Egy építész festményei

Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit Nouveau - Új Szellem - címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Őszi szalonon. Munkáinak világszerte jelentős szerepük volt a modern építészet térhódításában, örökre megváltoztatva a környezetet, melyben élünk. Korszerű anyagokat és technológiát alkalmazó funkcionalizmusa a magasházaktól a bútortervekig radikális, ugyanakkor gyakorlatias megoldásokat kínált a modern városi élet adta kérdésekre. Munkásságának egyik elismeréseképp Le Corbusier arcképe szerepel a svájci 10 frankos bankjegyen
Legismertebb épületei a svájci Villa Jeanneret-Perret (1912), a Párizs közeli Villa Savoye (1929-1931), a svájci diákok pavilonja Párizsban (1930-1932). Nevéhez fűződik a franciaországi Ronchampi zarándokkápolna (1950-1952), amelynek különlegességét domború és homorú felületekből álló oldala adja, ahogy a marseille-i nagy lakóegység (Unité d'Habitation, 1947-1952), amelynek 12 emeletes, vékony lábakon álló épületének tetején kapott helyett a játszótér, úszómedence és sportpálya.

Le Corbusier művészeti hagyatékához harmincezer építészeti terv, 13 ezer vázlat, 7000 vízfestmény, félezer olajfestmény és 52 könyv tartozik.

A zürichi Le Corbusier Központ születését Heidi Webernek köszönheti, aki immár félévszázada a híres építész nagykövetének számít a világban. A sikeres belsőépítészt 1957-ben ejtették rabul Le Corbusier festményei, s azóta igyekszik a világ elé tárni e műveket. Közreműködésével eddig száznál több kiállítást rendeztek a világ különböző múzeumaiban.

Le Corbusier 1962-ben kötött Heidi Weberrel egy exkluzív szerződést, amely szerint utóbbi közvetlenül a művésztől, vagy a nevét viselő párizsi alapítványtól vásárolhatta a festményeket, s jogot nyert arra, hogy 30 éven át értékesítse a műveket.

"Újból és újból megkérdezte, hogy halála után is folytatom-e a festményei promócióját" - mondta a kiállítás kapcsán Heidi Weber. A belsőépítész arra is kitért, hogy gyakran faggatják, gyengéd szálak fűzték-e az építészhez.

"Ha a barátnője lettem volna, ezt sohasem titkoltam volna" - hangsúlyozta Heidi Weber, hozzátéve, hogy kapcsolatuk a művészeti együttműködésre korlátozódott.

"Nagy hiba azt hinni, hogy egy nő csak akkor játszhat fontos szerepet egy férfi életében, ha a szeretője lesz" - emelte ki Heidi Weber.

A múzeum Le Corbusier tervei alapján épült, ez volt az építész 1965-ben bekövetkezett halála előtti utolsó munkája. Az épület fémvázát 22 ezer csavar tartja össze. Betonból csupán az emeletre vezető belső, valamint a tetőteraszra vezető külső lépcső készült. A kettős esernyőre emlékeztető tetőszerkezetet karcsú acéloszlopok tartják, a homlokzatot élénk színű zománccal bevont fémlapok díszítik, s az épület óriási ablakaiban a körülötte lévő park öreg fái tükröződnek.