Magyar, zsidó, kommunista
"Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség... magyarnak és zsidónak lenni azonban már kicsit több a soknál. Magyarnak, zsidónak és kommunista magyar írónak lenni, ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozz
2008. október 3. péntek 16:38 - Hírextra
Eredeti neve Spitzer Ervin volt. Tizenhat évesen lett a Szociáldemokrata Párt tagja, s Ady és Nietzsche hatását tükröző versei is megjelentek. 1916-ban a bukovinai frontra került, 1918-ban alapító tag és illegális aktivista volt a Kommunisták Magyarországi Pártjában. A Tanácsköztársaság alatt a budapesti Központi Munkástanács tagja, a Szovjetház, majd Kecskemét városparancsnoka lett. Az összeomlás idején vöröskatonaként harcolt a román fronton, utána emigrált.
1921-26 közt Bécsben asztalos volt, filmekben statisztált, a Korunk, a Nyugat és a Századunk munkatársa lett. 1926-tól Jugoszláviában, 1932-től Párizsban, 1935 és 1937 között Moszkvában élt orvos feleségével. Ezután ismét Párizs következett, majd 1939-ben végleg Jugoszláviában telepedtek le, a II. világháború alatt a jugoszláv néphadsereg mozgókórházában dolgoztak.
Sinkó Ervin hozta létre 1959-ben az újvidéki egyetem magyar tanszékét, a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 1967. március 26-án halt meg Zágrábban.
Epikai műveinek fő témája az ember a forradalomban, a legismertebb az 1928-1931 között keletkezett Optimisták, az I. világháború és a forradalmak magyar értelmiségi nemzedékének regénye. Sinkó nem a valódi eseményeket írta meg, hanem azt, ahogy az emberek látták a történteket. A kézirattal kapcsolatos kalandjait, kiadásának ellehetetlenülését, a moszkvai perek időszakát írta meg az Egy regény regénye című könyvében. 1935-ben kezdett Tizennégy nap című regényébe, ez Sallai Imre és Fürst Sándor történetét, az elfogásuktól kivégzésükig eltelt idő drámáját örökítette meg.
1946 után szépírói munkássága háttérbe szorult, az ötvenes években két drámája született: a Szörnyű szerencse és az Elítéltek is a forradalmárok egyéni helyzetének tragikumát vitte színpadra. Műveit csak az 1950-es évektől adták ki, az Egy regény regénye 1962-ben látott napvilágot.
Sinkó élete végéig messianisztikus utópista maradt, a tényleges körülmények ellenére hitt a kommunista eszmében.
Az Optimistákból Agitátorok címmel Magyar Dezső rendezett filmet. A Sinkó Ervin Irodalmi Díjat az újvidéki egyetem magyar tanszéke - alapítója végrendelete szerint - minden évben egy fiatal írónak vagy értelmiséginek adományozza az előző évben megjelent munkájáért, vagy az irodalom és kultúra terén fontosnak tekintett teljesítményéért.
(Fábri Ferenc)
Forrás: MTI
