Közelmúlt

Bajorország Németország legnagyobb kiterjedésű tartománya, fővárosa München. Több mint tizenkétmillió ember lakja, nem egy világcégnek (Siemens, Audi, BMW) a központja található itt, söre világhírű. Gazdasági és oktatási színvonalban első, munkanélküliségben utolsó a német tartományok közt.

Politikai téren nem volt túl izgalmas az élet, legalábbis eleddig: a Keresztény Szociális Unió (CSU, ami a CDU bajorországi leánypártja) 1957-óta elsöprő többséggel (mindig 50% felett) nyerte a tartományi választásokat. Az együttesen is igen gyenge ellenzéket képzett a Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Zöldek szövetsége, akik nem tudták értékben befolyásolni a tartomány alakulását. 2003-ban például a helyi parlament székeinek több mint kétharmadát foglalhatta el a CSU, ezzel jóval maga mögé utasítva mindenki mást..

A Változás

CSU

Edmund Stoiber, aki 1993 óta tartományi kormányfői, és 1999-től pártelnöki tisztséget töltött be, kinek politikai egyeduralmi szerepe vitathatatlan volt, tavaly szeptemberben lemondott - a januári pártkongresszus számára igencsak kínos ülése, és az utána kerekedett „puccsbotrány” miatt (melyben kulcsszerepet játszott a nagyvilág által akkor megismert Gabriele Pauli). Helyére, famulusának is tartott, gondolatait és céljait továbbvivő, ám eddigi háttérszerepe miatt a berlini nagypolitikába beleszólni túlságosan nem tudó Erwin Hubertet, korábbi bajor gazdasági minisztert választották. Ám a botrány és a váltás kifejezetten ártott a párt megítélésének, támogatottsága rohamosan esett.

Ez látszott a közvélemény kutatásokon is, így a párt mindent bevetett: a választásokat megelőző Oktoberfesten hatalmas kampányrendezvényt tartott, melynek keretében megannyi étel és ital került felszolgálásra. A nagygyűlésen megjelent maga Stoiber is, aki jó húsz percig kézfogásokkal üdvözölte közönségét és tartott egy nagy sikerű beszédet. Felemlegette a párt eddigi tagadhatatlan érdemeit, egymás meghallgatásának fontosságát, de érvelt a nem túl nagy népszerűségnek örvendő -ám szükségesnek tartott- reptérbővítés mellett is. A rendezvény két legkülönösebb pontjának azonban azt tartják, hogy a sátorban akadtak még szabad helyek (ami két évvel ezelőtt nem fordulhatott volna elő), valamint hogy az ellenzék is feltűnt: füttyögéssel és kiabálásokkal zavarták meg a beszédet, és a biztonságiaknak kellett őket eltávolítaniuk.

SPD

A másik nagy párt, az SPD évei sem teltek túl dinamikusan, ugyanis az elmúlt négy évben ötször váltottak pártvezért, ami jobb helyeken is némi káoszra adhat okot. Ennek oka a párt folyamatos népszerűségvesztése, bár nem mondhatni, hogy a folyamatos váltogatások kiiktatták volna eme problémát. Az egészet Gerhard Schröder kezdte 2004-ben, aki a nevéhez fűződő megszorító csomag miatti népszerűségvesztést próbálta kiküszöbölni lemondásával. Őt Franz Müntefering, „SDP-s őskövület” követte, aki pártvezérként sem volt túl domináns, majd mikor nem az ő jelöltje lett a főtitkár 2005-ben, "bemorcizott" és lemondott. A sorban Matthias Platzeck - kit Kurt Beckre ajánlott- következett, de mivel egészségi állapota nem bírta pár hónapnál tovább a megterheléseket, így visszadobta a labdát Beckre-nek, aki így kénytelen volt elkapni azt. Őt nemrég fúrták meg párton belülről, némi kiszivárogtatott információval a jövő évi választások jelöltségéről, így a törülköző itt is repült. Ennek hatására előkapták a politikába nemrég visszatért Münteferinget, hogy újra ő legyen a pártelnök- hátha ezúttal összejön. Ha mást nem is, annyit elértek, hogy mindenkinél előbb van egy kancellárjelöltjük, a szavazók előtt még soha meg nem méretett, és erősen Schröderhez – ezáltal a megszorító csomaghoz – köthető Frank Walter Steinmeirer személyében.

