A panellakásokat többnyire a hetvenes években építették, akkor még nem gondoltak arra, hogy 30-40 évvel építésük után is ezekben fogunk lakni. A lakótelepeken nem az energiatakarékosság volt az elsődleges szempont, hanem gyorsan kellett sok embernek kis helyen lakóhelyet teremteni. A kapkodás következményeként az panelelemek között szökik a meleg, a nyílászárók idő közben elavultak, a hőszigetelés pedig csapnivaló, és nincs a panel házaknak homlokzati szigetelésük sem. Így a falak hő átbocsátási értéke jóval magasabb, mint ami előírt és ésszerű lenne.

Elfolyik a pénzünk

Mondhatni folyamatosan az utcát fűtjük. Nem jópofaságból, hanem, mert télen olyan meleg van egy-egy panellakásban, amit még nyáron is megirigyelnénk és nyitott ablakok mellett lehet csak megmaradni a lakásban, akkor is csak kisgatyában, tehát agyba-főbe szellőztetünk. Ezen kívül még a falak is túlzott mértékben átengedik a meleget, amit mi súlyos és egyre súlyosbodó pénzekért kapunk meg. A kényszerpálya adott: fel kellene újítani a panellakásokat, vagy földig rombolni őket és helyébe építeni mást, jobbat, újabbat. Ez utóbbi nem kivitelezhető, ugyanis a temérdek, zömmel alacsony jövedelmű embert addig hova rakjuk? Többségüknek még a jelenlegi fenntartási költséget is nehéz kinyögni, nemhogy egy másik, új lakást megvenni. Úgyhogy foltozgatjuk a panelszörnyetegeket, amíg lehet. Ezt szorgalmazza az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium által kiírt pályázat, a Panel Program és az Öko plusz program is.

Kiszúrunk egymással

A 2008-as Panelprogram pályázatok leadási határideje szeptember 30-án lejár. Ez olyan épületek energiatakarékossá alakítását támogatja, amelyek 1992 előtti építési engedélyűek, valamint iparosított technikával épültek. Magyarán a panelházaink nagy része, azaz „panel, a közép- és nagyblokk, az alagútzsalu, az öntött, a vasbeton vázas és az egyéb, előre gyártott technológia felhasználásával épített lakóépület…Pályázatot nyújthatnak be a társasházak és lakásszövetkezetek saját tulajdonú épületeik, valamint a helyi önkormányzatok saját tulajdonú bérházaik energia-megtakarítást eredményező felújítására.” Pályázni csak teljes épület, vagy dilatációval ellátott épületrész energiamegtakarító felújítására lehet. Ami úgy néz ki, hogy ha én elhatározom, hogy márpedig áldozok azokra az nyavajás ablakokra, de nem tudok kb. 700ezer forintot kifizetni egy átlagos, kétszobás panellakás esetében erre, akkor csak remélni tudom, hogy a drága szomszédjaimnak is van indíttatásuk arra, hogy kicseréljék az ablakaikat és így közösen összefogva tudunk pályázni erre, valamint a hőszigetelésre és a fűtéskorszerűsítésre. Így megúsznánk a 700ezres számlát, ami természetesen jóval több, ha teljes felújítást csináltatunk, ugyanis ha összejön a pályázat, a költségek 1/3-át fizeti az állam, ami nem lehet több mint 500ezer forint lakásonként. Ha szerencsénk van, akkor az Önkormányzatunk átvállalja a mi 2/3-ad részünk egy részét, vagy egészét is akár. Tehát, ha azt nézzük, és még mindig szerencsénk van, csak az állami támogatást igénybe véve alig több mint 450ezer forintot kellene kifizetni lakásonként, ha csak az ablakokról beszélünk.

450ezer forint viszont a legtöbb embernek rengeteg pénz. Nem biztos, hogy azért nem szállnak be a felújításba, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak. Így nekünk marad a szép, 700ezres számla kiegyenlítése, ha nem akarunk huzatban kuksolni.

Faggyá’ meg!

