Említene esetleg példát erre?

Olaszországban nagyszerű példa van rá. A reformkommunistáknak és a népi katolikus, progresszív kereszténydemokrata áramlatoknak az összefogásából létrejött a Partito Democratico, amely a legutóbbi választáson 35 százalékot szerzett. Természetesen Olaszország nem Magyarország, de remélem, hogy a jó példa ragadós lehet!

Az olasz példa egy párttá tömörült szövetségről szól. Önök is párttá kívánnak szerveződni?

Nem. Társadalmi mozgalomként kívánunk tovább lépni. Szociális mozgalomként szeretnénk ráébreszteni a társadalmat arra, hogy más megoldást kell keresnie, ha szükségleteit ki akarja elégíteni, hiszen a jelenlegi pártfelállás nem szolgálja, vagy csak nagyon korlátozottan szolgálja az érdekeit. Ez egy folyamat, melynek a társadalom akaratából kell kiindulnia, nem pedig az emberek feje felett átnyúlva.

Segíteni lehet a dolgok megértésében és tudatosulásában, de nem szabad türelmetlennek lenni. Új társadalompolitika akkor lesz, ha az emberek maguk akarják helyzetbe juttatni azt. És miért ne akarnák? Hiszen felismerik az érdekeiket, és meg is találják azt, akiben megbíznak, mert az ő emberük. Hiszen mi az érdekük? A munka, a béke, az emberhez méltó megélhetés, az egészség, a szellemi és a fizikai fejlődés és gyarapodás.

Viszont kissé problematikusnak tűnhet az állampolgár számára támogatni az önök célkitűzését, ha a Fórum „csupán” civil szervezetként van jelen a közéletben, nem pedig politikai pártként?

Nagyon fontos kérdés ez, nekünk is fejtörést okoz. Azt hiszem, a választ az élet fogja megadni rá. Társadalmi mozgalomként is fontos eredmények érhetőek el ugyan, ám tény, hogy az érdekérvényesítés csupán civil alapon nem valósítható meg. Nem beszélve a társadalmi viszonyok megváltoztatásáról! Két lábon kell állni, a civil mozgalomnak is fel kell nőnie.

Azért persze vannak olyan eszközök – például a népszavazás intézménye – amelyekkel már most is élni tudunk, de hát ezeknek is megvannak a korlátai. De ahhoz, hogy hatalmi szinten tudjunk nyomást gyakorolni, részt kell venni a népképviseleti intézményrendszerben is, amely jól vagy rosszul, de működik. A szervezettebb fellépés föltételezi a civil társadalom összefogását, és mi mindenkivel készek vagyunk összefogni, aki a társadalmi jogokat valóban érvényre akarja juttatni, nem csak beszél róla. Céljaink akár az európai parlamenti választások keretében is megjelenhetnének.

A hétfői tanácskozáson Pozsgay Imre azt mondta, alkotmányozó nemzetgyűlésre lenne szükség. Egyetért ezzel?

Pozsgay Imre nagyon helyesen azt állította középpontba, ami Magyarországon borzasztó nagy hiány: a társadalmi beleszólás lehetőségét, a részvételt. 1989-ben a rendszerváltók intézményesítetten kiküszöbölték, hogy az emberek bele tudjanak szólni a politikai elit munkálkodásába. Ez súlyos hiba volt, amit előbb-utóbb ki kell küszöbölni. Az emberek maguknak kell hogy érezzék az országot, ezért kell a részvételi demokrácia felé fordulni.

Látniuk kell, hogy a demokrácia valóban segít érdekeik érvényre juttatásában. Vagyis egészen más logikát szeretnénk meghonosítani az országban. Pozsgay Imrének igaza van, Magyarországon olyan új intézményi berendezkedést kell kiépíteni, amely nem a pénzügyi csoportok, hanem az állampolgárok érdekeit képviseli.

Ennek egyik pillére lehet az, hogy az országgyűlési képviselőket is felelősségre lehessen vonni.

Valóban. A képviselők visszahívhatósága a részvételi demokrácia egyik kulcskérdése. Mert hiszen tarthatatlan, hogy a képviselői akarat elszakadjon a választói akarattól, sőt akár szembe is forduljon vele (lásd az egészségügyi törvénykezést), és pártpolitikai érdekeknek rendelődjék alá. Szerves kapcsolatot kell kialakítani a választó és a választott között: folyamatosan egyeztetni kell a feladatokról, és számon kell kérni a végzett munkát.

Az igazi demokráciának népinek kell lennie, nem pedig tíz százaléknyi elitének. A képviseleti demokráciát ötvözni kell a részvételi demokráciával, megteremtve a közvetlen népi kontroll lehetőségét. Ennek lehet egyik fontos eszköze a kétkamarás parlament.

Az önök törekvései pont azoknak az érdekeit sértik, akik jelenleg a hatalomban vannak. Ismerve ezeket a törekvéseket, hogyan bánik önökkel a hatalom?

Kitiltottak különböző helyekről, akadályozzák a munkánkat, kétségbe vonják a társadalmi problémák súlyosságát, bagatellizálják a szegénységet és a megélhetési gondokat. A hivatalos-félhivatalos média egyszerűen ignorálja a szociális mozgalmat. A Magyar Televízió és a Népszabadság – ritka kivételtől eltekintve - úgy viszonyul hozzánk, mintha nem is léteznénk!

Egyes műsorokban egyenesen lejárató kampánnyal próbálkoznak úgy, hogy közben nem teszik lehetővé, hogy reagáljunk rá. Mások szélsőséges hajlamokat tulajdonítanak nekünk: lefasisztáznak, mások sztálinistának neveznek. Pedig mindenki tudja, hogy nem vagyunk egyik sem. Elutasítunk mindenféle önkényuralmi törekvést, demokráciában akarjuk érvényre juttatni az emberi és a társadalmi jogokat. És e mellett ki is tartunk.

A Szociális Kerekasztal szeptember 29-én rendezett tanácskozást a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen „Rendszerkorrekciót a megélhetésért” címmel. A résztvevők: Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke, Pozsgay Imre, Bogár László, Szöőr Anna, Simó Endre, Sipos József, Németh György, és vagy három tucat társadalmi szervezet és szakszervezet.