Picasso és ihlető mestereinek együttes kiállítása

Tiziano, Velázquez, Goya, Zurbaran, Rembrandt, Delacroix, Poussin, Ingres, Manet, Cézanne, Van Gogh, El Gréco: ők azok a festők, akiket a modernitás megtestesítője megszólított. Erről a műveken átívelő állandó párbeszédről tanúskodik a párizsi Grand Palais kiállítócsarnokban a "Picasso és a mesterek" címmel megrendezett tárlat, amelyen összesen 210, a 16. század és 1971 között készült kép kerül kiállításra, köztük Picasso leghíresebb remekművei.
A kiállítás célja bemutatni: a kubista festőt hogyan ihlette meg a klasszikus festészet és hogyan interpretálta újra elődeit.

Az eleinte akadémiai stílusban alkotó spanyol mester hazája klasszikusainak képei előtt fogalmazta meg először: "Ki is valójában egy festő? Olyan műgyűjtő, aki maga alkotja meg saját gyűjteményét, újrafestve azokat a képeket, amelyeket másoktól megszeretett. Így fogok hozzá, és aztán valami más lesz belőle".

Az első modern festménynek számító, 1863-ban készült Reggeli a szabadban című képet, Manet alkotását például Picasso egy év alatt 14 képen "de-konstruálta és újrakonstruálta": átfestette a hátteret, áthelyezte, majd levetkőztette a szereplőket, így válaszolva a Manet-t ért korabeli kritikákra, amiért a francia festő nem klasszikus Vénusz-szépséget, hanem egy valódinak ható meztelen nőt festett meg az eredeti képen. Végül Picasso saját önarcképét ráfestve a képre Manet univerzumának részévé vált és így szimbolikusan közvetlen párbeszédet folytatott vele.

Egyetlen Velázquez-festményt leszámítva Picasso soha nem plagizálta mestereit, hanem az általuk alkotott képeket teljesen újrafestette. Anne Baldassari, a párizsi Picasso Múzeum igazgatója szerint a kubista alkotó az összes modern festő közül az egyetlen, aki ilyen mértékben tette magáévá a festészet történetét. Úgy újította meg a XX. század festészetét, hogy referenciaként a nagy klasszikusok művészetét használta.

A kiállításhoz a Picasso Múzeum gyűjteményén kívül a legnagyobb francia múzeumokból, így a Louvre-ból és a Musée d,Orsay mellett nagy presztízsű külföldi kiállítóhelyekről és magángyűjteményekből is érkeztek festmények. A madridi Prado, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MOMA), a londoni National Gallery és a berlini Gemälde Galerie olyan műveket adott kölcsön, amelyek még soha máshol nem voltak kiállítva.

A kiállítás önarcképek sorával nyílik, amelyeken a kubizmus mesterének választott atyái láthatóak: El Gréco, Poussin, Rembrandt, Goya, Delacroix, Cézanne és Gauguin. Köztük az igazi apa, a festő, rajztanár José Ruiz-Blasco portréja is feltűnik, akiről a legenda úgy tartja: fia tehetségét felismerve hagyta abba az alkotást.

A tematikus és kronológiai kiállításon a látogató az elődökkel való folyamatos szembesítéseken keresztül ismerheti meg Picasso nagy témáit: a színeket, a csendéleteket, a nagy portrékat, az aktokat és azok átdolgozásait. Az utolsó teremben például Picasso nagy aktjai mellett látható Tiziano Vénusza, Goya Meztelen Mayája és Manet Olympiája.

A Grand Palais kiállításával párhuzamosan a Louvre-ban és a Musée d,Orsay-ban is láthatóak Picasso-variációk.A Franciaországban valaha kiállított legnagyobb értékű gyűjtemény, amelyet 2 milliárd euróra biztosítottak, február 2-ig tekinthető meg Párizsban.