Kanadai tudósok szerint, akik rendszeresen imádkoznak és istentiszteletre járnak, jótékonykodóbbak, és hajlandóbbak önkéntes munkát vállalni, mint azok, akik nem hisznek Istenben.

Ugyanakkor a Science szaklapban megjelent tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a vallásos emberek segítőkészebbek, őszintébbek és jólelkűebbek ugyan, ám főként azért tesznek jót, hogy környezetük pozitívabb ítélje meg őket.

A kanadai British Columbia Egyetem pszichológusai több kísérletet is végeztek. Az egyikben az önkénteseknek azt mondták, hogy egy halott diák szellemét látták a teremben - ők a későbbi teszten kevesebbet csaltak, mint azok, akiknek nem szóltak a szellem "létezéséről".

Egy másik kísérletben a gyerekeknek azt mondták, hogy Alice hercegnő (egy, a kutatók által kitalált nem létező karakter) folyamatosan szemmel tartja őket. Ők később jobban szót fogadtak a felnőttek utasításainak, mint azok, akiknek nem beszéltek Alice-ről.

Több másik vizsgálat is bebizonyította, hogy akkor a legvalószínűbb a jó viselkedés, amikor a vallási gondolatok még frissen vannak az emberek fejében - vagy éppen akkor, amikor jobb lehet megítélésük.

Az egyik kísérletben a résztvevőknek megadták a lehetőséget, hogy pénzt szerezzenek egy olyan beteg gyereknek, aki nem tudja fizetni orvosi számláit. Néhány önkéntesnek azt mondták, hogy nagy valószínűség szerint fel fogják őket kérni a segítségre, a többiekkel pedig közölték: nem valószínű, hogy felkérik őket.

A Science című szaklapban megjelent tanulmányban a kutatók azt írták: csak a második szituációban volt kimutatható a vallásosság és az önkéntesség közötti kapcsolat.

A tanulmány szerzői szerint kutatásuk azt az elmélete is alátámasztja, miszerint a korai társadalmakban a vallás szerepet játszott a társadalmi kohézió és együttműködés fokozásában.