázatok útján "megnyert" támogatásról is van szó - táplálkozik egy szervezet elkerülhetetlen lesz, hogy erre vagy arra az oldalra (aki éppen a kasszát kezeli) ne hajoljon el a szabad civil szellem. Úgy gondoljuk, ha egy alapítvány független kíván maradni, akkor bizony tartsa el magát. A képlet egyszerű lenne: akik támogatják a szervezet által felkarolt kezdeményezéseket, azok dobják össze a fenntartáshoz szükséges összeget. Így mindenki a maga ura lehet és teljesen elkerülhető lesz a politikai befolyás.

Október 4-én is lesz egy demonstráció az erőszak és a kirekesztés ellen, melyet „Tarka Magyar!” néven több civil szervezet rendez. Reméljük, hogy ezúttal politikusok főszereplése és radikálisok őrjöngése nélkül.