A központi fűtést az átlagos panellakásokban szabályozni jelenleg nem lehet. Vagy megfőlünk és feleslegesen fizetünk, vagy be se kapcsoltatjuk a fűtést és megfagyunk, mondván, hogy spórolunk. Persze, ez is kollektív döntés, vagy azé, akinél a szabályozó helyiség kulcsa van. A megoldás a saját hőközpontok telepítése, valamint a radiátorok egyedi hőmérsékletszabályozása, ami termosztátok és elzárók beépítésével és a fűtési rendszer kisebb átalakításával megoldható. De hát ahhoz, hogy a támogatást igénybe tudjuk venni, az megint a lakosság jelentős többségének hozzájárulásával és együttműködésével történhet. Ha mégis belevágunk egyedül a nagyobb hőmérséklet leadására képes radiátorok beszerelésébe, ugyanott maradunk mint eddig. Mivel attól, hogy nekünk vannak jó radiátoraink, amelyek szabályozhatóak, még nem fog látszani a számlánkon. Ha nincs mérő, nincs fogyasztás alapú számla sem. Márpedig, ha a lakók 80%-a nem hajlandó pénzt fektetni a lakóépületbe, akkor mindenki marad ott, ahol eddig. Néhány lakás miatt megjárhatja az egész lépcsőház.

Nincs meg a 4/5, nincs semmi

A témával kapcsolatban megkérdeztük dr. Strasser Tibor ügyvédet, akinek részletekbe menő válaszát az alábbiakban foglalhatjuk össze. A társasházi törvény szerint ahhoz, hogy a panel programba bele tudjon vágni a lakóközösség, ahhoz a tulajdonosok 80%-ának bele kell egyeznie a többletköltséggel járó felújításba. Szóval, ha van egy száz lakásos társasház, és csak 79 lakás egyezik bele a felújításokba és a maradék 21 nem akarja, akkor az a 79 lakástulajdonos hiába teremtené elő a szükséges pénzt, a felújítás nem kivitelezhető. Úgyhogy ennyi volt. Szépen ki lehet ám szúrni egymással, és néha úgy tűnik, ki is használják a lehetőségeket.

Persze, ha megvan a 80%-os egyetértés a felújítás mellett, akkor viszont a maradéknak, akik ellenezték a felújítást nincs választásuk, fizetniük kell katonásan a többletköltséget, akár akarták, akár nem. Fordulhatnak bírósághoz, de majdnem biztos, hogy nem fognak nyerni. Ezen felül a felújítás hosszú távon megtérül és így ők is jól fognak járni.

Megéri jóban lenni a szomszédokkal

Több okból is jó ötlet, hiszen nem gyújtják ránk a lakást és még esetleg rá is szólnak a betörőkre, ha a zárat piszkálják és még esetleg meg is győzhetők arról, hogy az ő érdekük is, ha megcsinálják a fűtéskorszerűsítést és a teljes hőszigetelést, még akár hitelfelvétellel is. Ugyanis, a régi és az új energiafogyasztás-különbségből még akár kiegyenlíthető a törlesztőrészlet is.

„Komplex beruházás esetén, ami magába foglalja a fűtéskorszerűsítést, mérhető fűtést, ablak cserét és homlokzati hőszigetelést, a beruházás előtti állapothoz képest elérhető akár a 68%-os energiahasználati megtakarítás is a lakók odafigyelésével.” – tudtam meg Király Zsuzsannától, az Energia Klub energiahatékonysági programvezetőjétől. Ez a szám csak azoknál az épületeknél érhető el, ahol tényleg minden energiamegtakarítási felújítást megcsinálnak és a lakók is tudatosan használják ki a lehetőségeiket.

Szóval, ne csodálkozzon az a kedves lakó, akinek nem a rossz anyagi helyzete, hanem az önfejűsége miatt nem jön össze a nyolcvan százalék, hogy elagyabugyálják, vagy nem köszönnek neki széles mosollyal a liftnél, mert elképzelhető, hogy megérdemli. Ha van rá lehetőség, néhány ember miatt ne fizessen rá a többség.