Nem elég jók az amerikai írok?

Horace Engdahl szerint nem véletlen, hogy az irodalmi Nobel-díj legtöbb nyertesét eddig Európa adta. Az irodalmi világ központja ugyanis változatlanul az öreg kontinens a maga mélyen gyökerező és széles skálán mozgó hagyományaival. "Persze minden nagy kultúrának megvan a maga erőteljes irodalma. Mindazonáltal tény, hogy ma is Európa az irodalmi világ központja, nem pedig az Egyesült Államok" - érvelt Engdahl, aki hazájában jónevű publicistának számít.

Az Atlanti-óceán túlpartján vitákat kiváltó nyilatkozatában Engdahl meg is indokolta, miért nem számíthat az USA a Nobel-bizottság kegyére. Szerinte - és általában a zsűritagok szerint - az amerikai írók túlságosan elszigeteltek, bezárkózók, és túl fogékonyak az amerikai tömegkultúra iránt, semhogy igazán jó könyveket tudjanak írni. Ráadásul Amerika kiadói nem fordítanak le angolra elég művet a világ könyvterméséből, és ezáltal nem vesznek részt a világirodalom nagy párbeszédében.

Az utóbbi egy-másfél évtizedben rendre a Nobel-íj várományosai között emlegették Philipp Rothot, John Updike-ot, Joyce Carol Oatest és Thomas Pynchont. Noha már mindannyian jócskán benne vannak a korban (a legifjabb Oates a nyáron volt 70, Updike tavasszal töltötte be a 76. évét), eddig mindannyiszor csalódást okozott nekik az október elején szokásos stockholmi eredményhirdetés.

Utoljára 1993-ban nyerte amerikai író a Nobel-díjat Toni Morrison személyében. Előtte olyan óriások munkásságát ismerte el a Nobel-bizottság a becses díjjal, mint William Faulkner (1949), Ernest Hemingway (1954), John Steinbeck (1962) és Saul Bellow (1976). Az idei irodalmi Nobel-díj nyertesének a nevét október 9-én hozzák nyilvánosságra a svéd fővárosban.