Baloldal, és a kis pártok

Szintén történelmi jelentősége van annak, hogy a Lafontaine vezette kommunista Baloldalnak esélye van bejutni a törvényhozásba. A szélsőséges politikus beszédét, melyen semmiféle étel, ital vagy csinnadratta nem volt, – egy nappal a CSU kampányparti után – háromszázan hallgatták, amely csaknem egytizede Stoiber hallgatóközönségének. Beszéde sok mindenben megegyezett a CSU-nagygyűlésen elhangzottakkal – például közszolgáltatások privatizációjának ellenzése –, bármennyire is próbálta egy nappal ezelőtt Stoiber ennek ellenkezőjét állítani. Sőt, egy az egyben elhangzott szájából Stoiber azon követelése, miszerint állítsák vissza a munkába járók számára a közlekedési költségek adóból való leírhatóságát. Emlegetett azonban új dolgokat is, mint a kötelező minimálbér bevezetése, vagy a munka nélkül maradtak szociális segélyeinek felemelése. Erősen ostorozta az IKB Deutsche Industriebank megsegítésére költött tízmilliárd eurót, valamint az ugyanennyibe kerülő Continental cég Quandt-család általi felvásárlását, mely nem kis port kavart a közelmúltban. A tömeg csöndben, beüvöltözés és taps nélkül hallgatta.

A többi kis párt is növekvő népszerűségnek örvend: a Zöldek bioparasztból lett listavezetője, a polgári körökben is népszerű Sepp Daxenberger korszakváltásra készül – szerinte a bejutott másik négy pártnak együtt kell kiszorítania a CSU-t a parlamentből. A Guido Westerwelle vezette, szabad piacokat támogató, liberális FDP és a frissen alakult Szabad Választók (FW) polgári egyesület mutatói is szépen emelkedtek, ami kifejezetten nagy aggodalmat keltett a két nagy pártban.

Az eredmény és következményei

Az eddigi három párti bajor törvényhozás öt – kis híján hat – párti lett, és maguk az eredmények több szempontból is katasztrófával érnek fel. A részvételi arány mindössze 58%-os volt, amely hosszú évek mélypontját takarja. A CSU mindössze 43,4 %-ot kapott, ami felér számukra egy főbelövéssel, és az SPD támogatottsága is lecsökkent 18,6%-ra. Ám mindenki más kifejezetten boldog volt: a Zöldek 9, 4%-ot, az FDP 8%-ot, míg az ifjú titán FW 10,2%-ot söpört be, és jutott be ezáltal mind a parlamentbe. A Baloldal 4,3 százalékkal éppen csak kimaradt az örömből, de ha minden így megy tovább, akkor a következő választásoknál már őket is a biztos bejutók között lehet számon tartani.

A CSU-t vezető Erwin Hubert, és a főtitkár Christine Haderthauer nem úszta meg fővesztés nélkül: lemondásukat gyorsan bejelentették. Az új pártvezér feltehetőleg Horst Seehofer, eddigi alelnök személyéből kerül elő. Günther Beckstein, tartományi miniszterelnök kijelentette, hogy "a választók nem akarták, hogy egyedül kormányozzunk, ezért készen állunk a koalícióra", amit valószínűleg az FDP fog megtestesíteni, bár a CSU-tól szavazókat lopó FW is szóba került.

Az itteni választások eredményei az egész német politikára hatással vannak: a CSU veresége nem tesz jót egy évvel az országos parlamenti választások előtt nagy testvérének, a CDU-nak, és a jövő májusi német államfő-választást is erősen befolyásolhatja, vagyis még egy szeletet kanyarít ki Horst Köhler elnök újraválasztási esélyeiből. Ezentúl a Baloldal előretörése és a kisebb pártok megerősödése kellő figyelmeztetés lehet a két nagy pártnak, miszerint valamit nagyon rosszul csinálnak.