Belügyekbe való beavatkozás

Több okból sem. Akármennyire nem szeretjük a kommunizmust, s egyáltalán a diktatúrákat – márpedig nem szeretjük –, Magyarországnak túl sok köze nincs Kubához. Nem áll fent az a helyzet, mint ami a környező országokban fennáll: nincs például magyar kisebbség, amelyre hivatkozva a magyar politika jogosult a véleményalkotásra az adott ország döntéshozatali mechanizmusait illetően. Kuba politikai rendszerébe való beleszólás tehát a belügyekbe való beavatkozás. Ami nem szép, s nem mellesleg ellent mond a helsinki záróokmánynak.

Kubán kívül nincs élet?

Arról, hogy miért éppen Kubával kapcsolatban alakult meg a kerekasztal nem érkezett hír, s még a Fidesz honlapján sem volt több található, mint amit bárki olvashatott a hírportálokon. Azonban Kubán kívül is van élet. Ha ragaszkodunk csak a kommunizmus elleni fellépéshez, akkor ott van még Észak-Korea vagy éppen Kína. Akkor vajon miért nem szól a fáma róluk? Ha valahol igazán brutális diktatúra van, az éppen az északi Korea, így legalább egy mondatot megérdemeltek volna.

Mindezek mellett még nem beszéltünk Zimbabwéről vagy Mianmarról, de közelítsünk Európához: Fehéroroszország sem éppen a demokrácia mintaországa, hogy az észak-afrikai országok zömét ne is említsük. Kubán kívül is van élet, sőt, Kubán kívül is van diktatúra. Nem csak kommunista – mindenféle.

Demokráciaexport

Mindezen túl, akármilyen erős ellenérzéseink vannak a diktatúrákkal kapcsolatban, el kell fogadni, hogy nem működik mindenhol a demokrácia. Irak 2003-as lerohanása óta tisztán láthatjuk, hogy a kulturális különbségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy ha valaki megteszi, akkor abból könnyen alakulhat helyrehozhatatlan, vagy legalábbis igen nehezen helyrehozható káosz, mint ami éppen Irakban van. Ott a nyugati értelemben vett demokrácia nem működőképes, vagy legalábbis most még nem. Ez persze lehet, hogy sérti a „nyugati civilizáció” érzékenységét, attól még sajnos ez van: a nyugati kultúrkör stílusjegyei nem mindenhol használhatók.

A „nyugati civilizáció” nagyképűsége persze nem példátlan, a kulturális expanzió nem csupán számunkra, a zsidó-keresztény kultúrkör számára létező fogalom, a probléma csupán annyi, hogy az expanziós törekvések miatt kárhoztatunk más kultúrákat (az elmúlt években ez leginkább az iszlámmal kapcsolatban merült fel), miközben mi is hasonlóképpen cselekszünk. Ráadásul Irak után (közben) azt sem mondhatjuk, hogy kevesebb halálos áldozatot követel a „nyugati módi”, mint mondjuk az iszlám.

Probléma?

Kuba politikai rendszere nem számottevő, akárhogy is nézzük, ráadásul a környező országokban olyan problémák jelentek meg az elmúlt években, amelyek viszont közvetlenül érintik Magyarországot és a magyarságot. Uniós szinten persze szépen hangzik a kubai rendszerváltás elősegítése, csak ezzel nem jut előre senki: sem az EU, sem Magyarország, ellentétben az észak-erdélyi autópálya megépítésével, Ján Slota leléptetésével, az ukrán politikai helyzet stabilizálásával (akár a kettős állampolgárságot illetően), a sor pedig még hosszan folytatható. Ezek megoldása mélyítené az Európai Uniót, s Magyarország kapcsolatait is stabilizálná a szomszédos államokkal.

Elefántcsonttorony

Ezek után mi a fene kezdeni valónk van nekünk éppen Kubával? Persze, az uniós elefántcsonttornyokban bizonyosan nagyon jól hangzik, hogy a schengeni határokon belül minden „nagyon szép, minden nagyon jó”, s hogy a nagy Európai Unió hőstette, hogy hozzájárul a szegény Kuba demokratikus átmenetéhez.

A kelet-közép-európai államok demokratikus átmenetének egyik közös jellemzője volt az alulról való szerveződés. Ez így volt Magyarországon, Romániában, s így volt Lengyelországban is. Kubában először a kubai társadalomnak kell érettnek lennie arra, hogy a változás megtörténhessen. Ezt persze lehet segíteni, bár ahhoz nem biztos, hogy kerekasztal kell, elég lehet néhány becsempészett történelemkönyv. Orbán Viktor kezdeményezése pont ezért furcsa és nehezen érthető. Igazán örülünk, hogy a „Gyurcsány mondjon le” mellett más témában is meg tud nyilatkozni az ellenzéki vezető, de akkor jó lenne, ha az a „más téma” közvetlenül a magyarság érdekében történne, mert, lássuk be, van ilyen. Főleg, ha már nemzeti pártként definiálja magát a Fidesz.